Optimista vélekedések szerint az eurózóna túl van, vagy legalábbis túl jut a válságon. A baj csak az, hogy a válságkezelő stratégiák mindegyike azt feltételezi, hogy a szóban forgó európai gazdaságok kilábalása kellően dinamikus lesz. És ha nem? Görögország adósságállományának dinamizmusa kontrolálhatatlan az ország új költségvetési tanácsa szerint, Olaszországban pedig a közelmúltban elfogadott megszorító csomagnak lehet recesszió az eredménye, írja Wolfgang Münchau.
A Financial Times kolumnistája szerint a bankok feltőkésítése is többe kerül, mint ahogyan azt az IMF gondolta, egy recessziós környezetben. A jelek pedig nem túl bíztatóak: az utóbbi két hónapban a bankok egyre kevésbé finanszírozzák a privátszektort, és augusztusban a feldolgozóipar mutatói is romlottak. Münchau szerint az eurózóna már recesszióval küzd, és ha nem sikerül olyan döntéseket hozni, amelyek megállítják és visszafordítják a nyáron kezdődött gazdasági visszaesést, a helyzet katasztrófával végződhet.
A szerző csak az összehangolt politikában lát megoldást, a tagországok által egymástól függetlenül kitalált kilábalási programok ugyanis vesztésre állnak. Az Európai Központi Bank (EKB) szigorítja a monetáris politikát miközben a nemzeti kormányok megszorító programokat jelentenek be. Münchau szerint az EKB kezében van a legnagyobb fegyver: az inflációs várakozások csökkenésével nincs mentsége az irányadó refinanszírozási kamatok magasan tartására, így a szakújságíró szerint azonnal egy százalékra vagy az alá kellene csökkenteni azt. Az eurózóna és az amerikai kamatszintek közelítése is szükségszerű. Ma az unióban az egyéves pénzpiaci kamat 2,1 százalék körül van, míg Amerikában 0,8. A rés szűkítése önmagában ugyan kevés a helyzet stabilizálásához, de segíthet.
A legnagyobb gond azonban, hogy az egyes tagállamok fiskális politikája ma önálló éltet él. Míg egyes országok komoly fiskális gondokkal néznek szembe, az euróövezet egészében nincs ilyen probléma. A GDP-hez viszonyított adósságállomány alacsonyabb mint az Egyesült Államokban, Angliában vagy Japánban. Ha a most sokat emlegetett fiskális unió már néhány éve létezne, annak a pénzügyminisztere tudná kezelni a helyzetet megfelelő módon. Jelenleg azonban a lépések nincsenek összehangolva, így járványszerűen terjedő megszorító csomagokat és gazdasági visszaeséseket látunk. Amíg nincs meg a hajlandóság a fiskális unióra, az eurózóna tagállamainak maguknak kellene összehangolniuk a kilábalási politikákat. Münchau szerint ha Németország, Hollandia és Finnország tetszőleges költségvetési stimulusokat vezetne be, azok ellensúlyozni tudnák a déli államok megszorításait.
De ma még a közösség széthúzó nagyhatalmai nem látják, hogy a gazdasági hanyatlás fenyegetést jelent az övezet létében. A Financial Timesban megjelent publicisztikában Münchau valószínűsíti, hogy a hanyatlás teljes erejével lesújt az eurózónára, amely még csak nem is védekezik. Ha ez megtörténik, a krízis elkerülhetetlen.
