Mennyire egyértelmű a segítő szándék?

Több adózóbarát intézkedés – például a támogató eljárás, az adózók minősítése, az e-szja – már most is segíti a lakosságot, a vállalkozásokat. A fő célt, az egyszerűsítést azonban nem sikerült teljesen elérni. A rendszer bonyolítása megragadható például abban, hogy az eljárási szabályok az anyagi jogszabályokba kerülnek át, és így azokat több helyen kell keresni. Tovább bonyolítja a helyzetet a húsznál több végrehajtási rendelet. Ezek ráadásul nem lépnek hatályba a törvénnyel együtt január 1-jén, a gyakorlati szabályokat tehát még nem ismerjük teljes körűen, ami átmeneti jogbizonytalansághoz vezethet. Aki tehát tényleg otthon akar lenni a témában, annak abszolút szakértőnek kell lenni.

Hol érzékelhető leginkább a támogatói elképzelés?

A NAV támogatói státuszával kapcsolatban sok újdonságot vezetnek be, ami tényleg olyan pozitívum, melyet a kkv-szektor érezni fog. A támogatói adóeljárás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hatóság nem rögtön büntet, az adóellenőrök először felszólítják az adózót, ha hibát észlelnek, szólnak, vagy önellenőrzést javasolnak. Ez mindenképp pozitív előrelépés, remélhetően a gyakorlatban is működni fog. A másik kedvező, feltétlenül üdvözlendő lépés a kezdő vállalkozások mentorálása, aminek különösen a kkv-szektornál lesz jelentősége. Szintén fontos, hogy az eljárások nem tarthatnak tovább egy évnél, ugyanakkor még mindig vannak bújtatott lehetőségek, kiskapuk, amivel lehet tovább húzni a folyamatot. Majd kiderül a gyakorlatban, mit lehet betartani a szabályokból.

Jancsa-Pék Judith

Mi a helyzet akkor, ha az adózó akar kivárással időt nyerni?

Hasznosnak és pozitívnak tűnik, hogy az időhúzást nem csak a NAV oldalán szüntetnék meg, de korlátoznák az adózó erre irányuló „taktikáját” is. Ezt oly módon „honorálná” a hatóság, hogy a fellebbezésről való lemondás esetén elengedné az adóbírság felét. E tekintetben azonban fontos az óvatosság és az átgondoltság. A fellebbezési jogról való lemondás abban az esetben tűnik célravezetőnek, ha az adózónak kevés esélye van a jogorvoslatra, a határozatok megváltoztatására. Tudni kell azonban, hogy ez nem automatikus, az adózó aktív közreműködésére van szükség, jeleznie kell, hogy egyetért a hatóság határozatával és fellebbezési szándékáról le szeretne mondani.

Ez elsőre, a hozzá nem értő számára azt jelenti, hogy érdemes nem kekeckedni, mert máris csak a fele adót kell fizetni?

Az elmaradt, az adóhatóság által pótlólag megállapított adót mindenképpen be kell fizetni. A „felezés” csak a bűntető szankciókra, azokon belül is csak az adóbírságra érvényes. Az adórendszerben háromféle szankció van: az adóhatóság által pótlólag megállapított adóhiány alapján, annak 50%-ig terjedően adóbírságot szabhatnak ki. Ezt a bírságot tudja majd lefelezni az adózó. Az adóbírság mellett azonban vannak mulasztási bírságok, ill. a késedelmi kamat, az itt megállapított összegeket azonban nem fogja megfelezni a fellebbezésről való lemondás.

Bizonyos fokig igen. Egyfelől valóban gyorsabb lesz az eljárás lezárása, viszont az adózó számára inspiráció arra, hogy inkább belenyugodjon, mint küzdjön ellene, holott sok esetben van értelme a küzdésnek. Az adóhatóság részéről nem egy esetben vannak olyan – vitatható – megállapítások, amiket érdemes megfellebbezni. Persze minden esetet és összeget egyenként kell mérlegelni.

Milyen hátulütőkkel, szigorításokkal kell számolni az új szabályozás életbe lépésével?

A legfontosabb, hogy sokkal tudatosabb adózói magatartást kell tanúsítani, hiszen a jogorvoslati rendszert több lépcsőben is korlátozzák. Komoly változást hoz, hogy a védekezés keretei jelentősen leszűkülnek, a jövőben az adózó sem a fellebbezésben, sem a bírósági eljárásban nem hivatkozhat új tényekre, ott új bizonyítékkal nem állhat elő. Gyakorlatilag az eddig nem túl komolyan vett észrevétel az utolsó lehetőség arra, hogy a NAV álláspontjával szemben az adózó érdemben mást állítson, vagy további bizonyítékokat adjon át.

Az eddigi gyakorlat alapján inkább a fellebbezési szakaszban kerültek elő a bizonyítékok, mert ott egy tisztább szemlélettel rendelkező, az ügyben nem részes, nem érintett hatósági kör bírálja el ezeket.

A másik, amiért tudatosabbnak kell lenni, hogy egyre szélesebb körű lesz a digitális, elektronikus adatszolgáltatás. A digitális adatszolgáltatás pedig a gyakorlatban azonnali, kockázatelemző szoftveren alapuló ellenőrzéseket jelent.

Igen, ez az online számlázás (online számla adatszolgáltatás), amit jövő év júliusától vezetnek be. A szabályozás lényege, hogy minden egyes számlát, ami 100 ezer forint áfa-tartalmat meghalad, online kell bejelenteni az adóhatóságnak – minden a számlák teljes adattartalmára ki fog terjedni. A számlázó programmal kiállított számlák esetében a programokba olyan funkciót kell fejleszteni, amely képes lesz az adatokat mindenféle manuális beavatkozás nélkül, szinte valós időben az adóhatóságnak beküldeni. A „szinte” azt jelenti, hogy a jogszabály szerint azonnal, de legkésőbb 24 órán belül.

Nem árt az óvatosság, mert ezeket az adatokat a NAV-nál azonnal kockázatelemzésnek vetik alá, tehát a cégnek arra is vigyázni kell, hogy a számlázás mögötti tranzakciók jók legyenek, mert innen már nincs visszaút.

Mi történik a kézi számlákkal?

A kézi számlázás továbbra is megmarad, az uniós jogszabályoknak megfelelően változatlanul ki lehet bocsájtani kézi számlákat, viszont az előbb említett adatszolgáltatási körből ők sem maradhatnak ki. Lesz a rendszernek egy külön felülete, ahol a kézi számlákat kell bejelenteni. A cél az azonnali digitális adóellenőrzés, tehát a számla adatait be kell szolgáltatni. A 100 és 500 ezer forint közötti áfa-tartalomnál heti rendszerességgel, az 500 ezer forint áfa-tartalmat meghaladóan pedig naponta.

Tehát az elektronizáció gyakorlatilag a szigorítás irányába viszi el az ellenőrzést.

Igen, bár a cél, hogy az adóeltitkolókat, adócsalókat – az egyre szélesebb körű adatbázisnak és a hatékony kockázatelemzésnek köszönhetően – azonnal kiszűrjék, üdvözlendő. Egyébként a rendszer nem magyar találmány, a nemzetközi

Ugyanakkor észre kell venni, hogy az online számlákkal elkészült a mindenbe belelátó, mindent kezelni képes egységes rendszer, aminek a része az online pénztárgép rendszer, az ekáer, a belföldi számlaösszesítő, valamint az autópályakapuk segítségével az árukereskedelmi folyamatok figyelése. Gyakorlatilag ezzel hatalmas, felbecsülhetetlen értékű adathalmaz áll majd az adóhatóság rendelkezésére.

Milyen fejlesztések szükségesek, hogy a vállalkozásoknál hatékonyan működjön a digitális háttér?

Három szinten látom a segítség igénybe vételének szükségességét. Nem hazabeszélek, de mindenképpen érdemes megkérdezni adótanácsadót, hogy a cég számlázási folyamatai és a mögötte húzódó adó és számviteli rendszerek jól működjenek, mert az új helyzetben nincs mód hibázni. Figyelni kell arra is, hogy az eddigiek sokszorosa lesz az adminisztrációs kötelezettség, különösen, ha a vállalkozás megmarad a kézi számlázásnál. A harmadik pedig, ahol fejlesztések és hozzáértő munkatársak nélkül szinte nem működhet a rendszer, az IT terület.

Talán enyhít a nehézségeken, hogy a számla online adatszolgáltatással kapcsolatos részletszabályok egy csomagja már ez év közepén napvilágot látott, a számlázó program fejlesztői már most is tudnak dolgozni, tesztelni, az adatfile tartalmát már ki lehet próbálni, a jövő év első félévében pedig a tesztelés már magára az adatcserére is átterelődik.