A Tao. törvény nem fogadja el a fizetendő adó alapjának a számvitel szerinti adózás előtti eredményt, hanem növelő és csökkentő tételek sorával módosítja azt. Éppen ezért a BDO Magyarország hírlevelében a tárgyi eszközök adóalap korrekciós tételeivel kapcsolatos tapasztalatokra és adóhatósági gyakorlatra hívja fel a figyelmet.
(Nem véletlenül kell a legapróbb számlát, nyugtát, a legutolsó kis papírfecnit is megőrizni!)
A tárgyi eszközök könyvekben történő nyilvántartásba vétele és az onnan való kikerülésük közötti adóévekben összevontan ugyanaz a bekerülési érték fog megjelenni adóalapot növelő és csökkentő tételként is, így összességében a tárgyi eszközökkel kapcsolatos költségek és ráfordítások elszámolásának nem lesz hatása a társasági adó alapjára. Azonban mindez csak összevontan áll fenn, egyes adóévekre lebontva már elképzelhető, hogy az elszámolt adóalap növelő tételek meghaladják az adóalap csökkentőket és fordítva.
A számviteli értékcsökkenés és az adótörvény szerinti értékcsökkenés nem ugyanaz
Az adóalap megállapításakor növeli az adózás előtti eredményt az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként – ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is – elszámolt összeg, csökkenti az értékcsökkentési leírásként a Tao. törvény szerint az adóévre megállapított összeg. Általános tapasztalat, hogy a társaságok nagyon könnyen tartják magukat abban a hitben, hogy a számviteli értékcsökkenés és az adótörvény szerinti értékcsökkenés megegyezik egymással, ezért nem is foglalkoznak a kérdéssel, külön nyilvántartást sem vezetnek a két törvény szerinti értékcsökkenésről.
Ezzel szemben számos olyan tényezőt fel lehet sorolni, amely befolyással van vagy az egyik vagy mindkét törvény szerinti értékcsökkenésre. Általános jelenség, hogy a társaságok nagyobb értékű tárgyi eszközeikre, gépjárműveikre maradványértéket határoznak meg. A számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékre vetítve kell meghatározni a várható hasznos élettartam függvényében. Ezzel szemben az adótörvény nem kalkulál a maradványértékkel az értékcsökkenés megállapítása során. Ebből következően a maradványértékkel érintett tárgyi eszközök számviteli törvény szerinti értékcsökkenése mindig kisebb lesz a társasági adó törvény szerinti értékcsökkenésnél, így következésképpen a tárgyi eszköz számviteli törvény szerinti könyv szerinti értéke meghaladja majd az adótörvény szerinti számított nyilvántartási értéket.
A nagyobb tárgyi eszköz beruházást tervező társaságok a beruházást megelőző években az eredménytartalék terhére általában képeznek lekötött tartalékot – fejlesztési tartalék – amellyel csökkentik az adózás előtti eredményüket. A beruházás üzembe helyezése után elkezdődik az értékcsökkenési leírások számítása. Kevesen veszik figyelembe, hogy a fejlesztési tartalék tulajdonképpen nem más, mint egy előrehozott társasági adótörvény szerinti értékcsökkenés, egy előrehozott adóalap csökkentés. Így az adótörvény szerinti értékcsökkenés a fejlesztési tartalék összegéig már elszámoltnak tekintendő. Ennek következtében a hasznos élettartam alatt a számviteli törvény szerint elszámolt értékcsökkenési leírással meg kell növelni a társasági adó alapját, ugyanakkor csökkentő tételként az adótörvény szerinti értékcsökkenés csak nagyon kis összegben vagy egyáltalán nem lesz figyelembe vehető.
Tárgyi eszközök felújítása
Meghatározott esetekben szükség mutatkozik arra, hogy a meglévő tárgyi eszközeiket a társaságok felújítsák, megnövelve ezzel a hasznos élettartamukat. A felújítás része a bekerülési értéknek, így azt külön tárgyi eszközként nem lehet aktiválni, hanem értékével meg kell növelni az eredeti bekerülési értéket. Tekintettel arra, hogy a felújítással változik az eszköz bekerülési értéke és hasznos élettartama is, így szükséges a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást az új tényezőkkel korrigálni, módosítani. Figyelembe kell venni azonban, hogy előfordulhat egy viszonylag nagyobb összegű, ám a hasznos élettartamot kevésbé növelő felújítás esetén, hogy az új számviteli értékcsökkenés meghaladja a társasági adótörvény szerinti maximumot.
A társasági adó alapját növeli a terven felüli értékcsökkenés ráfordításként elszámolt összege, csökkenti a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összege. Általában a társaságok elsiklanak afölött, hogy szűk körben az adótörvény is elismeri a terven felüli értékcsökkenést (pl. vis maior). Ilyenkor a társasági adó alapja csökkenthető is a terven felüli értékcsökkenéssel, természetesen a visszaírt értékcsökkenéssel ebben az esetben nem lehet csökkenteni a társasági adó alapját.
Növeli a társasági adó alapját a tárgyi eszköz kivezetéskori könyv szerinti értéke, ha a tárgyi eszköz bármilyen oknál fogva kikerül a könyvekből – pl. értékesítés, selejt, ingyenes átadás, stb. – és csökkenti ugyanekkor az adóalapot a tárgyi eszköz kivezetéskori számított nyilvántartási értéke. Általánosságban a cégek elfelejtik ezt az adóalap korrekciós tételt, mondván, úgyis megegyezik a kettő egymással. Egyrészről, ahogy a fentiekben is láttuk, nem feltétlenül egyezik meg a társasági adó szerinti értékcsökkenés a számviteli törvény szerinti értékcsökkenéssel, így eltérés is lehet a könyv szerinti érték és a számított nyilvántartási érték között. Másrészről, ha a két érték megegyezik is egymással, mindenképpen szükséges feltüntetni a korrekciós tételek között azokat, ellenkező esetben az adóhatósági ellenőrzés hibás bevallásnak minősítheti azt, amely kevésbé támadható mulasztási bírsággal járhat.
Sok esetben találkozni az adóalap számítások során azzal, hogy a társaságok bérbe adják a tulajdonukban lévő tárgyi eszközöket: ingatlanokat, gépsorokat. A társasági adótörvény lehetővé teszi, hogy a bérbe adott termékekre az általánosan meghatározott maximális leírási kulcsnál magasabbat számoljanak el a társaságok, ezáltal nagyobb összeggel csökkentsék a társasági adó alapját. Ingatlanok esetében ez a megemelt kulcs 5 százalék, minden egyéb bérbe adott tárgyi eszköz után 30 százalék. Ezáltal a társaságok is tudják saját maguk befolyásolni a társasági adó alapját, és egyes esetekben a magasabb adózás előtti eredményt nagyobb összegben tudják csökkenteni.
