Milliárdokkal fogadnak a vállalatvezetők halálára

2016. március 07. hétfő - 18:30 / Kriston László
  •    

Andy Vajna Live Entertainmentje, Walmart, JP Morgan, Wells Fargo. Mi a közös bennük? Biztosítást kötnek topmenedzsereik elhalálozásának esetére. A biztosítási összeg nem az örökösöket és hozzátartozókat illeti meg, hanem magát a céget. Ez folyton megütközést kelt. De a gyakorlat legális.

Már Michael Moore is kipécézte Sicko című 2007-es dokumentumfilmjében, hogy milyen visszatetsző gyakorlat az, a nagy amerikai és nemzetközi vállalatoknál biztosítást kötnek a cégvezető és a topmenedzserek életére – és halálára is. (Moore a Walmart áruházláncot emlegette.) Ezt a biztosításfajtát hívják key person insurance-nek. De már Moore is közkeletűbb nevén “halott paraszt” biztosításnak nevezte – Gogol után szabadon. A Holt lelkekben ugyanis egy csaló halott jobbágyokat vásárol, hogy egy üzleti ügyletben fedezetnek használja őket. (A magyar cégek felelőtlenül bátrak és súlyosan alulbiztosítottak.)

Életem-halálom, cégemnek ajánlom

Amikor az Andy Vajna és Mario Kassar által birtokolt Carolco megvette a LIVE Entertainmentet, melynek vezetőjét, Jose Menendezt meggyilkolták, a LIVE kasszájában landolt a kedvezményezettnek járó biztosítási összeg. Mivel a cég kötötte a biztosítást, a pénz nem az örökösöknek járt (őket, a Menendez-fiúkat amúgy is letartóztatták azzal a váddal, hogy lepuffantották szüleiket – most börtönbüntetésüket töltik). De az ügynek semmi köze a gyilkosság tényéhez – ha történetesen nem őket vádolják meg és vonják felelősségre, akkor is a cég profitál a halálesetből.

dokumentum, insurance policy felirattal

Kép:Flickr

Nemrég újabb botrány kerekedett Amerikában, amikor a menedzseri szintről lejjebb vitték ezt a praktikát. A The Organe County Register helyi lap, nem az a fajta médium, ami sok vizet zavarna szűkebb pátriáján kívül. Kiadója, a Freedom Communications közölte az alkalmazottakkal, hogy ha nincs ellenükre, életbiztosítást kötnének rájuk. Elhalálozásuk esetén így mentesülne az eleső munkájukkal járó kártól a cég. Az újságírók és a szerkesztők felhördültek. Az ő halálukból ne profitáljon senki! A kiadó végül valamelyest módosította tervét és így már keresztülvitte akaratát, írta a The New York Times.

Nem vállalhatunk több kockázatot
Pár éven belül eltűnhetnek, vagy gyökeresen átalakulhatnak a ma még meghatározó élet- és vagyonbiztosítási konstrukciók a globális felmelegedés, a technológiai fejlődés vagy a fogyasztói szokások változásának a hatására. Itt találja a részleteket.

De ez a gyakorlat nem újdonság és nem is jogszerűtlen. Sőt Amerikában adókedvezményeket is kapnak rá a cégek. A felvett biztosítási összeg (ami céges szempontból befektetésen eszközölt hozamnak minősül) és a halál esetén felvett biztosítási összeg is adómentesek. Különösen a bankok használják az életbiztosítást előszeretettel. Az amerikai napilap úgy tudja, a JPMorgan Chase és a Wells Fargo könyvelésében több milliárd(!) dollárnak megfelelő életbiztosítási tétel szerepel, melyet több ezer saját alkalmazottra kötöttek.A spekulálás oda vezetett, hogy számos cég az üzletmenet számára nem nélkülözhetetlen alkalmazottakra is kötött életbiztosítást. Például a takarítónőkre. Akiknek halálakor a cég dollármilliókat nyert, ami nyilván abszurdum. Nem csoda, hogy a Walmartot és több más vállalatot beperelték, amiért alacsony szintű alkalmazottak halálán nyerészkednek. Az amerikai adóhivatal (IRS) bíróságra citált több céget, amiért adóelkerülésre használják ezeket a biztosításokat (Winn-Dixie, Camelot Music).

2006-ban ezért aztán törvényben szabályozták, hogy a cégeknél csak az állomány 35%-át biztosíthatják, azokat, akik a legtöbbet keresnek. A biztosítás megkötéséhez pedig szükség van a munkavállaló beleegyezésére is. A vállalatok azt hozzák fel mentségükre, hogy az életbiztosításból befolyó összeggel kompenzálják utólag a munkavállalóra az évek során ráköltött összegeket (egészségbiztosítás, nyugdíj-hozzájárulás, stb.).

A The New York Times úgy értesült, a vállalatok ma már ritkábban kötnek életbiztosításokat, mert az ezekbe fektetett pénz nem áll egyensúlyban a halál esetén kivehető összeggel. Magyarán: túl sokáig élnek manapság az emberek és addig túl sokat kell befizetni a biztosítónak. A teljesség kedvéért a napilap azt is megjegyezte, hogy saját kiadója szintén kötött ilyen biztosításokat a lap némely felső-vezetőjére.

Eladott életbiztosítás

De ha visszamegyünk az időben, érdekes esettanulmányt halászhatunk elő a The New York Times egy másik írásából, 2012-ből. A 36 éves Ruben Robles-nél agydaganatot találtak. Az orvosok másfél évet adtak neki. Mivel a kórházi költségek óriási összegre rúgtak, s felesége elhagyta, anyja chihuahua-kutyusokkal zsúfolt lakásában volt kénytelen meghúzni magát, egy közeli barátja, az Innovative Settlements (Újszerű Megegyezések) nevű biztosítócég vezetője, Ron Escobar a következőt találta ki: adják el Robles félmillió dolláros életbiztosítását valakinek.

2012-ben az összes érvényben lévő life settlement értéke megközelítette 18 000 milliárd dollárt

Az életbiztosítás persze nem a szenvedő (haldokló) alanyt hivatott kárpótolni, hanem a túlélőket. Az örököst, a rokont, stb.De ha már úgyis biztos, hogy Robles meg fog halni, a biztosítása sokat érhet a piacon. Néhány százezret biztosan. Amiből ő szépen finanszírozhatná orvosi kezelését. A halálos beteg emberek életbiztosításának ilyen jellegű eladását hívják úgy, hogy viatical settlement vagy life-settlement. A vételárért cserébe a vásárlót nevezik meg a biztosítás kedvezményezettjének. Aki egyúttal fizeti a havi biztosítási díjat, amíg az illető el nem méltóztatik halálozni. Robles biztosítását 305 000 dollárért adták el.

2007-ben ez a biznisz az USA-ban 12 milliárd dollárt generált, 2010-ben viszont már csak 3,8 milliárdot. 2012-ben az összes valaha kötött és még érvényben lévő life settlement értéke megközelítette 18 000 milliárd dollárt. Amerikában vannak olyan cégek, amelyek kifejezetten a haldoklók életbiztosításainak felvásárlására szakosodtak és alaposan áttanulmányozzák a beteg orvosi leleteit, kórházi számláit, sőt egy külső auditorral is átnézeti azokat, melynek szakterülete az élettartam, illetve a halandóság felbecsülése. Ezeknek a cégeknek az ilyen ügylet biztos befektetés. Hacsak csodaszerű gyógyulás nem áll be a páciensnél…

Forrás: Federal Financial Institutions Examination Council, Goldstein Financial Group, The New York Times, Aon Hewitt

Halálra fogadnak

Az 1000 legnagyobb vállalatnak körülbelül a harmada él a lehetőséggel. Igaz, a közvélemény nyomására az amerikai kormány már befékezte a nyerészkedést. Becslések szerint az amerikai gazdaságban több száz milliárd dollárnyi összeget fektettek ilyen életbiztosításokba a cégek. Úgy tartják, évente egymilliárd dollárral több pénzt fordítanak ezekre az életbiztosításokra.

Ezeket a nagyságrendeket is csak úgy tudták kisilabizálni, hogy a bankoknak jelenteniük kell a kormány illetékes felügyeleti szervének, mekkora összeget tudnak hirtelen készpénzzé konvertálni, ha kitör egy válság. Ezt hívják úgy, cash surrender value, és a bankok által kötött életbiztosításokban szerepel ilyen összeg.

Ennyit tudnak a biztosításokból akármikor azonnal pénzre váltani:

  • Bank of America: 17,6 milliárd dollár
  • Wells Fargo: 12,7 milliád dollár
  • JPMorgan Chase: 5 milliárd dollár

Számos nagybank tőkéje 10-25%-át fektette életbiztosításokba.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor