Ahogy azt a 2014. február 18-án közzétett adóhatósági ellenőrzési irányokról szóló közlemény is kiemeli, idén is az általános forgalmi adó lesz az adóhatósági ellenőrzések fókuszában. Ez az adónem valóban melegágya a visszaéléseknek, ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy sokszor a jóhiszemű, akár hibátlan adóbevallást benyújtó adózók ügyleteit is megkérdőjelezi a hatóság. "Mivel az értékesítési láncban résztvevő adóalanyok egymástól is függnek, a partner mulasztása vagy csalárdsága okán a becsületes fél is az adóhatóság célkeresztjébe kerülhet, különösen, ha jóhiszeműségét nem tudja alátámasztani" - figyelmeztet Siklós Márta, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója legfrissebb blogbejegyzésében.
Eltér azonban a bizonyítási teher a vásárlás és értékesítés esetén, ha például a formailag korrekt számla alapján a vevő érvényesíti adólevonási jogát, a rosszhiszeműség, a csalás bizonyítása az adóhatóság feladata. Ezzel szemben az értékesítés áfa-mentességének jogszerű alkalmazása kapcsán – miszerint a termék valóban elhagyta Magyarországot és meg is érkezett rendeltetési helyére – az eladót terheli a bizonyítási kötelezettség. Áfa-mentesen értékesíthető ugyanis az a termék, amely elhagyja Magyarország területét, igazoltan egy másik tagállamba szállítják azt.
A jóhiszemű adóalanyoknak a legnagyobb problémát határokon átnyúló értékesítési ügyletek jelentik, mivel az adóhatóság nem mindig fogadja el a kiszállításaik igazolására bemutatott dokumentumokat.
A Piac & Profit szakértői segítségével összeszedtük, mit tegyünk, és mit ne tegyünk ellenőrzés esetén.
A leggyakoribb és leginkább elfogadott bizonyíték a szállításról a CMR: a nemzetközi közúti árufuvarozási okmány. Azonban mivel ez csak azt tanúsítja, hogy az árut a feladó átadta a fuvarozónak, az adóhatóság sok esetben további bizonyítékokat vár az adóalanyoktól. Megoldást jelenthet a vevő/címzett CMR-re felvezetett átvételi nyilatkozata, de elfogadják a vevő által befogadott szállítólevelet, a teljesítési igazolást, a menetlevelet, GPS-adatokat, raktárbevételi elismervényt, hiteles közjegyzői, ügyvédi igazolásokat, postai, vasúti szállítás igazolását célzó bizonylatokat.
A határon túli értékesítések esetében tehát nincs olyan adminisztráció, amit túlzásnak lehetne nevezni, ugyanakkor az eladónak saját érdekében minimum a rendeltetési helyen leigazolt CMR-t meg kell szereznie. A nagyobb biztonság érdekében azonban érdemes a fent felsoroltakból minél többfajta igazolást beszerezni, és például a fuvarokmányon feltüntetett rendszámot összevetni a ténylegesen megérkező, és az árut elszállító jármű rendszámával. Ha az adózók biztosra akarnak menni, akkor lehetőség szerint harmadik féllel fuvaroztassanak, mindenképpen kerüljék a magánhasználatú személygépjárművel való fuvarozást: ezt az adóhatóság nem szokta elfogadni. A vásárlók szerencsére sokkal könnyebb helyzetben vannak, ha igazolni akarják, hogy jogszerűen éltek adólevonási jogukkal, mivel ez esetben a bizonyítás a hatóságot terheli. Ennek ellenére is előfordul, hogy a NAV megkérdőjelezi ezt. Főszabály szerint az adólevonási jog annyiban illeti meg az adóalanyokat, amennyiben a beszerzett terméket, szolgáltatást saját adóköteles tevékenységük érdekében használják fel, és rendelkeznek nevükre kiállított, formailag helyes számlával.
Természetesen nem vonható le az áfa, ha az ügylet valamely eleme, nem volt valóságos, például ha kiderül, hogy a vevő nem létező adóalanytól szerezte be az árut. Ezért az ügylet előtt a vevőnek ellenőriznie kell az eladó adószámának érvényességét a VIES rendszerben (Közösségi adószám-megerősítés). Annak érdekében, hogy egy későbbi hatósági vizsgálat során igazolni tudja jóhiszeműségét, jó, ha rendelkezik egy dátummal ellátott „print sceen”-nel az adószám ellenőrzés eredményéről.
Ugyanakkor a vevőnek gyanakodnia kell, hogy partnere jogszerűtlenül értékesít, így ő maga sem lesz jogosult az adólevonásra, ha szokatlan telephelyről érkezik az áru, ha az eladó nem a profiljába tartozó terméket értékesít, az alkalmazott ár túlságosan alacsony, vagy ha kérdés esetén nem kap megnyugtató választ az áru eredetéről. Bizonyosan fiktív ügylettel áll szemben, amennyiben a számla alapján értékesített termék valójában nincs kapcsolatban a számlán megjelölt eladóval.
A számla befogadójától azonban csak ésszerű mértékű gondosság várható el. Ellenőriznie kell partnere nyilvánosan hozzáférhető adatait, így nemcsak az eladó adóalanyiságát, hanem a tényleges működésére utaló tényeket is: például elérhető-e a cég, van-e honlapjuk. Az áru eredete kapcsán viszont kimondta az Európai Bíróság is, hogy az eladó eladójának ellenőrzése semmilyen körülmények között nem várható el a vevőtől. Így „pusztán” annak bizonyítása elegendő, hogy az árut a vevő a számlában megjelölt eladótól vásárolta, az, hogy az eladó honnan szerezte, a vevő szempontjából már irreleváns.
Végül, de nem utolsó sorban – hangsúlyozza Siklós Márta – aki el akarja kerülni a büntetéseket, az figyeljen oda az apróságokra is: például a formailag helyes számlázásra, a számlakibocsátási határidőkre, a megfelelő árfolyamok alkalmazására, a teljesítéstípus helyes meghatározására (pl. az időszaki elszámolás), bevallási kötelezettség teljességére (pl. belföldi összesítő jelentés), időben történő adófizetésre.
