"Nem esett az eső, amikor Noé megépítette a bárkáját", szól Gerd Leonhard futurológus mottója utalva ara, hogy a bölcs ember előrelátó, felkészül a holnapra. (Isteni sugallattal, vagy anélkül. Rendszerint anélkül.) A szakma sztárja a legizgalmasabb beszédet tartotta az MTA Dísztermében a digitalizálódó társadalomról szóló konferencián, melyet a Magyar Informatikai Vállalkozások Szövetsége rendezett az MTA-val közösen. Mint futurológus, konferenciasztár és céges tanácsadó, Leonhard szakmája egyik nagyágyúja. A svájci The Futures Agency vezetőjeként közel 300 cégnek volt már konzultánsa, egy konferencia előadásért a tarifája a hírek szerint 10 000 dollár. (Plusz business class repülőjegy és szállodai lakosztály. Magyarországra vélhetően olcsóbban jött el.)
(fotók: Gerd Leonhard prezentációjából, www.futuristgerd.com)
Nem lépésenként, ugrásonként haladunk
Az exponenciális technológiák korába élünk - kezdte Leonhard - amelyek fejlődése nem egyenes vonalú és egyenletes, hanem meglóduló és felgyorsuló. Ha 2016 a negyedik ipari forradalom éve, ahogy azt Klaus Schwab, a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) vezetője érzékeltette az idei kongresszus főtéma-választásában (amelyről külön könyvet is írt), akkor 2018-ra már a 8. szinten leszünk, 2020-ra a 16. lépcsőfokon, 2022-re a 32.-en, 2024-re a 64.-en.
Miért? Mert a Moore-törvény szerint az integrált áramkörök 18-24 hónaponként dupláznak, illetve feleznek. Vagy fele akkora lesz a méretük (vagyis duplájára ugrik az adott kiterjedésre jutó kapacitásuk), vagy az áruk csökken a felére. Vagyis a fejlődés nem egyenletes: exponenciálisan nő. Nem meglepő Leonard konklúziója: "Az emberiség a következő 20 évben annyit fejlődik majd, mint az előző 300 évben." (A hihetetlen gyors haladás azon is mérhető, hogy az úgynevezett 3. ipari forradalomról csak pár éve beszéltünk, és máris itt a 4.)
Lemaradunk a gépekhez képest
A 4. ipari forradalomból a biológiai és a technológiai szféra határának elmosódása adhat okot leginkább aggodalomra. Már felmerült az ötlet, hogy exogenezis útján "állítsanak elő" gyerekeket. Vagyis nemcsak hogy a méhen kívül foganjon meg (ezt már ismerjük a lombikbébi programból) a gyerek, de a méhen kívül fejlődjön is csecsemővé.
"Az adat az új olaj, de az intelligens adat az új üzemanyag. A mobiltelefonom a külső agyam. Még a fiam telefonszámát sem tudom fejből. A telefon tárcsázza helyettem" - mondta Leonhard.
Leonhard szerint nem utópisztikus távlat, hogy éppúgy érzelmeket kezdünk táplálni (nem betáplálni) a számítógépünk iránt, mint az emberek iránt. A gép pedig a mesterséges intelligenciával felszerelve kitalálja gondolatainkat, ráérez a hangulatainkra. Mint a szép hangú és jó humorú operációs rendszer teszi Joaquin Phoenix-szel A nő (Her, 2014) című filmben. Csak éppen a masina egyszerre több ezer másik felhasználóval is kapcsolatot tart fenn. A románc tehát mindig kielégületlen marad az emberi fél oldalán. Nem exkluzív, nem kölcsönös.
A jövőkutató előadásának talán legfontosabb idézete Daniel Kahnemanntól származik. A Nobel-díjas közgazdász mondta: "Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gondolkodás testben zajlik. A testünkkel gondolkodunk, nem csak az agyunkkal." Erre rímelt Leonard tanácsa: "Öleld át a technológiát, de nem válj technológiává." Nem biztos, hogy a cyborg-lét a mi legjobb jövőnk. És az sem, ha a hardvert és szoftvert már-már emberként kezeljük.
Ha a 4. ipari forradalom úgy és olyan hamar fut be, ahogy az exponenciális technológiák alapvető törvényszerűsége sejtetni enged, akkor a következő dilemma áll elő: lineáris lények használják a nem-lineáris arzenált. Az ember ugyanis hiába gyűjt több ezer "havert" a Facebookon, és fogad be irdatlan mennyiségű információt, idegrendszere alapvetően nem változott az őskori emberéhez képest. S bizalmasa is maximum 4-5 van.
Bye, bye tolmács & könyvelő
Az alkalmazások kitörölhetetlen, állandó résztvevői lesznek életünknek. Leonhard nemrég Sanghajban beszélgetett fél órát egy sushi-séffel. Úgy, hogy nem is tud mandarin vagy kantoni nyelven. A SayHi nevű alkalmazás lehetővé tette, hogy beszélgetőpartnere szája elé tegye az okostelefonját, s a masina már fordította is hangosan az idegen nyelvű beszédet. (Ez tulajdonképpen a világszerte kultikus Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv "Bábel-hala", a maga megtestesült valójában. Lényegtelen különbség, hogy nem a fülünkbe, hanem a szánk elé kell tenni valamit.)
Leonhardnak kétsége sincs afelől, hogy a profitmaximálásra hajtó üzleti szféra kapva-kap az automatizáción. Minden feladatkör, ami rutinra épül, sok benne az ismétlés, automatizálva lesz. Szoftver végzi majd. Még a könyvelőket is ezzel váltják ki. Létrehoztak már olyan programot Új-Zélandon, amely képes a beszkennelni a beérkező számlákat, a megfelelő mappába iktatni azokat, és a jogszabályok ismeretében (pl. adókedvezmény) összeállítani a céges mérleget. (Már 2020-ra 5 millió állás válik feleslegessé a mesterséges intelligencia és az algoritmusok fejlődése miatt.)
Azért derűlátó üzenet is kiszűrődött Leonhard mondandójából. Mi nem lesz behelyettesíthető algoritmusokkal? Az emberség, etika, kreativitás és képzelőerő biztosan. Az oktatás is gyökeresen meg fog változni. Az egyirányú (mondom-hallgatod-megjegyzed) módszer helyett össze-vissza kanyarodó lesz a learning curve. A tudást folyton újra kell értelmezni, a tudásanyagot új meglátások fényében átértékelni, régi igazságokat és tényeket érvényteleníteni.
Leonhard kitért a magánélet szentségének egyre súlyosabb megsértésére is. Ő például elhatározta, hogy kilép a Facebookról. Szerinte Obama első elnökké választásának szlogenje, a "Yes, we can", ma már az NSA-botrány miatt erre változott: "Yes, we scan." Mindent beszkennelünk, figyelünk, lehallgatunk.
Volt valami anakronisztikus (vagy inkább emblematikus) abban, hogy az MTA két évszázados pompájú, patinás dísztermében a holnap szelei fújtak. A hallgatóság két csoportra oszlott: megjelentek a 20. századi figurák, régi szabású öltönyben, régi vágású viselkedéssel. És jöttek az elektronikus államrendszer haszonélvezői, a különféle elektronikus ügyintézési rendszerek megalapítói, yuppie-k, farmerben-zakóban.
Vajon mikor volt utoljára szó az MTA Díszetermében exogenezisről és mutatott a kivetítő vicces slide-okat?
