2010 volt a vízválasztó?

Így látja 2011-et a Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője és Bagyura András kereskedelmi igazgató. Akik a tavalyi év kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy az adatok az elmúlt öt év válságának az eredményeit tükrözik. Tavaly ismét kétszámjegyűen nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma, a vállalkozások közel 6 százaléka nem tudta teljesíteni kötelezettségeit. Igaz a dinamika lassult.

Fizetésképtelenségi eljárások száma

 Az adatok vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a Coface az összes eljárást bevonja a hazai fizetésképtelenségi tendencia mutatójába.

 Tavaly 10 százalékkal nőtt a fizetésképtelenséggel kapcsolatos cégeljárások száma a megelőző évhez képest. Ugyan a növekedés üteme lassult, de ez nem feltétlenül jelenti a kilábalást a válságból. Hiszen a megelőző évben kiugróan magas volt az eljárások száma, aminek nem csak a válság, hanem a jogi környezet változása is oka volt. Ami a tavalyi adatokat illeti: az esetek több mint 54,5 százaléka felszámolás volt, volumene 17 százalékkal nőtt meg. Az ügyek másik nagy arányát végelszámolások teszik ki, arányuk 2 százalékponttal emelkedett. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a módosított csődtörvény, ugyanis az eljárások a száma a módosítás 2009-es hatályba lépése után is csak 343-ra volt. Kárpáti Gábor személyes tapasztalataira alapozva úgy látja: sokkal több céget lehetne megmenteni megfelelő törvényi szabályozással.  Ennek hiánya jól mutatja, hogy egy-egy cég bedőlése, számos beszállítóját, hitelezőjét sodorja nagyon komoly bajba, gyakran a fizetésképtelenségig. Új jelenség, hogy egyre nagyobb mértékben válnak érintetté a nagyobb vállalkozások is. Még akkor is, ha a legnagyobb fizetési kockázatot továbbra is a mikró- és a kisvállalatok testesítik meg: a 300M HUF éves forgalom alatti cégek körében indult az eljárások 86 százaléka.

Építőipar nagy gondban - továbbra is

A leginkább kockázatos ágazat változatlanul az építőipar, illetve a kis- és nagykereskedelem. A tíz legtöbb problémát generáló szektor 2010-ben szinte ugyanaz volt, mint egy évvel korábban.  A kilátásokat jelzi, hogy az építőipart továbbra is a kivárás jellemezi csak egy-egy nagyobb projekt akad egyelőre. Ráadásul - Kárpáti tapasztalatai szerint - a tervezőasztalokon sincsenek még igazán projektek, nem véletlen, hogy a fehér hollónak számító fejlesztésekre a cégek bekerülési ár alatt adnak ajánlatokat, ami azonban szintén a túlélésüket veszélyezteti. A szektort emellett továbbra is a lánctartozások jellemzik, ami ugyancsak rontja az ágazat megítélését.

Ugyanakkor a kiskereskedelemben némi javulás volt tavaly - sőt, ezen a területen még fordulatot is lehet rögzíteni: ugyanis kevesebb az újonnan bejegyzett vállalkozások száma, mint ahány fizetésképtelenségi eljárásba került. A Coface szakértői úgy látják, hogy az első félév még nagyon gyenge volt, de a második hat hónap már javulást eredményezett, mivel a jelek szerint valamelyest megélénkült a belföldi kereslet.

Látszik az ágazati megközelítésben is, hogy azok a kevésbé érintettek, amelyekben a cégek jelentős része külföldi tulajdonban van (közművek, bank- és szolgáltatás, gépipar), s amelyek a megtermelt profit jelentős részét kiviszik az országból, illetve amelyek meg tudják lovagolni a nemzetközi konjunktúrát. A legrosszabbul pedig hagyományosan azok a szektorok teljesítenek, amelyek - s nem csak nálunk - a helyi tulajdonosi körhöz tartoznak (az építőipar, a kereskedelem jelentős része, a fuvarozás, a textilipar).  Ez is mutatja - fűzi hozzá Bagyura -, hogy szükség volna olyan cégekre a magyar gazdaság tartós növekedése miatt is, amelyek „multivá" képesek válni a régióban, amelyek a külföldön megtermelt jövedelmeket vissza tudják forgatni a magyar gazdaságba, exportpiacokat nyernek, s hosszú távra gondolkodnak.

Hiányzott a megtisztulás

Magyarországon nem volt olyan sokkoló, s nem is hozott olyan megtisztulást a finanszírozási válság, amely pedig szinte országokat, ágazatokat „sodort el".

Hazánkat a globális válság már egy „válságos" időszakban kapta el így rosszabb kifutásra számított mindenki - a cégek maguk is. Azonban a finanszírozási válságból viszonylag gyors volt a felpattanás, s így nem is érintett drasztikusan olyan tömegeket, s nem is következett be egy olyan megtisztulás, amely elsodort volna cégek tízezreit.  Viszont kérdés: mit fog hozni 2011, hogyan fog alakulni az eljárások száma és összetétele. Most egy lassú növekedésre lehet számítani, s ebben kérdés, hogy azok a vállalkozások, amelyek a válságban valamilyen megoldást találtak a túlélésre, most kivéreznek-e vagy talpon tudnak maradni.