Az élelmiszer-kereskedő bankválasztásának meghatározó tényezői:

1. A teljes világgazdaságra jellemző globalizációs hatás következtében fontos tényező, hogy a külföldi tulajdonos (általában teljesen racionális gazdasági érdekből) szívesen veszi, gyakran kiköti hogy magyar leányvállalata ugyanannál a banknál vezesse számláját, ahol ő is. (multinacionális bankok leánybankjai, fiókjai)

2. A kiskereskedelem koncentrációja (azaz a beszerzési társulások létrejötte) ugyanakkor ebből a szempontból nem bír jelentőséggel, hiszen nem jelenti automatikusan a forgalom egy számlán (vagyis egy cég számláin) történő koncentrálását, hiszen a beszerzési társulások, csak a szállítókkal való tárgyalást, áralkut vállalják fel, az áruellenértéket az adott vállalat utalja a szállítóknak.

3. Az élelmiszerláncoknak ezen túl megvan az a törekvése, hogy költségminimalizálási céllal beszállítói körükkel azonos bankkal szeretnének dolgozni (az adott pénzintézeten belüli átutalások gyorsabb és főleg olcsóbb volta miatt). A nagy beszállítók így sok esetben meghatározzák az élelmiszerkereskedő bankválasztását, a hazai kis és középméretű beszállítói réteg pedg ezáltal válik még vonzóbbá a bankok számára.
A legutóbbi időszak egyik legfontosabb a kis beszállítók részére kínált terméke a faktorálás, amely azon kisválallkozók részére nyújt finanszírozási lehetõséget akik egyébként nem lennének hitelképesek. Ugyanakkor az élemiszerkereskedõ számára is megnyugtató, hogy szállítója finanszírozni tudja az általában 45, 60, 90 napos halasztott fizetési idõszakot, ezért érdeke hogy beszállítóját támogassa pl. a kereskedelmi számla ellenjegyzésével (elfogadásával), ami pedig a bank számára jelent megnyugtatást a leszámitolt követelés megtérülése szempontjából.

A bank nézőpontjából az élelmiszerláncok részére kínált termékek és szolgáltatások kialakításában az alábbi sajátosságok a meghatározóak:

Az élelmiszer-kiskereskedelemi társaságokra egyaránt jellemző, hogy gazdasági szereplőként két cégtípus jelenik meg:

A kereskedő mellett, a lánc ingatlanait (a boltokat és a raktár-, logisztikai központokat) tulajdonló ingatlanhasznosító és/vagy fejlesztő vállalatok, melyek a kereskedővel azonos cégcsoport tagjaként a külföldi tulajdonos üzletpolitikai érdekeit szolgálva hozzák létre, kezelik és adják bérbe az ingatlanokat.

A bolthálózat kialakítása zöldmezõs beruházással, vagy meglévõ hazai kereskedelmi egységek felvásárlásával és az üzletláncra jellemzõ arculat kialakításával történhet. Ezek finanszírozása eltérõ az egyes multinacionális cégeknél.

Amennyiben a társaság vállalkozókra bízza, hogy a megadott szempontoknak megfelelő kiskereskedelmi egységet megépítse és ehhez finanszírozási forrást találjon, az anyacég (kockázatvállalási hajllandóságától függően) általában valamilyen ígéretet tesz a finanszírozó felé, amely vagy a létrejövő áruház (meghatározott feltételek melletti) átvételére, vagy a hitel visszafizetésének (gyenge fokozatú) garantálása vonatkozik.

Egy ilyen beruházás megtérülése a kereskedő cég által fizetett bérleti díjakból általában 10 éven túli. Ilyen hosszútávú hitelt a magyar bankrendszer az élelmiszerláncok bejövetelekor még nem, ma már viszont képes nyújtani.

Az anyaház támogatása sok esetben jelenti a beruházás megfinanszírozásának külföldi forrásból történő biztosítását tulajdonosi hitel vagy tőkeemelés nyújtásával.

A hagyományos tevékenységet folytató kereskedőcég, bankjától, likviditásának leghatékonyabb menedzselését ill. az ebben való közreműködést várja el.

Ennek eszközei a keletkezett készpénzbevétel összegyűjtése úgy hogy az a lehető leghamarabb a cég rendelkezésére álljon bankszámláján, majd számlaegyenlegének kezelése rövid futamidejű, rugalmas betétlekötésekkel, rulírozó betétszámlával, és a szezonalitás miatti forgóeszközfinanszírozással, amelynek fő jellemzője újra a rugalmasság, vagyis hogy a hitelfelvevő minél rövidebb várakozási idővel törleszthesse ill. újra felvehesse a hitelt. Természetesen ezt a banknak is be kell illesztenie saját likviditásmenedzselésébe.

A több jogi személyből álló cégcsoportokra jellemző a közös likviditásmenedzselés, a bank által kezelt ’cash pool’ rendszeren keresztül, mely által a vállalatok egymás fölösleges pénzeszközeit – banki forrás felvétele helyett, vagy mellett – vehetik igénybe.

Az élelmiszerláncok vevőik jobb kiszolgálása érdekében kérik bankkártyával történő fizetést lehetővé tévő terminálok felállítását, valamint különböző fogyasztói hitelkonstrukciók nyújtását, mely azonban már a lakossági bankszolgáltatások körébe tartozik.