A boldogsággal foglalkozni üzleti szempontból is teljes mértékben megéri, a University of Warwick kutatása szerint a boldog munkavállalók 12%-os kiugrást hoztak a cégek teljesítményében, a boldogtalanok viszont 10%-os csökkenést.
A régi elgondolás szerint a munkavállalót egyszerűen azzal lehet boldoggá tenni, ha sokat fizetünk neki. A friss kutatások viszont azt mutatják, hogy a dolog ennél sokkal összetettebb. Ez annyiban jó hír, hogy nem kizárólag a zsebünk vastagságában bízhatunk. A kutatók szerint a magasabb fizetés rövid távon valóban motiváló és növeli a boldogság szintjét, de hamar „túltesszük magunkat” az emelésen és máris vissza süppedünk a levertségbe. A kielégítő fizetés mellett tehát másra is szükség van.
Szabad helyválasztás
Furcsa, de felnőtt emberek számára is nagyon fontos, hogy hol, ki mellett ülnek – mint ahogy régen volt aki magától az első padba ült, másnak viszont ez kifejezetten büntetésnek számított. A legjobb dolgozók között is van, aki laptoppal az ölében tud hatékony lenni, mások inkább asztalnál szeretnek dolgozni. Van, akinek mindig melege van és direkt a légkondi alá ülne, más viszont a rásütő naptól lenne boldog. Van, aki csak csöndben tud koncentrálni, másnak zenére van szüksége hozzá, de van, akit kifejezetten hatékonnyá tesz mások társasága.
Engedjük, hogy mindenki megtalálja a maga számára legjobban működő megoldást! Ha valaki hatékonyan dolgozik, miért ne ülhetne akár a fürdőszobában, ha ahhoz van kedve?
Elérhető vezető
A Gallup egy 2015-ös kutatás szerint a dolgozói elkötelezettség magasabb azokon a munkahelyeken, ahol lehetőség van közvetlenül kommunikálni a vezetővel.
Ez nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, hogy valaki mindig ül az irodánkban, az eredmények szerint már az is jó, ha telefonon, vagy akár e-mailben elérhető a felettes, ha szükségét érzik a kollégák.
Úgy érezzük, hogy tényleg nyitva az ajtónk, mégis mintha csak alvajárókkal lennénk körülvéve? Tegyük meg vezetőként az első lépést! Kérdezzünk és legyünk valóban kíváncsiak a kollégák válaszára!
Legyen felelősség!
Ahhoz, hogy valaki boldog legyen, éreznie kell, hogy szükség van rá. Ahhoz, hogy ezt érezze, azt kell éreznie, hogy értékes. Ehhez pedig arra van szükség, hogy olyan feladatokkal bízzuk meg, amelyben legalább valamilyen szintű döntési felelőssége, autonómiája van.
A legjobb tehát, ha mindenkinek tudunk olyan feladatot adni, amiért ő és egyedül ő a felelős – még akkor is, ha ez valami egészen apróság.
Sok vezető kéri ki az alkalmazottai véleményét valamely kérdésről – mert mondjuk elolvasta valamilyen szakkönyvben, hogy ez fontos. Divatos dolog „barinstormingokat” szervezni, közös ötletelésekre összegyűlni. Ez remek dolog is, de csak akkor, ha tényleg figyelembe is vesszük azt, amit a kollégák mondanak. Különben inkább csak a frusztrációt növeljük.
Ráadásul a kollégák sokszor tényleg remek ötletekkel állnak elő olykor – még akkor is, ha ezt a vezetés nem veszi figyelembe. A legrosszabb esetben a kreatív kolléga lelép és hamarosan sikeres versenytársként tér vissza. (Ld. keretes írásunkat.)
Visszajelzés
A munkavállalók és a vezetők körében – a világon mindenütt – az utálatos rituálék egyike a visszajelzés. Sok vezető nem szereti, mert nem tartja elég hatékonynak, a munkavállalók pedig sokszor úgy vélik, hogy nem kapnak használható, beépíthető útmutatást. Pláne, ha mindehhez rossz érzelmi környezet, és nem megfelelő kommunikáció is párosul.
Pedig a visszajelzés nem csak a munka hatékonysága miatt, de érzelmi szempontból is nagyon fontos. Egyrészt megmutatja az alkalmazottaknak, hogy a főnök észrevette őket és foglalkozik velük – ld. a 3. pontot.
Ugyanakkor viszont fontos, hogy a visszajelzés ne kizárólag kritika legyen! A pozitív megerősítés is nagyon fontos valamint az is, hogy ha valami gond van, akkor a fejlődési irányt is mutassuk meg! Vagyis ne csak azt mondjuk, hogy nem jó, amit csinál, de segítsünk, hogy lehetne jobb! Ez mindkét félnek megéri.
Hogy hogyan adjunk hatékonyan és eredményesen visszajelzést, arról itt olvashat részletesebben.
