Kép:FreeDigitalPhotos.net/Just2shutter

A cégkultúra gyakran emlegetett fogalom mostanában, egyre többen tudják, hogy mi minden múlik rajta a cég sikeressége szempontjából. Próbáljuk meg egy egészen más oldalról megközelíteni.

A kultúra leginkább a szociális mintákról szól, egészen pontosan olyan kimondatlan, leíratlan szociális szerződésekről, amelyek valójában irányítják az életünket.A szociológusok, antropológusok és jogászok egyaránt megerősíthetik, hogy az írott törvények feleannyira sem erősek, mint azok a láthatatlan szabályok, melyek napról napra az életünket irányítják.

Az üzleti kultúra valójában két ellentétes szociális szerződés metszéspontjában jön létre. Az egyik a hagyományos termelés értékeit helyezi előtérbe, a másik az innovációt. Mindkettő valós és jogos a maga saját értelmezésében, mégis, az értékei igazán ellentétesek egymással. Victor W. Hwang író, cégvezető és előadó az alábbi táblázat segítésével próbálta megértetni, mi is a különbség a két rendszer között.

Mindkét oszlop egy-egy jól körülhatárolható világnézetet képvisel és mindkettő igaz is a maga módján. Mégis a két oszlop egymással szemben álló tagjai tökéletesen ellentétes dolgokat képviselnek és tökéletesen ellentétes eredményre is vezetnek. Az egyik megbízhatóságot, termelékenységet és hatékonyságot eredményez. A másik kreativitást, hirtelen ráeszméléseket és bizonytalanságot.

Egyik szabályrendszer sem rossz a maga módján, mivel célhoz lehet érni mindkettővel. Aki jó és rossz választásokról beszél, valószínűleg egyszerűen hajlamos a saját választott értékrendjét kikiáltani jónak, minden mást pedig rossznak.

Mindkét felfogás rengeteg sikeres vállalatot adott a világnak, sőt ezek az értékek egyszerre élnek azonos vállalatokban. De nem mindegy, milyen arányban. Azok a cégek, akik csak a bal oldali oszlop szabályai szerint működnek, nem élnek meg sokáig. A jobb oldalon élő cégek dinoszauruszok, noha rengeteg olyan óriáscég és állami vállalat van, aki ebben az állapotban régóta vegetál. Ezek mindegyike szép lassan haldoklik.

Ha visszatekintünk a üzleti tanácsadókönyvek tartalmának változására az utóbbi évtizedek során, magunk is láthatjuk a fejlődést. Néhány évtizede a legnagyobb slágerkönyvek mind a tökéletességre való törekedést, a piaci rést (amiben valódi sikereket lehet elérni), a kompetitív előnyt szajkózták - vagyis a termelés értékeit. Mára a könyvek többsége a kreativitást, a laza csapatokban való munkát, a kísérletezés örömét helyezik előtérbe - vagyis az innovációt. Nem mintha a cégek mostantól figyelmen kívül hagyhatnák az előbbit, de határozott szükség van arra, hogy elismerjék utóbbi értékeit is, ha nem akarnak alulmaradni.

Hwang szerint ha a cégkultúrára, mint a közösségi szerződések közti konfliktusra tekintünk, rengeteg ellentmondás azonnal világossá válik. Kiderül, miért tudnak jó vezetők rosszul vezetni egy vállalatot. Kiderül, miért tudnak óriáscégek nehezen megújulni, míg a kicsik miért tudnak oly nehezen nőni. Leginkább arra világít rá, hogy a cégkultúra nem valami elvont idea, amit bele kell préselni a fejekbe, mert az majd jó lesz. Egyszerűen csak két, egymással szemben álló szabályrendszer, amelynek elemeit párhuzamosan kell alkalmazni, hogy a cég valójában működőképes legyen hosszútávon.