Az Amerikai Egyesült Államokban a kockázati tőke által finanszírozott gazdaság a GDP több mint 20 százalékát adja. Magyarország ettől még messze van, de már érzékelhető a startupoknak a gazdaságra gyakorolt hatása. Mindez a 2015. december 31-gyel véget érő, a magánbefektetők és az Európai Unió által társfinanszírozott JEREMIE programnak köszönhető: az elmúlt öt évben ránk zúduló tőke hívta életre a kockázati tőkealapokat, és teremtette meg a hazai startup-világot.

Ma még korai a JEREMIE sikeréről vagy kudarcáról beszélni, bár az első akadályt, úgy tűnik, megugorjuk: a pénzek nem ragadnak bent. Ez azonban önmagában még nem teljesítmény.

– Az uniós programok sajátossága, hogy a végéhez közeledve megnő a kihelyezett pénzmennyiség. De nem az a nehéz, hogy egy induló vagy növekedési szakaszban lévő vállalkozásnak sok százmillió forintot adjunk – mondja Oszkó Péter, az Oxo Labs akcelerátor alapítója, korábban a Portfolion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója. – A sikernek még legalább két további kritériuma van: egyrészt, hogy szabályos legyen a pénzköltés, másrészt, hogy megtérüljön a befektetés. A sajátos üzleti kultúránkban sokan azonban a szabályok kikerülését és a lehetőségek gyors kihasználását tekintették fő céljuknak, és nem a pénzek hatékony felhasználását. Nem lennék meglepve, ha az elkövetkező években az unió visszafizetési kötelezettséget írna elő bizonyos esetekben. Bedőlésekre is számíthatunk a kockázati tőkepiac tapasztalatlansága miatt: a finanszírozóknak nem mindig sikerült a finanszírozásra leginkább alkalmas vállalkozást kiválasztaniuk, és abban sem tudtak kellő segítséget nyújtani a kezdő vállalkozásoknak, hogy azok a kapott pénzt optimálisan költsék. A finanszírozott cégek pedig szintén most tanulják, hogy hogyan kell vállalkozást építeni. Ötlet van bőven, de ez a világ nemcsak az ötleten múlik, hanem hogy ki milyen sikeresen tudja azt megvalósítani.

Varga János, a Core Venture Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. igazgatóságának elnöke szerint is megkérdőjelezhető, hogy minden esetben a legmegfelelőbb helyre került-e az uniós forrás.

Kép:Pixabay

– Voltak, akik a magánbefektető hiteleként kezelték az EU-s támogatást, amit majd 2,5 százalékos kamatozással egy összegben, az alap lejáratakor kell visszafizetni. Ezek az alapok bizonyára nem arra koncentráltak, hogy ígéretes ötleteket kutassanak fel, hanem a magánbefektető a holdudvarában már meglévő vagy előkészített projektet finanszírozta.

Varga János szerint a JEREMIE egyik nagy hibája a szabályrendszerében rejlik: a program végső határideje 2015. december 31., de egy projekt legfeljebb 12 hónap elteltével kaphat újabb finanszírozást. Ez azt jelenti, hogy ha egy ötlet 2014 végén futott be, a befektető nagyon óvatos volt. Ha úgy látta, nem tudja pontosan meghatározni, hogy mekkora az ötlet tényleges finanszírozási igénye, inkább kihátrált.

– A legrosszabb forgatókönyv, amikor az első befektetésből lendületet kap a projekt, aztán elzárják a pénzcsapot. Egy kilencven százalékig kész prototípust a piac nem értékel, míg ha az alap a szükségesnél többet fektet be, a magánbefektető pénzének egy része nem fog hozamot termelni. A befektetés egyik esetben sem fogja megtermelni az elvárt hozamot.

Öröm az ürömben

A JEREMIE I, II és III és IV programokban összesen 130 milliárd forint – 90 milliárdot az unió, 40 milliárdot a magán-tőkebefektetők biztosítottak – nyílt meg 28 alapkezelőn keresztül a hazai innovatív, gyors növekedési potenciálú induló vállalkozások előtt. A hirtelen pénzbőség megteremtette a kockázati tőkeipart, igaz, a bürokratikusan létrehozott világ számos gyerekbetegséggel küzdött és küzd ma is.

A természetes fejlődés velejárója, hogy a jövőben számtalan alulteljesítő alap bedőlésére számíthatunk, és végül marad majd 4-5 társaság, amelyek piaci alapon is képesek lesznek a nagybefektetők megnyerésére.

– A tőkealapokat és az alapkezelőket az exitek minősítik. Most még a befektetési időszak tart, így korai lenne mérleget vonni. De a koncentráció szükségszerűen végbe fog menni, és ha a befektetések jelentős része veszteségbe fordul is, és statisztikailag úgy fog tűnni, hogy nem volt sikeres a JEREMIE, a programot nem kudarcként kell értékelni. Kialakult ugyanis az iparág, és az öt évvel ezelőtti állapothoz képest létrejött egy hihetetlenül pezsgő piac – véli Oszkó Péter.

Varga János is úgy látja, az állam és az unió oldaláról sikerként értékelhető a hazai startup-szcéna megszületése: megteremtődtek azok a közösségek, fórumok, ahol az ötlet és a pénz egymásra találhat, és evidenciává vált, hogy érdemes innovatív ötletekkel piacra lépni. Kérdés, hogy sikerül-e fenntartani ezt a pezsgést azután, hogy a JEREMIE program befektetési időszaka lezárul.

– Fél-egyéves tőkehiányra számítok, ami rossz a startupoknak, de jót tesz az organikus fejlődésnek: megindulhat a magántőke Magyarországra, hiszen a JEREMIE mesterséges tőkekínálata rengeteg pénzéhes, ígéretes startupot teremtett. Piaci alapon pedig a légérettebb projektek fognak forráshoz jutni – mondja Oszkó Péter, aki szerint ez felgyorsíthatja a fejlődést, különösen, ha ebben az időszakban az alapkezelők is képesek lesznek arra, hogy behozzák a külföldi magántőkét. – A verseny erős, a hazai startup-világ pedig nagyon fiatal. A cégek tapasztalatlanok, és a régió sem a legvonzóbb a gyors növekedési lehetőséget kereső tőke számára.

A másik forgatókönyv szerint, ha kiszárad a hazai tőkepiac, a legjobbak a határon túl keresnek majd pénzeket, hiszen ez egy megállíthatatlanul globalizált iparág. Persze ez sem feltétlenül baj, hisz tapasztalatok szerint a fejlesztés és a működés egy részét ezek a vállalkozások rendszerint Magyarországon hagyják.

Varga János szerint sokszor a hazai piacon pásztázó külföldi befektető csábítja ki az ötletgazdát.

– Ahelyett, hogy itt befektetnének, az ígéretes projekteket viszik inkább ki a jogbiztonságra hivatkozva. A kormánynak érdemes lenne azon gondolkozni, hogy milyen módon tudná ösztönözni a külföldi tőke megjelenését. És az alapoknak is olyan befektetőket kell bevonni második, harmadik körben, amelyek már a projektek külföldi piacra jutását segítik. Ezek keresését már most kell elkezdeni, hogy 2021-ig az elvárt hozammal tudjanak az alapok kiszállni egy-egy projektcégükből.

A startup-lendület fenntartásához az is kell, hogy a még csak ötlettel rendelkezők kapnak-e inkubációt, ahogyan azt a Gazella program révén ígérte az állam.

– Az állam úgy tud a legjobban ártani egy fejlődő piacnak, hogy egyes szereplőknek támogatást ígér, amit aztán nem ad oda. A Gazella amúgy is piactorzító támogatása pedig sokáig csak papíron létezett, épp a JEREMIE program közepén, amikor a legnagyobb szükség lett volna az ötletek inkubációjára. Nem tudtak az akcelerátorok projekteket vonzani, így sokkal kevesebb ötlet vált alkalmassá kockázati tőkebefektetésre – mutat rá Oszkó.

– Szerencsére a piac negligálta az állam ügyetlenkedését. A JEREMIE alapok az akcelerátorok számára is konjunktúrát jelentenek, hiszen van kereslet az induló vállalkozások piacra segítésére. Most érdemes kialakítani a piaci modellt, mert az élénk befektetési oldalra lehet üzletet építeni – mondja Oszkó.

Magyarország az utóbbi években folyamatosan valamilyen központtá szeretett volna válni. A régiós pénzügyi központ címet nem sikerült kivívnunk, ma pedig a startup-központ a trendi, miután sokan felismerték, a válságból való kilábalás egyik útja a nagyvállalati struktúra szétdarabolása. Nem véletlen, hogy ma London is startup-központ akar lenni, Párizs is, Bécs is. Oszkó Péter úgy látja, ha nagyon jól dolgozunk, és nem maradunk le ebben a versenyben, arra lehet esélyünk, hogy az első tíz európai központ egyikeként említsék Budapestet.