I. Nemzetközi gazdaság (2001/2. konjunktúrajelentés)

 

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

A Kopint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt. 2001/2. konjunktúra jelentése

I. Nemzetközi gazdaság
Nemzetközi kereskedelem
USA
Japán
Nyugat-európai országok
Németország
Fejlődő országok
Független Államok Közössége
Kelet-közép-európai országok
Délkelet-európai országok

II. Magyar gazdaság

***


I. Nemzetközi gazdaság
A világgazdaság kilátásai az elmúlt három hónapban – legutóbbi konjunktúrajelentésünk megjelenése óta – romlottak. Az OECD-országokban a válságjelenségek a vártnál makacsabbak és időben elhúzódnak. Az utóbbi hónapokban az USA-ban és Nyugat-Európában ismét megélénkült az infláció. A gazdaságpolitika Nyugat-Európában – amint ez az Európai Központi Bank az utóbbi hónapokban folytatott kamatpolitikája mutatja – látható zavarban van, minek adjon elsőbbséget: a recesszióval vagy az inflációval szembeni harcnak? A munkanélküliség Amerikában és Japánban fokozódik. Érthető, hogy ebben a helyzetben egyre több szó esik egy globális recesszió eshetőségéről. A világgazdaság gyenge pontjai ugyanis – szemben 1997–1998-cal, a délkelet-ázsiai és az oroszországi válság éveivel – most éppen annak legfontosabb, a globális folyamatokat leginkább befolyásoló országai. (Emellett súlyos válságot él át hónapok óta Argentína és Törökország is.) Különösen kedvezőtlen, hogy a növekedéslassulás az OECD mindhárom régiójára kiterjed; ezért egyik sem léphet fel a nemzetközi konjunktúra lokomotívjaként, és nem tudja segíteni a többiek kilábalását. A helyzet e tekintetben is különbözik a múltban jellemzőtől, amikor többnyire nem egyidejűleg következett be visszaesés az egyes régiókban.
A legvalószínűbb forgatókönyv mégis az, hogy az OECD-térség egészét tekintve a növekedés fennmarad, jóllehet üteme alig a fele lesz a 2000. évinek: nem éri el a 2%-ot. Az Egyesült Államokban 1,7%-os, Japánban 0,5%-os, az Európai Unió 15 országában 2,3%-os gazdasági növekedést várhatunk 2001-ben. Az OECD-beli
fejlemények máris visszavetették a világ valamennyi nagy térségének és számos fejlődő-felemelkedő és rendszerváltó országnak a konjunkturális fejlődését. A növekedési ütem fenntartása az eddig dinamikusan növekvő országokban is a nemzetközi feltételek romlása miatt nehezebbé válhat.

A nemzetközi kereskedelemben a tavalyi év kivételes, minden régióra és országcsoportra kiterjedő dinamikája után általános és jelentős lassulásra számítunk. A világkereskedelem volumene az évtizedes rekordot jelentő 13%-os növekedési ütem után 2001-ben csak 4-5%-kal bővülhet. Az Egyesült Államok gazdaságának lassulása közvetlenül vagy közvetve csaknem minden térségben rontja az export kilátásait. A közvetlen hatás különösen a vele szomszédos NAFTA-országokat és a jelentős információ-technológiai (IT) exportőr Délkelet-Ázsiát érintheti érzékenyen. A közvetett hatás azonban még azokban az országokban is számottevő lehet, amelyekben viszonylag csekély az Egyesült Államokba irányuló export.
Az energiahordozókon kívüli nyersanyagok dollárban kifejezett árai 2000-ben kétévi erőteljes csökkenést követően enyhe élénkülést mutattak, és 2,3%-kal emelkedtek. A világkereskedelem dinamikus bővülése a nyersanyagok reálárának (feldolgozott termékekhez viszonyított relatív értékének) emelkedéséhez vezetett. Mivel
idén a nemzetközi kereskedelem számottevő lassulására számítunk, a nyersanyagok iparcikkekhez (feldolgozott termékekhez – leértékelődését várjuk. Az idei második negyedévben erőteljes napi kilengések mellett továbbra is
magas maradt a kőolaj világpiaci ára. A viszonylag nagyarányú márciusi árcsökkenés (a hónap második felében 25 dollár körül látszott stabilizálódni a Brent hordónkénti ára) után ugyanis a Kőolajtermelő Országok Szervezete újabb kvótacsökkentésről határozott.
A kínálat júniusban tovább csökkent, miután Irak leállította az ENSZ-akció keretében történ olajexportját.
A kínálat mérséklődése rövid távon nem okozott pánikot és nagyarányú áremelkedést az olajpiacon. De az olajexport csökkenése az év hátralévő részében várhatóan ismét árfelhajtó hatású lesz, hacsak nem születik döntés a kitermelés fokozásáról. Erre azonban kevés az esély. Ezért a második félévben a készletek újbóli
csökkenésére lehet számítani. Az árak alakulása ismét elsősorban a kínálati oldal bizonytalan alakulásán múlik, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy nagyarányú és tartós árcsökkenésre még a kereslet lassulása mellett sincs sok esély.

Az USA-ban a recesszióhoz közeli állapot egyelőre tovább tart: az első negyedévben a GDP csak 0,3%-kal volt magasabb, mint az előző negyedévben, s a havi termelési és keresleti adatok nem jeleznek előre gyors kilábalást. Az ipari termelés volumene 2000 októbere és 2001 májusa között minden hónapban csökkent az előző havihoz képest. A feldolgozóiparban egy év alatt közel 700 ezer munkavállalót bocsátottak el. A munkanélküliség még emelkedőben van. Az ipar visszaesése feltehetően eltart az év végéig. Az IT-szektorban – amelyet a legsúlyosabban érintett (illetve: ahonnan kiindult) a válság – csak a legerősebb cégek maradtak talpon. A csúcstechnológiai részvények árfolyama az egy évvel ezelőttinek továbbra is csak töredékét éri el. A profitok hónapok óta tartó süllyedése, a tőzsdei árfolyamok esése (újabban az árfolyam-alakulással kapcsolatos bizonytalanság) visszaveti a beruházásokat. Meglepetésszerűen derült ki, hogy a gigantikus amerikai gazdaság energiaellátása nincs rendben. A monetáris lazítás politikája – bár eredményei még nem mutatkoznak – folytatódik abból a célból, hogy – az adócsökkentések megkezdésével együtt – a továbbiakban segítse a gazdaság megélénkülését. Az amerikai – majdnem – recesszió elhúzódásához is hozzájárul, hogy nincs meg a remélt fáziskülönbség egyrészt az amerikai, másrészt a japán és a nyugat-európai konjunktúraciklus alakulása között: az amerikai lassulás hatására (is) a vártnál gyengébb növekedési teljesítményt nyújt a Triád másik két régiója is.

A japán gazdaságban – amely a világon a második legnagyobb – 2001 első felében újabb recessziós jelek mutatkoznak: a GDP 0,2%-kal mérséklődött a január–március közötti negyedévben. Csökken az ipari termelés, a raktárkészletek megnőttek, a termelőberuházások gyakorlatilag stagnálnak, s a második és a harmadik negyedévben erőteljes visszaesésükre kell számítani. A lakossági fogyasztás is folyamatosan mérséklődik, s már kilátás sincs újabb, a költségvetésből finanszírozott keresletteremtő program beindítására. A mostani lassulás oka, hogy a japán gazdasági növekedésben kiemelkedő szerepet játszó export növekedése a múlt év második felétől veszített lendületéből, majd ez év első hónapjaitól kezdve az export folyamatosan csökken. Az amerikai kereslet mérséklődése, s elsősorban az információtechnológiai ágazat
világméret megtorpanása hátrányosan érintette a japán gyártókat, hiszen az elektronikai késztermékek és az alkatrészek részesedése meghatározó volt tavaly az ipari termelés és az export bővülésében. Minthogy a többi ázsiai ország is kevesebb terméket exportál az USA-ba, csökken az elektronikai termékeik összeszereléséhez
szükséges japán technológiai input is. A belső kereslet továbbra is feltételezhető pangása-visszaesése közepette a japán konjunktúra a nemzetközi trendektől – elsősorban az amerikai gazdaság alakulásától – függ.

Nyugat-Európában a növekedési ütem lassulása az utóbbi két hónapban az infláció megélénkülésével párosult. A felgyorsult áremelkedés egyrészt az agrárválság miatt bekövetkezett élelmiszerdrágulásnak, másrészt a világpiaci energiaárak újbóli emelkedésének és az euró leértékelődésének a következménye. Bár az év hátralévő részében az infláció mérséklődésére számítunk, úgy véljük, hogy az évi átlagos áremelkedés 2000-hez képest a vártnál kevésbé lassul. Az euró leértékelődése, illetve
dollárárfolyamának elmaradása a megalapozottnak vélt szinttől – az ezzel ellentétes makacs várakozások ellenére – számos tényező következménye. Egyrészt a világgazdaság fejlődését övező bizonytalanságok közepette ismét előtérbe került a dollár(befektetetések) végső menedék szerepe. A piaci szereplők kedvezően ítélik meg a sorozatos amerikai kamatcsökkentéseket és – az elmúlt hónapok kiábrándító fejleményei ellenére – továbbra is bíznak abban, hogy nem lesz tartós az amerikai gazdasági növekedés lassulása. Ezt a várakozást arra is alapozzák, hogy az amerikai folyó fizetési mérleg egyelőre növekvő hiányának finanszírozása továbbra sem okoz gondot, mivel az amerikai és külföldi tőkebefektetők számára jobb alternatíva nem kínálkozik. Ez utóbbi megfontolást látszik alátámasztani az, hogy az EU-térség idei gazdasági növekedésére vonatkozó prognózisok hónapról hónapra romlanak. Ennek egyik oka az, hogy Nyugat-Európában a belső (magán-) fogyasztás növekedése – amelynek a romló világgazdasági környezetben a kereslet oldaláról a konjunktúra legfontosabb hajtóerejévé kellett volna válnia – elmarad a várttól. Másrészt az Európai Unió további belső fejlődésével és keleti kibővítésével kapcsolatos bizonytalanságot a Nizzai Szerződés ratifikálását elvető írországi népszavazás növelte, s a göteborgi csúcsértekezlet sem oszlatta el. Végül, izgalmat okoz a jövő januárban esedékes
pénzcsere (az euró bevezetése a készpénzforgalomba, illetve a tagvaluták kivonása a forgalomból). Ezért a közös valuta jelentős megerősödésére ez év hátralévő részében sem igen számíthatunk.

A németországi konjunktúra a lanyhulás egyre markánsabb jeleit mutatja, és a
frissebb prognózisok szerint a GDP idei növekedése legjobb esetben is csak 1,5-2% között lehet. A gazdasági helyzet az elmúlt három hónap során csaknem minden fontosabb mutató szerint számottevően romlott. A müncheni IFO-intézet júniusi felmérése mind a nyugati, mind a keleti országrészben tovább rosszabbodó (Kelet-
Németországban az egész elmúlt évtizedhez képest is felettébb gyenge) kilátásokat tükröz. Az infláció megélénkült (májusban az éves áremelkedés 3,5%-ot ért el), a magánfogyasztás a korábban vártnál sokkal kedvezőtlenebbül alakul (éves átlagban 1,5%-kal bővülhet),a gépi beruházások az elmúlt évek üteménél lassabban nőnek, az építőipar gyengélkedik, a külpiaci feltételek romlanak. Az export sokat veszített lendületéből, s az import növekedése is lelassult. A munkanélküliség a vártnál nagyobbnak bizonyulhat. A kedvezőtlen munkaerő-piaci trendeket valamelyest ellensúlyozhatja, ha a bérpolitika az erősbödő infláció közepette is visszafogott marad. A költségvetési politika az idén expanzívabb lesz a tavalyinál, de a maastrichti kritériumok kényszere csak nagyon szűk mozgásteret enged számára.

A fejlődő világban is folytatódik a gazdasági növekedés múlt év derekától tapasztalható lassulása. Éves szinten a tavalyi 5,8%-osnál várhatóan 1-1,5%-ponttal lesz kisebb a harmadik világ összesített GDP-jének növekedési üteme. Bár továbbra is az ázsiai fejlődő országok növekedése lesz a leggyorsabb, a kelet- és délkelet-ázsiaiországok teljesítménye ezúttal nem fogja elérni a válságot követ kiemelkedő 6% körüli átlagot. Kétségtelen, hogy az információs és kommunikációs technológia (IKT) termékei iránti – főleg amerikai – kereslet visszaesése komoly gondot okoz egyes ázsiai országoknak, de a kiesést részben ellensúlyozza a belföldi és a térségbeli vásárlások élénkülése. A kínai export első negyedévi minden várakozáson felüli gyors növekedése arra enged következtetni, hogy a világpiacon nem általában lanyha az IKT termékek iránti kereslet, hanem azok ára válik egyre fontosabb tényez vé. A tömegigények kielégítését szolgáló, – főleg a multinacionális cégek leányvállalatai által – Kínában gyártott olcsó cikkek piaca egyáltalán nem zsugorodott össze. Az idén legalább 7%-os ütemével egyedül Kína fogja felfelé húzni az ázsiai fejlődő országok növekedését. Az amerikai konjunktúra lanyhulása szinte valamennyi fejlődő országban érezteti kedvezőtlen hatását, de a legsúlyosabb következményei az USA gazdaságával szorosan összekapcsolódó Mexikóban lesznek. Ez, továbbá a Brazíliát sújtó energiaellátási zavarok tükröződnek abban, hogy Latin-Amerika átlagos gazdasági növekedése igencsak mérsékelt, előreláthatólag 3,5% körüli lesz az idén. Afrikában átlagosan 4,2, a
Közel-Keleten 2,9%-os GDP-bővülésre lehet számítani.

A Független Államok Közösségében (FÁK) a gazdasági növekedés folytatódik, de üteme elmarad a múlt évitől. FÁK-szinten az ipari termelés növekedését az év első négy hónapjában a hivatalos statisztikák 7%-ra teszik (éves összehasonlításban) a múlt év hasonló időszakában elért 9,6%-ával szemben. A növekedés lassulása vélhetően az év hátralévő részében is folytatódik. Mindez
közvetlenül vagy közvetve összefügg a világpiaci olajárakkal, amelyek ugyan ma is várakozáson felül magasak, de pótlólagos impulzusokat a gazdasági növekedésnek nem adnak.
Oroszországban a GDP az év első negyedében 4,9%-kal nőtt, ami erős lassulást jelez a tavalyi I. negyedévi 9% és a teljes évi 8,3%-os növekedés után. Lassulásról tanúskodik a többi mutató alakulása is az év első négy hónapjában: az ipari termelés csak 3,8, az állótőke-beruházás 4%-kal nőtt, a változatlan áras kereskedelmi forgalom, igaz, 9%-kal bővült. Ha azonban nem éves (12 havi) távlatban mérjük a dinamikát, hanem az idei áprilisi szintet a tavalyi decemberivel vetjük össze, kitűnik, hogy az ipari termelés értéke 3,1, az állótőke-beruházás 55,5, a kiskereskedelmi forgalom volumene 16,3%-kal alatta volt a decemberi szintnek. Az orosz gazdaság tehát az év első harmadában legalábbis stagnált, egy helyben topogott. A lassulás alapvető oka, hogy a világpiaci olajárak nem nőttek tovább. Mivel az exportbevételek jóval több mint felét az olaj- és gázszállítások hozzák, érthető, hogy az orosz export az első évnegyedben mindössze 4%-kal nőtt (tavaly az I. negyedévben 57%-kal, az egész évben 40%-kal), míg az import változatlan ütemben, 10,2%-kal gyarapodott. Az áru-devizaforgalmi mérleg 14,3 Mrd USD többlettel zárt – ugyanannyival, mint egy évvel korábban. Az adatok arra utalnak, hogy mind az export, mind a kereskedelmi aktívum növekedése lényegében tetőzött az első negyedévben, az év egészére kormányzati szakértők az export értékének némi csökkenésével számolnak. Az exportbevételek felszökése ugyanakkor erősíti a gazdaságban meglévő inflációs nyomást: a 12 havi inflációs ráta a decemberi 20%-ról májusra 25%-osra emelkedett. Az idei év egészére 22,5%-os átlagos inflációs rátát várunk, a GDP 3-4%-kal bővülhet.
Ukrajna gazdasága ezzel szemben eddig nem látott lendülettel fejlődik: a GDP az első négy hónapban 8,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, az ipari termelés az első öt hónapban 18,2%-kal, a kiskereskedelmi forgalom az év első harmadában 7,2%-kal bővült. Az infláció – a megelőző három évvel szemben – végre lassul, áprilisban az áremelkedés 12 havi rátája 17%-os volt. A nyugat-európai és oroszországi áru-elhelyezési lehetőségek várható szűkülése ellenére az idei évre még a GDP tavalyival megegyező, 6% körüli növekedést és a fogyasztói árak évi átlagában 17%-os emelkedését várjuk.

A kelet-közép-európai országok gazdaságának idei teljesítményében nehéz általánosítható közös tendenciákat találni. Legfeljebb azt emelhetjük ki, hogy a csoportba tartozó öt ország mindegyikében a gazdasági növekedés folyamatos, és talán azt, hogy enyhe dezinflációs folyamat érvényesül, bár ez utóbbi megállapítás sem minden országra igaz. Csehországban három évig tartó visszaesést követően a gazdaság tavaly óta nő, s a tavalyi utolsó negyedévtől kezdve 4%-ot megközelít GDP-növekedési ütemet produkál. A növekedés alapvetően a belsőkereslet bővítésén alapul, összességében expanzív hatású fiskális politika mellett. A régió évek óta legalacsonyabb inflációs rátája enyhén emelkedő.
Szlovákiában a GDP növekedése szerényen, de folyamatosan gyorsul, az idei évben 3,2%-os bővülést várunk A növekedésben egyre nagyobb szerepet kap a belsőkereslet élénkülése. A munkanélküliség továbbra is igen
magas de hosszú idő után idén emelkedtek a reálbérek, s folytatódik a dezinflációs folyamat.
Lengyelországban a kemény monetáris restrikció a tavalyi 10% körüli inflációt mintegy 3 százalékponttal leszorította, de ennek ára a korábbi tartósan magas növekedési ütem drasztikus lefékezése volt. Az idei első negyedévben a GDP mindössze 2,3%-kal nőtt, az ipari termelés az első öt hónapban 2,5%-kal (éves összehasonlításban). A foglalkoztatás csökken, a munkanélküliségi ráta a 16% közelébe szökött fel. Pozitívum viszont az erős exportdinamika s a külgazdasági pozíciók javulása a belső kereslet stagnálása mellett.
Szlovéniában a GDP növekedése, bár valamelyest lassul, változatlanul a térség egyik leggyorsabbja: tavaly 4,6% volt az előző évi 5,2% után. Mivel a fejlődés az export dinamikájától függ, a nyugat-európai kereslet lanyhulása miatt az idei évre 4%-os növekedést prognosztizálunk. A tavaly 9% közelébe felszökött infláció előreláthatóan csak lassan mérséklődik.

A délkelet-európai országok a tavalyi első békés év és a gazdasági növekedésnek az egész térségre való kiterjedése után idén is gyors, vagy gyorsuló gazdasági növekedés képét nyújtják. Az egykori Jugoszlávia jó néhány utódállamában azonban a háborús tűzfészkek tovább parázslanak s időnként fel-fellobbannak, tovaterjedésüket csak a nemzetközi békefenntartó erők jelenléte akadályozza meg. Ezek az országok is megnyíltak azonban a nemzetközi gazdasági együttműködés számára, ami lehetővé teszi a gazdasági újjáépítés – meglehetősen vontatott – megindulását. Az egész térség gazdasági életének, a konszolidált(abb) országokat is beleértve, két közös vonása van (az általános szegénységen kívül): a magas szinten állandósult munkanélküliség és az erős infláció, illetve a korábbi dezinflációs folyamatok megakadása. Ez utóbbi főleg a világpiaci olajár emelkedés következménye.

Romániában a gazdasági növekedés felgyorsult. A GDP az első negyedévben 4,8%-kal nőtt – a tavalyi egész évi szerény 1,6%-os növekedés után –, az ipari termelés a tavalyi év közepe óta két számjegy ütemben bővül (éves szinten). A felgyorsult növekedés kedvezőtlen velejárója a külgazdasági egyensúly romlása az import megszaladása következtében. Az infláció változatlanul erős.

Bulgária már negyedik éve javuló makro-ökonómiai teljesítményt mutat fel. A GDP tavalyi kiugróan gyors, 5,8%-os növekedése stabil kül- és belgazdasági egyensúlyi viszonyok mellett ment végbe, s ez a folyamat idén is folytatódott. A makro ökonómiai javulásának azonban súlyos és évek óta halmozódó szociális költségei vannak (18% feletti munkanélküliség, zsugorodó foglalkoztatás, stagnáló fogyasztás stb.). A június 17-i választásokon ennek következményeként a lakosság proteszt-szavazataival az egykori király, II. Szimeon köré szerveződött tömörülés győzött. Mivel a győztes gazdaságpolitikai programja – hangzatos ígéretein kívül – egyelőre ismeretlen, az eddigi gazdaságpolitikai kurzus folytatódása bizonytalanná vált.

Jugoszláviában az újjáépítés nehezen indult be számottevő külföldi segítség híján. A GDP tavaly 10% körüli ütemben nőhetett ugyan, de az ipari termelés idei első négyhavi adatai stagnálásról, sőt visszaesésről tanúskodnak, a (12 havi) inflációs ráta áprilisban 124%-os volt. Szlobodán Milosevics volt elnök kiadatása a hágai nemzetközi bíróságnak Megnyitotta a nemzetközi segítségnyújtás csapjait.

Macedóniát az albán nacionalistákkal zajló fegyveres összecsapások közepette politikai bizonytalanság, de viszonylagos gazdasági stabilitás jellemzi. A GDP tavalyi 5,1%-os növekedése után azonban idén legfeljebb 2-3%-os bővülés várható.

Bosznia-Hercegovinában a tavalyi 8,5%-os gazdasági növekedés után idén 7% körüli lehet a GDP bővülése. Horvátországban a tavaly újra indult gazdasági növekedés tartósnak ígérkezik. Erre az idegenforgalom csúcsokat dönget bevételei mellett az ipari termelés idei első negyedévi 5,5%-os növekedése is utal. A GDP tavalyi 3,7%-os növekedéséhez képest idén mérsékeltebb, 3% körüli növekedésre számítunk az exportpiacokon tapasztalható lanyhulás következtében.

A balti országokban idén is folytatódik a tavalyi évet jellemző dinamikus gazdasági növekedés. Különösen Lettország gazdasági teljesítménye impozáns, ahol a GDP az első negyedévben 8,2%-kal nőtt. A bruttó hazai termék 2001-ben várható 4-6% közötti növekedése mindhárom országban az ipari termelés jelent s bővülésével
párosul. A költségvetési politika fegyelmezett, és várhatóan elfogadható mértékűre (a GDP arányában 5-7%-ra) csökken a folyó fizetési mérleg hiánya is, miközben a külföldi működőtőke beáramlása töretlenül folytatódik. A fogyasztói árak emelkedése mérsékelt, a munkanélküliségi ráta viszont továbbra is aggasztóan magas (12-15%
közötti).

Véleményvezér

Aláírásgyűjtő ellenzéki aktivitákat támadtak meg Budapesten

Aláírásgyűjtő ellenzéki aktivitákat támadtak meg Budapesten 

Tettlegesséig fajult a választási kampány a fővárosban.
Magyarországon a legnagyobb az állami beavatkozás mértéke a gazdaságba

Magyarországon a legnagyobb az állami beavatkozás mértéke a gazdaságba 

A nagy újraelosztási ráta ellenére alig jut az egészségügyre.
Argentínában kidobták a korrupt politikai elitet és kilőtt a gazdaság

Argentínában kidobták a korrupt politikai elitet és kilőtt a gazdaság 

Négy hónap alatt tűnt el a költségvetési hiány.
Újra lőnek az ukrán tüzérek

Újra lőnek az ukrán tüzérek 

Nagy hatótávolságú rakétákat is kapnak az ukránok.
Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján

Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján 

A magyar jogásztársadalom levizsgázott.
Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában 

A makulátlanság egy elengedhetetlen szempont Norvégiában.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo