Bedöntheti a sharing economy az autógyártásfüggő magyar gazdaságot, véli a CEU professzora

2017. június 15. csütörtök - 13:50 / piac-profit.hu
  •    

Hangadó vállalkozók, mint például Elon Musk, azt szeretnék, ha a lakosság nem birtokolná, hanem megosztaná az önvezető autókat. Van olyan becslés is, hogy Budapest autóparkjának 90 százalékára nem lenne szükség egy ilyen helyzetben. Gondolatok Bőgel Györgytől, a CEU-professzorától, aki előadásával június 15-én megnyitotta a Piac & Profit Sharing Economy - Megosztásos gazdaság című konferenciáját.

Megosztásos vagy megosztásalapú gazdaságnak nevezzük, de több alternatív – és nehezen magyarítható – kifejezés is elhangzott már rá, például on-demand (igény szerint) gazdaság, peer-to-peer (P2P) economy, freelance (szabadúszó) gazdaság, sharing economy vagy platform kapitalizmus.

Gép helyett gépidőt veszünk

Erről szólt a Piac & Profit által rendezett Sharing Economy – Megosztásos gazdaság című konferenciája, amit  Dr. Bőgel György előadása nyitott meg. “Találják ki mi ez a gép”, kérdezte a közönségtől a CEU közgazdász professzora. A kivetített képen egy hatalmas masina látszott, amit e sorok írója például cséplőgépnek tippelt. Mint kiderült, tulipánhagyma-szedő gép, ami nagyjából fél méteres szinten legyalulja a földet és kiveszi belőle a hagymákat. Kinek kell egy ilyen gép?

Keveseknek. És nekik is csak rendkívül rövid időre (néhány óra alatt végez néhány holdnyi földdel). Nem éri hát megvenni. De ugyanez vonatkozik a kombájnra is, még ha az gyakrabban látható a termőföldeken. Annak a kihasználtsága is 3-4 nap egy évben. Sok más tevékenység is van, ami ilyen ciklikus, időszaki és nem kell hozzá megvenni a gépet. Érdemesebb bérelni. Pontosabban: megosztani.

Mindig volt, mindig lesz: Ross Perot után szabadon

A megosztás alapelve egyáltalán nem új, a szoftverek előtti korokban is léteztek különféle módozatai. Voltak akik arra használták, hogy közösen vásároljanak, voltak akik azért, hogy közösen termeljenek, vagy éppen eladjanak. Ilyenek voltak például:

  • a szolgáltató vállalatok (pl. megosztott szolgáltató központ, 90-es évek);
  • a közös tulajdonok (pl. termelőszövetkezet, kommunizmus);
  • a független közvetítő vállalatok;
  • a közvetítő szoftverek (e-piactér, közelmúlt).

Az online piactereknek köszönhetően a cégek ma már jóval áramvonalasabb struktúrában működhetnek. Hogy ne terhelje a kombájn birtoklása az eszköztárukat és a céges mérlegüket, inkább gépidőt vesznek. Vagy a munkaerő alkalmazása helyett ugyanazt a munkavégzést megvásárolják szolgáltatásként.

Ross Perot amerikai üzletember – aki 1992-ben független, 1996-ban pedig a saját maga által indított Reform Párt elnökjelöltje volt Bill Clinton ellenében – győzte meg a vállalatokat Amerikában, hogy ne foglalkoztassanak házon belül saját bérszámfejtő teamet (mert eléggé egyhangú munka, úgyis ciklikusan van szükség rá, akkor is rohamtempóban), inkább létrehoz egy céget, ami bérszámfejtést kínál, mint szolgáltatást. Ebből lett az Electronic Data Systems, amit 20 évvel alapítása után 2,4 milliárd dollárért adott el Perot 1982-ben.

A 90-es években mifelénk is felkapták a szolgáltató vállalatnak ezt a fajta modelljét, létrejöttek a magyar piacon is a megosztott szolgáltató központok, Bőgel becslése szerint ma közel félszáz ilyen cég működik hazánkban. Ezek olyan nagy cégekké nőtték ki magukat, hogy tevékenységüket ki is helyezték a fejlődő országokba (pl. a céges fogyasztói panaszkezelést Indiába), mert az optikai kábelek segítségével azonnali lett a kommunikáció a földrészek között.

Ami új manapság a megosztás üzleti gyakorlatában, az az, hogy a közvetítés megoldható szoftverrel, vagyis erősebb lett az informatikai támogatás. Már vállalati struktúra sem kell hozzá, dicspécserközpont sem.

Minden szinten szinte minden

A megosztásos gazdaságnak két filozófiája létezik. Hogy ki melyiket vallja, az nézőpont kérdése. Az egyik szerint azon van a hangsúly, hogy a 7,2 milliárd fős emberiség minden tagja már nem birtokolhat minden eszközt, amire szüksége van, mert az túl nagy megterhelést jelent a Föld ökoszisztémáinak. Ha megosztjuk a birtokunkban lévő dolgokat másokkal, azzal egy fenntarthatóbb világ felé indulunk el.

A másik filozófia szerint a sharing economy sem más, mint kapitalizmus. Sőt: turbókapitalizmus. Amiben mindenki vállalkozó.

Ma már mindent meg lehet osztani, és szinte mindenre van igény. Eszközökre éppúgy, mint munkaerőre, például részidős bedolgozással vagy ideiglenesen, ha mondjuk a marketingvezető elment gyesre. Bőgel színes példákat hozott, honlapokat, melyek összehozzák a keresletet és a kínálatot:

  • raktározás: flexe.com;
  • kutyák gondozása: rover.com;
  • finanszírozás: lendingclub.com;
  • videó: tongal.com;
  • jogász: axiomlaw.com;
  • háztartási besegítő: handyhomehelp.com;
  • kiszervezett munka: freelancer.com.

Politikai akarat

E megosztási formák sikeressége Donald Coase Nobel-díjas közgazdász szerint attól függ, hogy mekkorák a tranzakciós költségek. Mert a piactérben mindenki ad és vesz. Hogy mennyibe kerül keresni és informálódni, alkudni, szerződést kötni, s a kötelezettségeket betart(at)ni: ezen múlik egy megosztásalapú piactér sikere.

A megosztásos vállalkozások jövőjét befolyásolja az adott piaci szegmensben résztvevők digitális felkészültsége, a gazdasági ciklusok és a foglalkoztatás jellege, a közhangulat és a kormányzati szándékok is. “Hagyjuk magukra a különböző megosztásalapú formációkat és győzzön a versenyképesebb? Győzzön a jobbik? Nem szoktuk ezt tenni. A politika szereti kijelölni a győzteseket”, mondta Bőgel, akinek a CEU professzoraként vélhetően vannak ilyen irányú tapasztalatai.

Autók: kevesebb több?

Elon Musk már körvonalazta jövőképét arról, hogy a polgárok önvezető elektromos autókat fognak bérelni órákra, napokra, vagy egy-egy utazásra, s ezért a lakosság nagy része már nem birtokol majd saját autót.

önvezető

Így néz ki ma egy önvezető autó

A nagy amerikai autógyárak is jövőstratégiájuk részévé tették ezt a szisztémát, ami úgy látszik, elkerülhetetlen. Bőgel hallott már olyan becslést, miszerint Budapestnek 90 százalékkal kevesebb autóra lenne szüksége, mint amennyi a fővárosi lakosok tulajdonában van, ha az autómegosztás modellje megvalósulna. “Dermesztő ezt végiggondolni egy olyan országban, amely az autóiparból él”, jegyezte meg Bőgel.

Költségkímélés
Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor