A tavaly szeptemberi választáson Németország két nagy pártja, amelyek addig is koalícióban kormányoztak, egyaránt érzékeny veszteségeket szenvedett. Angela Merkel először a liberális FDP-vel és a Zöldekkel kötendő koalícióval próbálkozott, ám az FDP ellenállása miatt ezek a tárgyalások meghiúsultak. A kancellárnak, aki a jelek szerint mindenképpen szerette volna negyedik kormányfői ciklusát megkezdeni, nem maradt más választása, mint a nagykoalíció megújítása.
A tárgyalásokat nem könnyítette meg, hogy Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke, majd az SPD vezetője a vesztett országos választás után kijelentette: semmiképp nem kívánja a nagykoalíció felújítását. A holtpontról Walter Steinmeier államfő mozdította el a feleket, figyelmeztetve őket: felelősséget viselnek Európa legnagyobb országának politikai és gazdasági stabilitásáért, ezért kormányozniuk kell.
A több hónapos tárgyalások eredményeként páratlanul hosszú, 177 oldalas megállapodásban részletezték kormányzási terveiket.
Az európai politika
Magyar szempontból legfontosabb, az európai politikára vonatkozó szakasz hangoztatja: „Az Európai Unió a történelemben egyedülálló béke- és sikerprojekt és annak is kell maradnia. Az unió összekapcsolja a gazdasági integrációt és a jólétet a szabadsággal, a demokráciával és a szociális igazságossággal. Miután Németország rengeteget köszönhet Európának, továbbra is kötelessége ezt a projektet sikerre segíteni, hiszen erős, egységes Európa a legjobb biztosítéka a békének, a szabadságnak és a jólétnek.”
A megállapodásban az uniópártok és az SPD elkötelezték magukat, hogy tovább erősítik az uniót, különösképpen pedig az európai parlamentet. Az új német kormány pénzügyileg is erősíteni kívánja az EU-t, hogy jobban megfelelhessen feladatainak.A magyar kapcsolat
A fentiek megvalósítása továbbra is SPD-külügyminiszterre vár, de az Sigmar Gabriel helyett Martin Schulz lesz. Az utóbbi - mint ismeretes - az Európai Parlament elnökeként ismételten élesen bírálta a magyar kormány, nevezetesen Orbán Viktor politikáját és hasonlóan éles válaszokat kapott Budapesttől. Az elmúlt években a magyar-német kapcsolatok gazdasági téren kitűnően alakultak, a politikában kevésbé, hiszen Angela Merkel is visszatérően nehezményezte a többi között Orbán menekültkérdésben képviselt álláspontját.
Schulz egyébként lemond pártelnöki tisztéről, helyére Andrea Nahles a párt főtitkára lép.
Az SPD kongresszusa korábban csak szűk többséggel hagyta jóvá az újabb nagykoalícióról folytatandó tárgyalásokat. Ennek következtében annak eredményéről is hamarosan szavaznak a párt tagjai. Miután ismét szoros eredmény várható, a CDU-CSU lényeges engedményekre kényszerült a tárgyalásokon.
Harc a kulcspozíciókért
A legfontosabb valószínűleg az, hogy a kulcsfontosságú pénzügyi tárcát, amelyet sok éven át Wolfgang Schäuble, a CDU politikusa irányított, immár Olaf Scholz, Hamburg szociáldemokrata főpolgármestere veszi át, aki egyben az alkancellári posztot is betölti. Scholzot liberális, centrista politikusnak tartják, aki sikeresen irányította a nagy kikötővárost.
Ugyanakkor a szociáldemokratáké lesz a többi között az igazságügyi, a családügyi és a környezetvédelmi minisztérium. A CDU-CSU emberei kapják a gazdasági, a védelmi, az egészségügyi, az oktatásügyi és a mezőgazdasági tárcát.
Horst Seehofer, a bajor testvérpárt, a CSU elnöke kapja a polgári oldal legfontosabb pozícióját, a belügyminiszteri tárcát. Személye magyar szempontból is figyelemre méltó, mivel a volt bajor kormányfő évek óta jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral, és ismételten elismerően méltatta a magyar kormányfő politikáját, többek között a menekültkérdésben.
Lesújtó lapvélemények
Az első német és nemzetközi kommentárok megerősítik, hogy a hosszú és nehéz tárgyalások győztese az SPD, ugyanakkor nem éppen derűlátóak a felújított nagykoalíció kilátásait illetően. Tény, hogy az új kabinet a költségvetési kiadások 46 milliárdos bővítésével nem jelentéktelen szociális intézkedéseket tud majd hozni, kiterjeszti az országban a nagy sebességű internetet és valamelyest csökkenti az adókat. Programjában azonban nem látszik igazi újítás, áttörés.
A Neue Zürcher Zeitung, Európa egyik mértékadó polgári konzervatív lapja is arról írt:
Németországnak szüksége lenne valami újra, a jövő iránti derűlátásra, ám Merkel és Schulz koalíciójától ez nem várható.Ez a szerződés, akárcsak a korábbi, 2013-ból, arra szorítkozik, hogy kijavítsa a múltban vélhetően elkövetett hibákat és megóvja az ország polgárait az „igazságtalanságoktól”. „A nagy vesztes a német gazdaság, amelyet állandóan támad a magát megmutatni kívánó SPD és amelyet állítólagosan természetes szövetségese, a CDU cserben hagy”.
A lap szerint a koalíciós megállapodáson vörös fonalként húzódik végig a gazdaságellenesség: még jobban korlátozzák a lakbéreket, ismét elhalasztják az adóreformot, emelik a nyugdíjakat és folytatják az átállást a megújítható energiákra. A lap szerint ezek a rendszabályok csökkenteni fogják a német gazdaság teljesítőképességét és beruházási lehetőségeit. Mindezt olyan időszakban, amikor Kína minden korábbinál agresszívebben terjeszti ki gazdasági érdekszféráját és az amerikai elnök mindenki más elé helyezi országa gazdaságának érdekeit.
Németország utolsó, a gazdaságot felszabadító reformjait 15 évvel ezelőtt hozták, Gerhard Schröder kancellár kormánya alatt.
