Virtuális realitás: hamarosan tömegcikk

Amikor a Facebook 2014 márciusában kétmilliárd dollárért megvette az Oculust Riftet, az ügylet jelzésértékű is volt: a Szilícium-völgy sem ülhet a babérjain. A klikkelős, üzenőfalas, chatelős platformok fénykora sem tart örökké. Keveset olvasunk, képi kultúrában élünk, érintünk, kapcsolunk, kattintunk, a technológia pedig dübörögve fejlődik. A virtuális realitás megoldások üzleti és szórakoztató célú alkalmazásának fejlődési távlatai tehát óriásiak.

Chris Ciaccia, a The Street tech-szaklap munkatársa úgy látja, 5–7 év szükséges, mire a VR fősodorbeli technológiává és kommunikációs szórakozási szokássá válhat. 2025-re hatmilliárd dolláros iparággá fejlődhet, ha pedig a VR-kamerák és a megtekintőeszközök piacát is hozzáadjuk ehhez, 60 milliárd dolláros forgalmat generálhat a szegmens.

A Rothenberg Ventures kimutatása szerint 2015-ben 384 millió dollár tőkét fektettek 75 VR-cégbe Amerikában. 2010 óta négymilliárd dollár áramlott a VR-startupokba, állítja a Pitchbook piackutató cég.

Belefelejtkezés

A mai tizen- és huszonévesek körében bő másfél évtizede masszívan dominálnak a videojátékok, mint fő szórakozási forma. De vannak olyan felnőttek is, akik naponta több órát töltenek virtuális világokban – mint amilyen például a Second Life – felépítve virtuális otthonukat, megkreálva avatarjukat, vagy órák hosszat harcolva a sokszereplős (multiple player) online játékokban.

Még nem álltunk készen

1995-ben mutatta be a fogyasztói elektronika Las Vegas-i expóján (CES) a Nintendo a Virtual Boy headsetet. A VR-élménytől azonban szédült a felhasználók feje. Csak 770 ezret adtak el belőle, mindössze a tizedét annak, amit a Nintendo akart. Két évtizeddel később, ma a piac készen áll a technológia befogadására – derült ki az idei CES-en, ahol a VR-attrakciók voltak a leglátogatottabb pavilonok, valósággal tülekedtek körülöttük az emberek. Még olyan internetre kapcsolódó dildót is kínáltak (potom 149 dollárért), amely elevenebbé teszi a pornónézést az okostelefonon. A szexuális játékszerek új generációjáról beszélnek a fejlesztők. A VR-szoftvereknek azonban még fejlődniük kell a techguruk szerint, akik úgy látják, a grafikának legalább két év kell, mire megfelelő szintre feljönnek. A nagy márkák azonban már terítenék a headsetjeiket, a célközönségük egyelőre a korai alkalmazók (early adopters). Ugyanakkor – mivel a PC-re kapcsolt headsetek csak akkor fognak elterjedni, ha néhány éven belül olcsóbbak és nagyobb kapacitásúak lesznek a számítógépek – a nagyágyúk a mobiltelefonos VR-alkalmazásokra is gyúrnak. Könnyen lehet, hogy ez ível fel hamarabb. Las Vegasban kiderült az is, a VR még távol van attól, hogy a televízió szerepét átvegye: az élő műsorközvetítés túl homályos rajta. Az expó vendégei mégis egyértelműen meggyőződhettek róla: a VR-élmény sokkal elragadóbb, mint a valós képre új rétegeket, effektusokat, grafikákat helyező AR. Sőt, a virtuális valóságtól eddig ódzkodó Apple is úgy döntött, beszáll a buliba, és néhány nappal a CES után szerződtette a téma nagy szakértőjét, Doug Bowmant, a Virginia Tech professzorát. Bowman tavaly 100 ezer dolláros kutatási ösztöndíjat kapott a Microsofttól, hogy tanulmányozza a cég HoloLensét. Az Apple már benyújtott olyan szabadalmakat bejegyzésre, amelyek VR-eszközzé konvertálnák az iPhone-t, s tavaly megvette a Metaio AR-céget és a mimikát, érzelmeket felismerő Emotientet is.

Az elmenekülés a hétköznapok szürkeségéből, személyiségünk állandóságából és maradandóságából olyan igény, amely egyidős az emberiséggel. Eddig színházat, filmet, rádiót, fesztiválokat, koncerteket, paintball-harcokat, vetélkedőket találtunk ki e célból. Csakhogy ezekhez mindig el kellett menni valahova. Kirittyenteni és prezentálni magunkat. Korunk legelőremutatóbb szórakozási formáit otthonról művelhetjük: a fotelünkből ugorhatunk fejest teljesen ki- vagy átdolgozott világokba. A 2D-s mozifilmeket otthon eddig DVD-n néztük, a 3D-s szuperprodukciókat maholnap VR-headseten élvezhetjük a lakásunkban, ahol ráadásul mi válunk a cselekmény hősévé. A kép a mi szemszögünkből mutatja a virtuális valóságot.

A 360 fokos panorámakép iránti igényünket fokozatosan keltette fel a média. Először hozzászoktunk, hogy körbe-körbe forgathatjuk a nézőpontot a Google Maps Street View-n, majd a YouTube is elindította a 360 fokos látószögű mozgóképek sugárzását 2015 márciusában. A VR ezt viszi tovább: „keret nélküli” (frameless) formátumként végtelenített képet nyújt a headsetek képernyőjén. A beépített szenzorok érzékelik a szem mozgását, s ha balra tekintünk, a kép arra fordul, azt mutatja, ami a bal oldalon van. A képernyőt tehát egészen közel helyezik a retinához: így totális a belefelejtkezés, és valódinak tűnik a képi mozgás- és térérzet.

Játékbiznisz

Elemzők a VR-szektor növekedésének letéteményeseit a mobilos és konzolos videojátékok népes rajongótáborában látják, akiknek köszönhetően például a Call of Duty 3 röpke 72 óra alatt 550 millió dollárra tett szert. A League of Legendst naponta 21 millió ember játssza, csúcsidőben egyszerre akár hétmillióan. A videojátékok törzsközönsége 1,2 milliárd fő (ebből egymilliárd mobilon játszik), javarészt az Y generáció tagjai, állítja a BI Intelligence. Az új vizuális pixeluniverzum Las Vegast is alapjaiban rengeti meg. Az egykarú nyerőautomaták nem valami érdekesek a kétkezes konzolok, valamint az egész alakos részvételt igénylő (ruhára erősített szenzorokkal, testszkenneléssel, futópaddal ellátott) komputerjátékok korában.

2014-ben Nevada államban törvényt hoztak, amely kimondta: olyan új irányokat kell kidolgozniuk a szabályozóknak, amelyek megkövetelik a piaci szereplőktől a „képességalapú játékokra” való átállást. Mit jelent ez? A pusztán jó szerencsére hagyatkozó játékok helyett –amelyek elvileg egyenlő esélyeket adnak mindenkinek – a játékosok fantasyvilágokban zajló háborúkban és VR-autóversenyeken mérethetik meg magukat. Egy-egy többszintes VR-játék győztese pedig nagy összegű nyereménnyel gazdagodhat.

Hamarosan tömegcikk

A VR egyelőre a gazdagok mókája, bár vannak viszonylag megengedhetőbb árú headsetek és kamerák is. A fejlesztői verziók rendszerint olcsóbbak: a gyártók ezeket terítik a piacon elsőként, hogy a szoftvergyártók tartalmat kreálhassanak az eszközökhöz. A VR-biznisz ökoszisztémája tehát kollaboratív.

Mark Zuckerberg szerint az Oculus Riftnek legalább 50–100 millió headsetet kell értékesítenie, hogy sikernek legyen mondható. 2015 júniusáig 175 ezer példányt adtak el tartalomfejlesztőknek, a 2016-os értékesítési tervszám ötmillió darab. Mindenesetre, az áttöréshez elengedhetetlen lesz az árcsökkenés és az egyszerűség, vagyis a könnyebben navigálható szoftver és a könnyebb, szimplább headset. A marketingeseknek azt a tévhitet is el kell oszlatniuk, hogy a headset-élmény elszédít és hányingert okoz.

Mindenhol áttörés

E-kereskedelem: VR-butik

A londoni Trillenium butikoknak kínál VR-alkalmazást, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztó egy VR-headseten keresztül a távolból bebarangolja a boltot, több szemszögből megnézze a kívánt árut, s kommenteljen is. A lebutított verzió okostelefonon és komputeren is hozzáférhető lesz. A Kanta Retail Virtual Reality pedig már a valós – fizikailag létező – butikok tervezésébe vonja be a VR-ból leszűrt konklúziókat.

Média: VR-tudósítás, VR-focimeccs

A Sulon Technologies bármilyen fizikai teret – szoba, színház, koncertterem – VR-helyszínné tud alakítani, amely ráadásul módosítható. A VR-headseten átélt sportközvetítésbe így tudnak reklámfelületeket csempészni, vagy a nézőket kiültetni a kispadra. Elemzők szerint az élő harctéri tévétudósítások szintén ilyenek lesznek.

Színház, koncert, politika: VR-szereplés

A 2008-as amerikai elnökválasztást elemző élő műsorban a CNN hologramként játszotta be Anderson Coopert, aki a Star Wars-filmekben látott módon fénynyalábként tűnt fel a stúdióban. Tehát a helyiség közepén, nem 2D-s vásznon vagy képernyőn. Elvétve ugyan, de akad hasonló példa egyes énekesek koncertfellépései kapcsán is. A 2014-ben megválasztott indiai miniszterelnök, Narendra Modi is használta a holofellépést.

Vidámpark: VR-szerepjáték

A Utah állambeli Lindonban létesült a The Void, egy olyan virtuális containment-központ, ahol látszólag csak egyszerű kis betonfalak állnak, amelyek közt barangolni lehet, de amint felveszi a játékos a headsetet, e belső terek rögtön űrhajóvá, várakká, városokká vagy természeti környezetté változnak. Ezekben már virtuális szereplők is felbukkannak, akikkel meg kell küzdeni, de lehet, hogy csak békésen sétálgatunk a szemet gyönyörködtető környezetekben. Az elhelyezett tárgyak azonosak a VR-valóságban látottakkal, tehát az ember leülhet, felmászhat rájuk, kinyithatja, arrébb teheti őket, stb. Egyelőre a Béta-verziót tesztelik a játékosokon.

Hollywood: VR-mozi

A nagyszabású fantasztikus filmekhez a stúdiók már kreálnak VR-verziót – Csillagok között, Insidious III: Into the Further, Tűzgyűrű –, ahogy egyes tévésorozatokhoz is, mint például Az Álmosvölgy legendája. Olyan sztárrendezők fontolgatják a VR-technológia alkalmazását, mint James Cameron és Werner Herzog. Guillermo Del Toro mexikói filmrendező szerint a vidámparkos ride-attrakciókkal operáló, sok és dinamikus térbeli mozgást tartalmazó filmeknek lehet jó ez a formátum, más zsánernek nem igazán. A Lucasfilm és trükkcége, az ILM olyan részleget hozott létre ILM Experience Lab néven, amely interaktív tartalmakat gyárt a Star Wars-univerzum köré VR-ra, AR-ra (augmented reality – kiterjesztett valóság), valós idejű mozira, játékparkokra és egyéb jövőbeli platformokra. Gőzerővel dolgoznak a Jurassic Park Oculust Riftre szabott verzióján is, de a VR a dokumentumfilmeket sem hagyta érintetlenül. Az Oculus Riften forgalmazták 2014-ben Sir David Attenborough-val a Conquest of the Skies című brit természetfilm-sorozatot.