2012. június 07. 10:59 | Sebők Orsolya

FÖLDTÖRVÉNY

Előnyben a családi gazdaságok

Az új földtörvényben a jelenlegi 300 hektár körüli, személyenként birtokolható földtulajdonhatár maradna meg a jövőben is, de kizárólag a földművesek számára. A cél egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amelyben a földtulajdonhoz a földet szakszerűen művelni képes és arra kész gazdák juthatnak. A teljesítőképességéből 40 százalékot vesztett mezőgazdaságot a 90-es évek óta valamennyi politikai erő próbálta átformálni. Az illúziókra és érzelmekre épülő döntések sora azonban nem vezetett eredményre: a szektor ma sem tudja betölteni a hazai gazdaságban tőle elvárt szerepet. Kérdés, hogy most sikerül-e változtatni ezen a helyzeten.

Az új földtörvény társadalmi vitára bocsátott koncepciójának fő célja a családi gazdaságok dominanciáján alapuló földtulajdon-szerkezet kialakítása – mondta Kurucz Mihály, a koncepció egyik kidolgozója az MTI-nek.
Az új szabályzást a kormány birtokpolitikai céljainak érvényre juttatása mellett az is indokolttá teszi, hogy a magyar állampolgárok földtulajdonszerzését előnyben részesítő földforgalmi szabályozás 2014. május elsejével nem tarható fenn tovább. Magyarországnak az új, nyitott földpiacon más eszközökkel kell saját termelői versenyképességét megőriznie, egyben a csupán tőkebefektetési célú hazai és külföldi földfelvásárlási törekvéseket megakadályoznia. Ennek a feladatnak a megoldása igényli a földművelést nem folytatók földtulajdonszerzésének kizárását – tette hozzá Kurucz Mihály.

Kép:flickr
Kép:flickr

Az új törvény a középbirtokok előtérbe helyezése mellett nem kívánja megszüntetni, sőt fenntartja a foglalkoztatási és termelési integrációs feladatokat is vállaló nagyobb földbirtokokat is. A birtokpolitikában a földművesek földszerzését gazdaságuk eszközállományától, a kiemelt agrárpolitikai célok szolgálatától (például állattenyésztés, foglalkoztatás, egységes birtoktagképzés), a környezetkímélő földhasznosítás megvalósításától tennék függővé.

Előnyben az önellátás

A szakember ismertetése szerint a földszerzésben előnyben részesülnének azok a földművesek, akiknek székhelyükhöz, telephelyükhöz, tanyájukhoz 20 kilométeres távolságon belül van az eladni, használatba adni szándékozott föld. A hatósági engedélyezésnél külön vizsgálnák, hogy a földszerzőt szakképzettsége, meglévő gazdasági felszerelése alkalmassá teszi-e a föld művelésére.

Igazságtalan állami földosztás?
A kormányzat családi gazdaságokra alapuló vidékfejlesztési stratégiájának ismeretében várták a gazdák az állami földek 20 éves bérbeadására vonatkozó pályázatokat márciusban. Az összesen 500 ezer hektár állami tulajdonban lévő mezőgazdasági területből 65 ezer hektár bérleti szerződése járt le. A tavaszi munkák indulásáig azonban csak 32 ezer hektárt hirdettek meg haszonbérletre, ráadásul a pályázható területeknek csak a töredékét adták bérbe. A nyertesek nagy része pedig – annak ellenére, hogy a kiírás címe a helyi, családi gazdaságok megerősítésének szándékát sugallja – nagyobb holdingokhoz tartozott, a helyben lakás feltétele pedig a legtöbb esetben nem érvényesült, állították az érintettek, akik szerint szakmai és vagyonkezelési szempontból egyaránt elfogadhatatlan volt a pályázatok elbírálása. Ángyán József, volt vidékfejlesztési államtitkár is „védhetetlennek és elfogadhatatlannak” nevezte egyes földpályázatok eredményét, átláthatatlannak a pályázati rendszert, amelyben az elutasító határozat mellett nem szerepel indoklás. „Miért adtuk a kápolnásnyéki építési vállalkozónak a kajászói földet a kajászói emberek elől? Mi volt a cél? Mi volt az oka?”, tette fel a kérdést Ángyán az ATV No Comment című műsorában. Fazekas Sándor szerint a pályáztatás pártatlan és szakmai alapú.

A koncepció elsősorban termelési tényezőnek tekinti a földet, de emellett figyelembe veszi a föld természeti erőforrás jellegét is. Ezért a szabályozás forgalmi eszközként használná fel a környezetkímélő művelési kötelezettség érvényesítését. Ennek elmulasztását állami kényszerhasznosításba vétel, bírság és a földszerzési képesség legalább öt évre való elvesztése kísérné.

Az új földtörvény a föld forgalmát hatósági engedélyezés alá vetné. A hatósági engedélyezés érvényesítené a kormányzati birtokpolitikát, a középbirtokokat működtető gazdák felé terelve a föld tulajdonát és használatát. A mennyiségi korlátok (300 hektár), az elővásárlási és előhaszonbérleti jogok, a szerzési feltételek együttesen mozdítanák elő az ésszerű birtokstruktúra kialakulását Kurucz Mihály szerint.

A pénzügyi szabályozás is ebbe az irányba hatna, a földművesek, köztük a családi gazdálkodók földszerzését az eladó, használatba adó oldalán adókedvezmények, adómentesség, a szerző oldalán illetékmentesség, hitelfelvétel esetén kamattámogatás, öröklés esetén illetékmentesség szolgálná. Az állampolgárok tulajdonában álló földek haszonbérbe adásánál a hosszabb időre, legalább öt évre kötött szerződésekből származó jövedelmek adómentesek lennének egy bizonyos mérethatáron (például 600 aranykorona) belül. A korábban megszerzett földeket a szabályozás nem érintené – tette hozzá.

A nagybirtokok kialakulását egyfelől az adózási rendszer általános szabályai, adott esetben luxusadók kivetése is gátolná, így késztetve a nagybirtokok tulajdonosait arra, hogy nagyobb részben járuljanak hozzá a közteherviseléshez. Az új törvény a földműveléssel nem élethivatás-szerűen foglalkozók számára a földtulajdon és használati jog megszerzését a települések kertes mezőgazdasági övezeteiben, 6000 négyzetméternél nem nagyobb földekre tartaná fenn.

Elvek vs. gyakorlat

Finanszírozhatatlan őstermelők
A MOSZ statisztikája szerint az egyéni gazdaságok 2011-ben mindössze 28 milliárd forinttal járultak hozzá a közterhekhez, míg a társas vállalkozások 103 milliárd forint befizetést teljesítettek. Félő, hogy az önfoglalkoztató őstermelői körből tömegesen fognak kikerülni azok, akiknek a nyugdíja nem fogja fedezni az időskori megélhetésüket és megtakarításaik sincsenek. Ennek a körnek a finanszírozási is nehéz. Bár a kormányzat ösztönzésére például az Agrár Széchenyi Kártya kedvezményes folyószámlahitelét elvileg őstermelők is igényelhetik, a magánszemély készfizető kezességére vonatkozó előírások sokakat visszatartanak. Kérdéses az is, hogy, kik tudnak majd eleget tenni az adóbevallás csatolásáról szóló rendelkezéseknek. A korábbi adóhivatali adatok alapján például a 600 ezer őstermelő jelentős része biztosan nem tud majd felmutatni ilyet, írja egy 2011-es cikkében az agromonitor.hu szakértőkre hivatkozva. Ma Magyarországon az „őstermelő” jobbára adózási kategória, így valószínűleg nem vonzó számára az sem, hogy legális gazdaságban átlátható módon gazdálkodjon.

Szakértők már a 2012. március 21-én elfogadott Nemzeti Vidékstratégia (A nemzeti vidékstratégia végrehajtására szolgáló Darányi Ignác Tervről itt olvashat ) kapcsán is megfogalmazták kételyeiket annak ellenére, hogy a koncepcióról Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úgy nyilatkozott: ennek megalkotásával hosszú évek óta tátongó űrt sikerült most betölteni.
Bár a 130 oldalas stratégia elfogadását megelőzte társadalmi vita, és vannak ágazati koncepciók, amelyeket a kormány egyeztetett a szakmai szövetségekkel, szakértők szerint vidéket apró családi gazdaságok sokaságaként elképzelő, integrált gazdálkodást és állattartást ösztönző politika számtalan illúzióra épül.

Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint az a legnagyobb baj, hogy a jelenlegi politika sem teremti meg a vidék gazdasági hátterét, nem kezeli az ágazatot évek óta jellemző bizonytalanságokat. A szakember a Piac&Profit kérdésére válaszolva elmondta: a rendszerváltás óta egyik politikai erő sem volt elégedett a mezőgazdaság aktuális üzemszerkezetével és mindáron át akarta alakítani azt. Ma épp egy olyan struktúrát igyekeznek visszaállítani, amely valójában a múltban sem létezett abban a formában, ahogyan most feltüntetik.

Számtalan európai ország agrárstruktúrája bizonyítja, hogy a valóban apró gazdaságok csak akkor tudnak fenntartható módon működni, ha egy szervezett rendszer áll mögöttük.

A főtitkár szerint a családi kisgazdaságok iránt megnyilvánuló nosztalgia mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy nagyüzemek mindig is léteztek. 1989-ben a mezőgazdasági produktum 38 százaléka származott kis, családi gazdaságokból, de ezek hátterében ott álltak a nagyüzemek, a háztáji gazdaságokat integráló szövetkezeti rendszer, ami 80 százalékban a rendszerváltás áldozata lett.

Ma a hazai földterületek 35-40 százalékban kis magángazdaságokból állnak, ám ezen a szinten a hatékony termeléshez hiányzik a tőke és a szakértelem. Számtalan európai ország agrárstruktúrája is azt bizonyítja, hogy a valóban apró gazdaságok csak akkor tudnak fenntartható módon működni, ha egy szervezett rendszer áll mögöttük. Dániában, Franciaországban, Németországban vagy Ausztriában egyaránt létezik egy integráló hálózat, amely segíti az értékesítést, a beszerzést, a pénzügyi tervezést és mindazoknak a részfeladatoknak az ellátását, amelyeket hatékonyan csak „nagyban” lehet elvégezni. A gazdálkodónak pedig nem marad más feladata, mint, hogy azt tegye, amihez tényleg ért: gazdálkodjon a földjén.

 
Cikk nyomtatása
Megosztás:


A kártyás fizetés szolgáltatója:A kártyás fizetés szolgáltatója: