Magyarországon technikai értelemben véget ért a recesszió. Fordulat azonban nincs, hiszen folytatódott a beruházások és a fogyasztás csökkenése az előző negyedévhez képest, s csak a kivitel (és ennél is jobban a behozatal) emelkedett. Az általában kifejezetten rossz I. negyedévi adatokat áprilisban (az iparban, a külkereskedelemben és a kiskereskedelemben) kissé kedvezőbbek követték.
A bankrendszer túlélési üzemmódban van. A foglalkoztatás az első négy hónapban az öt főnél nagyobb cégeknél és a költségvetési szférában 0,7%-kal csökkent, a KSH lakossági felmérése szerint azonban 1%-kal emelkedett a valamiféle munkát végzők aránya. A különbséget többek között a külföldi és a szürke munkavállalás terjedése magyarázhatja. A munkanélküliségi ráta 2013. II–IV. hó folyamán 11% volt, 0,5 százalékponttal, mintegy 13 ezer fővel kevesebb az egy évvel korábbinál. Az egy év alatt külföldön munkát vállalók száma ennél minden bizonnyal jobban nőtt. Az első négy hónapban 2%-os reálkereset-emelkedés történt, de ez nem volt elegendő a fogyasztás élénküléséhez.
Az államadósság a 2012 végi 79,2% után 2013. I. negyedévének végére a GDP 82,2%-ára ugrott. Ez főleg a március végi gyenge, euróban mérve 304,30-as forintnak a következménye. A magán-nyugdíjpénztári vagyon felélését is figyelembe vevő összehasonlítható szerkezetben az államadósság valójában kb. 6 százalékponttal emelkedett.
Az infláció a 2012. decemberi 5%-ról 2013 májusára 1,8%-ra zuhant. A csökkenés pusztán statisztikai és piaci okokból is – az áfaemelés kifutása, a világpiaci olajárak csökkenése, a vásárlóerő továbbra is visszafogott emelkedése – jelentős lett volna (3% környékére ment volna le az áremelkedés), ezt az erőltetett rezsicsökkentés még markánsabbá tette.
A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés jelentőségét elhomályosítja, hogy az EU egyidejűleg kemény kritikát fogalmazott meg a magyar gazdaságpolitika szinte minden lényegi elemével kapcsolatban. A most bejelentett Varga-csomag filozófiája jottányit sem különbözik a korábbi Matolcsy-csomagokétól; a rajtaütésszerűen bevezetett újabb adók még jobban elriasztják a befektetőket, a bankolás drágítása fokozza a készpénzhasználatot és a szürkegazdaságot. A kormány fő céljai közül érdemben szinte egyik sem teljesül, s a választások közeledtével csak új elemekkel gazdagodik a gazdaságpolitika hatalmi-politikai céloknak való egyoldalú alárendelése. Ennek a túlzottdeficit-eljárás gyors újraindításának veszélye, valamint a pénzpiacok reakciója szab határt.
Nem fenyegeti veszély a pénzügyi egyensúlyt, de nem várható növekedés
A 2013 márciusától hivatalba lépett új jegybanki vezetés nyilvánvalóan lojális a kormányhoz. Az alapkamat csökkentése folytatódott, a nem konvencionális eszközök szélesebb körű alkalmazása elkezdődött. Az MNB és a PSZÁF összeolvadása a bankrendszerre gyakorolt nyomás kiterjesztését szolgálja. A kereskedelmi bankoknak nyújtott nulla kamatozású hitel nagyságrendje annak növelése után sem fenyegeti a pénzügyi egyensúlyt. Ugyanakkor aligha képes serkenteni a növekedést, mivel nem változtat a kiszámíthatatlan üzleti környezeten. Az olcsó forrás feltehetőleg nagyrészt a drágább hitelek lecserélését és a legjobb vállalatok pénzügyi befektetéseit fogja szolgálni. Nem zárható ki, hogy a továbbiakban az MNB nem szokványos módszerei – például MFB-kötvények vásárlása révén – további lendületet kapnak, mivel ez rövid távon a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül teszi lehetővé a kereslet kiválasztott vállalatokon keresztüli élénkítését.
A kormányzat láthatóan folytatni kívánja az állami befolyást növelő, zsákmányszerző – államosító, piacújraosztó – gazdaságpolitikáját. A rezsicsökkentés újabb és újabb lépcsői nemcsak választás előtti „osztogatásra” jók, de egyes ellehetetlenített energiaszolgáltatók állami vagy kormány közeli cégek általi megvásárlását is lehetővé teszik. A felerészben magyar tulajdonú bankrendszer programja is ebbe az irányba mutat, ehhez azonban egyelőre hiányoznak a feltételek. A dohánykereskedelem átszervezése, a folyamatosan változó agrárpolitika a költségek emelkedése és a szolgáltatás rontása árán rendezi át – részben a hazai kisvállalkozások rovására – a kormány kliensei javára a piacot. A hitelminősítők és a piac viszont kifejezetten negatívan fogják értékelni az önkormányzati adóssághoz kapcsolódó „csődesemény-gyanús” lebonyolítási díjat és az ágazati adók további emelését. Mindezek a kritikák és értékelések láthatólag nem hatnak a kormányra. A kormány most már csak a választásokra figyel. Egyrészt olyan népszerű intézkedésekre kerül sor, melyek terhei a rezsicsökkentéshez hasonlóan nagyrészt az üzleti szektorra háríthatók, másrészt jövedelembővítő lépések is várhatóak az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok, esetleg a gyermeket vállalók, egyszeri jelleggel a nyugdíjasok számára. Mindez feltehetőleg az EU által kívánatosnál nagyobb, de még tolerálható szint körül tartja a várható 2013–2014. évi hiányt, egyben tovább rontja egy mégoly szerény növekedés beindulásának esélyét.
Az ágazati különadók a korábbi ígéretek ellenére jellemzően nem szűntek meg, a költségvetési bevételekből való részesedésük nemzetközi összehasonlításban kirívóan magas és növekvő, idén a GDP 2-2,5%-a. Az adócentralizáció szintje a 2012. évi növekedés után nem változik, 39% körüli marad. A folyó kiadások reálértéken stagnálnak, de egyes területeken – például a felsőoktatásban - már irreális mértékű elvonás történik. Az EU-programok hatására a beruházási kiadások jelentősen emelkednek. Az államadósság finanszírozása a világméretű pénzbőség miatt a korábbinál olcsóbb, de a régió más országaihoz viszonyítva továbbra is drága. Az államháztartási hiány végeredményben – a választások előtti osztogatást is figyelembe véve – a GDP 3%-a körül (valahol a 2,7-3,4%-os sávban) alakul, vagyis kisebb elcsúszás valószínű a 2,7%-os hiánycélhoz képest. Az államadósság rátája 2013 végén a GDP 79-80%-a körül lesz, az idei változás előjelét a forint év végi árfolyama és a kincstári tartalék nagysága dönti el. Nincs tartós, a gazdasági folyamatokból adódó adósságcsökkenés.
A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz. A külkereskedelmi aktívum tovább emelkedik (a tavalyi 6,8 milliárd euróról 7,5 milliárd euróra). A folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a fokozódó jövedelemkiáramlás miatt ennél kevésbé, csak 0,4 milliárd euróval, 1,6-ről 2 milliárd euróra nő. Ennek következtében a külső finanszírozási képesség – a 2,6 milliárd euróról kb. 3 milliárd euróra bővülő EU-támogatások révén – 4,2-ről 5 milliárd euróra, a GDP 4,3%-áról 5,1%-ára emelkedik. A tavaly is nagyon szerény nettó magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését, a folyamatosan romló hazai befektetési klíma miatti érdektelenséget és nem utolsósorban a tőkemenekítést is tükrözve – megszűnik. A jegybank devizatartaléka várhatóan kissé esik, de ha 31-32 milliárd euró alá csökkenne, az már kockázatos mértékben rontaná az ország megítélését.
Az iparban az év során exportélénkülés várható, részben a szerény európai keresletbővülés, részben a tavaly működésbe lépett autógyárak termelésfelfutása eredményeként, s már nem esik annyira vissza az elektronikai cikkek termelése. A hazai eladások idén tovább csökkennek, az év egészében a bruttó termelés 1%-kal nő. A mezőgazdaságban a terméskilátások igen kedvezőek, az agráriumban (a 2012. évi visszaesést ellensúlyozó) 20% körüli GDP-növekedés várható. A földtörvény okozta bizonytalanság viszont fékezi a beruházásokat és a hosszabb távú hitelezést. Az építőipar 2013-ban hétévnyi zuhanás után élénkülni kezdett, az év egészében 2%-os növekedés várható. Az üzleti szolgáltatások GDP-termelése és foglalkoztatási képessége egyaránt mérséklődik. A vásárolt termékek és szolgáltatások rovására felértékelődik a háztartások önellátása és a szürkegazdaság. A közösségi szolgáltatások forrásai csökkennek, a közszolgáltatások minősége és elérhetősége folyamatosan romlik. Az egészségügyben a magánszféra, a felsőoktatásnál a külföld szerepe növekszik, ami növeli az amúgy is túl nagy társadalmi differenciálódást, lefagyasztja a mobilitást.
Kétéves csúcson a várakozások
A hazai gazdasági várakozások kétéves csúcson vannak, ami a recesszió végét jelzi, s szerény II. félévi növekedést valószínűsít. A magyar gazdaság végeredményben a 2012. évi 1,7%-os visszaesés után 2013-ban stagnálás közeli állapotban marad. Számszerűen azonban a GKI kissé, 0-ról 0,3%-ra emeli növekedési előrejelzését. Ez mindenekelőtt a korábban gondoltnál is kedvezőbbnek látszó mezőgazdasági dinamikának a következménye, emellett már szerény bővülés várható az építőiparban is. Ez a kis korrekció azonban nem változtat a lényegen: 2011–13-ban, három év alatt összesen a GDP gyakorlatilag nem nő. A beruházások pedig 10%-kal, a lakosság fogyasztása 1,5%-kal el is marad a 2010-estől. Ráadásul a gazdaság ehhez is feléli tartalékait, az emberek magánnyugdíj-vagyona eltűnt, a devizatartalék csökken, széles körű a vagyonfelélés (például a rezsicsökkentés következtében), a cégek mobilizálják eredménytartalékaikat. A tőke és a képzett munkaerő távozóban van.
A munkanélküliségi ráta éves átlagban az előző évihez hasonlóan 11% körül lesz. Lényegében a részmunkaidős közmunka jelentős bővülésének lesz köszönhető a foglalkoztatás bővülése, a „valódi” magyarországi munkahelyek száma az üzleti és költségvetési szektorban inkább csökkenni fog. Az infláció 2013 hátralévő részében 2% körül fog ingadozni, éves átlagban 2,2% lesz. A szolgáltató vállalatok tőkefeléléséből és a költségvetési bevételek csökkenéséből finanszírozott árcsökkentés ugyan átmenetileg reáljövedelem-növekedést generálhat, de már egy-másfél éves távon újabb inflációs hullámot fog elindítani. A túl alacsony infláció a válságból való kijövetelt is nehezíti azáltal, hogy lassítja a növekedést, és növeli a munkanélküliséget.
A lehetséges kamatpályát – a pénzügyi stabilitás miatt – döntő mértékben külső körülmények határozzák meg. A jelek szerint 2013 közepére kezd elfogyni a bőséges likviditás miatti kockázati étvágy. A Fed bejelentette a likviditás bővítésének lassítását. A befektetők kezdik újraértékelni a kockázatokat. Ennek első jele, hogy a korábban csökkenő hosszabb futamidejű állampapírhozamok ismét emelkedni kezdtek, különösen a kockázatosabbnak ítélt országokban (pl. Magyarország). Ilyen környezetben a monetáris politika nehéz helyzetbe kerülhet. A 12–18 hónapra előrevetített infláció és a romló kockázatvállalási hajlandóság már most sem indokol kamatcsökkentést. Az alacsony kamat egy ponton túl már nem lesz elég vonzó az elmúlt időszak legerősebb külföldi és hazai állampapír-vásárló csoportja számára. Amennyiben ezek közel egy időben változtatnak befektetési döntéseiken, akkor az államháztartás finanszírozási költsége megugorhat. Mindezek ellenére a Monetáris Tanács várhatóan folytatni fogja a kamatcsökkentést. Amennyiben a külső környezet csak lassan romlik, akkor ezzel 295-300 forint közötti, vagyis az első félévinél csak valamivel gyengébb árfolyam jár együtt. Ugyanakkor számos olyan politikai-gazdasági hír lehetséges, amely hirtelen árfolyamgyengülést válthat ki. A forint 310-320 fölé gyengülése esetén a kamatcsökkentési periódus le fog állni, sőt, a jegybank mindent meg fog tenni, hogy a választások előtt újra erősödjön a forint. Így kamatemelés sem zárható ki.
