Először is azt érdemes megvizsgálni, miért is lehet jó egy kötelezettség átvállalása? Hiszen a termékdíj-kötelezettségek teljesítése komoly adminisztrációs és esetenként anyagi terhet ró a kötelezettre, miért vállalná bármely társaság önként, hogy más helyett teljesíti ezeket? A döntés meghozatala előtt természetesen minden esetben komoly mérlegelés szükséges, de előfordulnak olyan esetek, amikor az átvállalás a lehető legracionálisabb lépés – hívta fel a figyelmet a Mazars blogjának legfrissebb bejegyzése.

Termékdíj-kötelezettség ugyanis csak meghatározott esetekben vállalható át a kötelezettől. Ilyen eset például :

• ha a termékdíj-köteles termék vevője a megvásárolt termék legalább 60 százalékát külföldre értékesíti;
• ha a megvásárolt csomagolószert a vevő változatlan formában továbbértékesíti;
• ha csomagolószerből csomagolást hoz létre; vagy
• ha a csomagolóanyagot a vevő alapanyagként feldolgozza, és más csomagolószert hoz létre belőle.

Ha megvizsgáljuk a felsorolt lehetőségeket, nagy hasonlóságot mutatnak azokkal az esetekkel, amikor eleve nem keletkezik kötelezettség, vagy a megfizetett termékdíj visszaigényelhető. Nem keletkezik termékdíj-kötelezettség például abban az esetben, ha a termékdíj-köteles terméket igazoltan külföldre szállítjuk. Termékdíj-köteles termék előállításához alapanyagként történő felhasználás esetén pedig a korábban megfizetett termékdíj visszaigényelhető. Azokban az esetekben pedig, ahol a csomagolószer változatlan formában kerül továbbértékesítésre, vagy csomagolásba kerül beépítésre, szintén előfordulhat, hogy a termékdíj-köteles termék a lánc végén elhagyja az országot, és a megfizetett termékdíj visszaigényelhetővé válik. Ha pedig egy társaság a beszerzéskor tisztában van azzal, hogy amennyiben ő lenne a kötelezett, a termékdíjat eleve nem is kellene megfizetnie, vagy visszaigényelhetné, mind adminisztrációs, mind cash-flow szempontból racionális a termékdíj átvállalása – mutatott rá a nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat.

Kép: Pixabay

Mi is történik ilyenkor? Átvállalás esetén a kötelezettség a forgalomba hozatalkor száll át az átvállalóra. Ilyen esetben tehát az eredeti kötelezettnél nem marad kötelezettség, és a termékdíj-kötelezettség az átvállaló általi forgalomba hozatalkor vagy saját célú felhasználáskor keletkezik meg. Ha pedig az átvállaló például külföldre értékesíti a termékdíj-köteles terméket, nála sem keletkezik termékdíj-kötelezettség, így a termékdíj egyáltalán nem kerül megfizetésre, és a kapcsolódó adminisztráció is minimális.

Mire figyeljünk?

Az átvállalás tehát valóban előnyös lehet mindkét fél szempontjából, ugyanakkor a nem megfelelő konstrukció komoly problémákat okozhat. Amennyiben ugyanis az adóhatóság megállapítja, hogy valamilyen okból kifolyólag nem volt jogos az átvállalás, az eredeti kötelezettnél adóhiányt és kapcsolódó termékdíj bírságot állapíthat meg. A termékdíj bírsággal pedig vigyázni kell: az egyéb adónemek esetén kiszabható adóbírsággal szemben, mely maximum a feltárt adóhiány 50 százalékáig terjedhet, a kiszabható termékdíj bírság a feltárt termékdíj hiány 100 százaléka is lehet. Éppen ezért kell tisztában lennünk a részletszabályokkal is.

Átvállalási szerződés

Az átvállalást a feleknek írásban szükséges rögzíteniük. A szerződés kötelező tartalmi elemeit a végrehajtási rendelet tartalmazza. A megfelelő szerződés azonban önmagában nem elegendő, azt az átvállaló félnek be is kell jelentenie az adóhatósághoz, és az átvállalás legkorábban a szerződés adóhatóság általi nyilvántartásba vételének napjától lehet hatályos.

Korábban komoly problémát okozott, hogy az eredeti kötelezett nem rendelkezett információval arról, hogy az átvállalási szerződés megfelelően lejelentésre került-e. 2014 júliusától az adóhatóság az átvállalási szerződés nyilvántartásba vételéről mindkét felet értesíti, így ez ma már nem lehet kérdéses.

Fontos ugyanakkor, hogy átvállalási szerződés maximum 3 éves időtartamra köthető. Ez azoknál okozhat fejtörést, akik a jelenlegi törvény 2012. január 1-jei hatályba lépését követően rövid időn belül kialakították az átvállalásos konstrukciókat: esetükben az eredeti szerződés mára már nem érvényes, új szerződés kötése és ismételt bejelentése szükséges. Figyelni kell arra, hogy ne legyen átvállalási szerződéssel le nem fedett időszak, mert annak tekintetében az eredeti kötelezettről nem szállhat át kötelezettség.

Számlazáradék

Ugyanígy feltétele az átvállalásnak, hogy a számlán szerepeljen az átvállalás ténye, a végrehajtási rendelet által megadott szerkezetben. A törvény kifejezetten kimondja, hogy hibás teljesítés esetén a kötelezettség nem szállhat át az átvállalóra, márpedig a záradékszöveg hiánya, vagy ha abban a törvényi hivatkozás tévesen szerepel, hibás teljesítést eredményez. Az pedig, hogy hibás vagy elmaradt számlazáradék esetén számlakorrekcióval az átvállalás utólag mégis létrejöhet-e, mind a mai napig nem tisztázott kérdés. Különösen fontos ellenőrizni a számlazáradékot olyan időszakokban, amikor például számlázó programváltás van egy társaságnál, vagy amikor a törvényi változások miatt módosításra kerül a program, esetleg maga a termékdíj törvény – és így a záradékon feltüntetendő törvényi hivatkozás – módosul. Bár 2016-ban a számlazáradékokkal kapcsolatban tartalmazott módosítást a termékdíj törvény, és a továbbiakban bizonyos esetekben záradék feltüntetése a számlán már nem kötelező, ez az átvállalás esetén feltüntetendő záradékolást nem érinti, az a továbbiakban is kötelező érvényű marad.

Egy jól átgondolt átvállalás tehát minden érintett fél életét megkönnyítheti. Ugyanakkor a felállított konstrukció apróságokon is megdőlhet, éppen ezért a kellő körültekintés elengedhetetlen. Az átvállalás részleteiről és a kapcsolódó adóoptimalizálási lehetőségekről is szó lesz a február 11-én megrendezésre kerülő Környezetvédelmi termékdíj – az adózók mumusa című előadáson, ahol személyesen is megvitathatjuk a felmerülő kérdéseket!