Fűrész Gábor a dotcom cégek bukása után valószínűleg sokakat foglalkoztató kérdésről, a hagyományos és az elektronikus kereskedelem szinergiájáról beszélt. Szinergiáról, vagyis arról, hogy a különböző értékesítési csatornák együttesen hogyan eredményezhetnek egy hatékonyabb ügyfélkiszolgálást.
Számos mítosszal kellett leszámolni, amelyek közül az egyik éppen az elektronikus kereskedelem szerepének értékelése. Míg két éve sokan azt gondolták, hogy megszűnnek a hagyományos, úgynevezett brick and mortar üzletek, ma már tudjuk, hogy bizonyos iparágakban – mint az élelmiszer, vagy a ruházati ipar - soha nem fog az e-kereskedelem dominánssá válni – mondta Fűrész Gábor. Ma még az e-kereskedelem nem komoly értékesítési terület, és bár intenzíven fejlődik, az egyes iparágakban más irányú és dinamikájú a haladás. Ma már sehol a világon nincs olyan vízió, hogy az elektronikus értékesítési csatorna elsöpörné a hagyományos kereskedelmet.
Az előadó vitaindítójában az e-kereskedelem értékteremtésének kérdéseit vetette fel: elérhető-e ténylegesen költségcsökkentés, az új értékesítési csatorna nyit-e új piacokat, jelent-e új termékeket, esetleg milyen új fogyasztókat érint, növekszik-e általa a belső folyamatok hatékonysága, illetve erősíti-e a vevőkapcsolatokat. A plenáris ülésen elhangzottakkal egybecsengően Fűrész Gábor is hangsúlyozta, hogy a hazai vállalatok még elsősorban kommunikációra használják a hálót, az értékesítés, az ügyfélszolgálat és a logisztika fejletlen. Ezt bizonyítja az a felmérés, amely szerint a vállaltoknak mindössze három százaléka rendelkezik írott e-business stratégiával.

Dr. Szegedi Zoltán szerint a logisztika éppen az utóbbi időkben értékelődött fel, vált stratégiai jelentőségűvé – vette át a szót. Sőt! Ma már a fejlett gazdaságok a logisztika elnevezés helyett a Supply Chain Management (SCM – ellátási lánc menedzsment) kifejezést használják, jelezve a megváltozott szerepet: a hangsúly a költség-optimalizációról a vevő kiszolgálás minőségére, és a kis mennyiségű áruk pontos kiszállítására helyeződött. Ebben a szemléletben az információnak és a gyorsaságnak lesz kiemelt hozama. Háromszor-négyszer gyorsabb szállítás, háromszor-négyszer gyorsabb növekedést eredményez, miután a folyamatok sebességének növekedése csökkenti a költségeket, idézte az előadó az egyik amerikai logisztikai tézist.
Eszköz oldalon is új követelmények elé állítja a vállalatokat az új értékesítési forma. Más járműpark tudja elvégezni ezt a munkát, a raktározás helyett már szinte „csak” cross dockingról beszélünk, és a disztribúciós hálózat is megváltozik. Az árukövetés elemi szükségletté válik, a kistételben való gyors kiszállítás másfajta raktári készletnyilvántartást igényel, és a partnerkapcsolatok felértékelődnek – hangsúlyozta a szükséges változtatásokat Szegedi. Itt már nem a vállalat versenyez vállalattal, hanem a disztribúciós lánc egy másik disztribúciós lánccal.
Felmerül annak a kérdése, hogy a több apró kiszállítás, a nagykereskedelmi láncszem kimaradása, nem eredményez-e többletköltséget nemzetgazdasági szinten – vélekedett egy hallgató. Szegedi válaszában elmondta, hogy a szállítás szempontjából valóban nőnek a költségek, amit viszont a készletgazdálkodással lehet megspórolni. Szegedi hozzátette, hogy ilyen irányú kutatás még nem készült, így ezeket az arányokat még senki nem forintosította.

Kardos Zsolt az e-piacterek kialakulását, működési mechanizmusát mutatta be a hallgatóságnak. Rögtön a jövővel kezdte. Kardos szerint nem valószínű, hogy monumentális nemzetközi piacterek alakulnának ki, sokkal inkább a piacterek hálózatos szerveződése várható. Egy becslés szerint a ma még nem túl jelentős B2B volumene 2004-re eléri a 640 milliárd forintot, amiből a piacterek akár 20-50 százalékkal is részesedhetnek. Ez azt is jelenti, hogy az e-kereskedelmet a B2B fogja mozgatni, és nem a B2C (mintahogyan a dotcom „hiszti” a B2C irányából jött – jegyezte meg Kardos Zsolt). A piacterek működésük szerint a vevő és az eladó között állnak, az értékesítési rendszer egy katalógusra épül. Az így kötött üzletek legfőbb előnye a cég-specifikus ár – hangsúlyozta az első magyar horizontális piactér vezérigazgatója. Ezen felül a piacterek a vevők számára könnyebb információhoz jutást, és az ajánlatok összehasonlíthatóságát kínálják. Az eladók az elektronikus csatornán sok vevőt egyszerre érnek el, ezzel marketing költséget takarítva meg, rugalmasan képezhetnek árat, és a szállítóknál is költségcsökkentést érhetnek el. A piacterek elsősorban a nagyvállalati ügyfélkört célozzák, de Magyarországon hamar rá kellett jönni arra, hogy a kis- és középvállalati kör éppolyan jelentős partner lehet – mondta Kardos Zsolt.
Az előadásokat követő beszélgetésen számos érdekes kérdés merült fel. Nehéz eldönteni, hogy az elektronikus csatornák megnyílása mennyire módosítja a piaci versenyt, mennyivel teszi könnyebbé az erőfölény elérését, vagy hogy hol van a határa a piacterek előnyeként emlegetett árcsökkentési hajszának. Abban mindhárom előadó egyetértett, hogy az e-kereskedelem nem varázspálca, bizonyos elméleti közgazdasági téziseket nem változtat meg, de olyan új lehetőségeket hordoz, amely a hagyományos módon elérhető.