David Packard, a Hewlett-Packard legendás társalapítója egyszer azt mondta: "Több cég hal bele a túltáplálásba, mint az éhezésbe". Az 1996-ban elhunyt szakember szavai talán sosem voltak annyira aktuálisak, mint ma - a végtelen lehetőségek világában az idézet rendkívül fontos üzenetet hordoz a tervezés és stratégia buktatóiról.
Csökkentse a tányér méretét! A táplálkozástudományban régóta köztudott, hogy bármilyen nagy is egy tányér, az emberek igyekeznek telepakolni étellel, így önmagában már a tányérméret csökkentésével csodákat lehet elérni a kalóriabevitel területén.
Mit jelent azonban mindez a cégvezetők számára? Csökkenteni kell a prioritások számát, amelyek felkerülnek a "tányérra". Bár ezen a téren nincsenek egzakt mennyiségek, egy kis cég esetében általában jó, ha évi négy kiemelt fontosságú célnál nem akarnak többet teljesíteni. Ezeken belül is negyedévente legfeljebb egyet válasszon ki, mint legfőbb prioritás. Persze lehet, hogy év közben felbukkan egy új cél vagy hátrébb csúszik egy-kettő a listán, de a beosztottaknak akkor is kristálytisztán tudniuk kell, mi a legfőbb cél, amely felé tartaniuk kell. (A cégek jelentős része egyáltalán semmilyen méréssel, statisztikával nem támasztja alá a meghozandó döntéseket, vagyis gyakorlatilag vakrepülésben él. Szakértőnek tippjeivel segít, hogyan lehet három egyszerű lépéssel elkerülni a váratlan pánikot.)
Süti? Majd holnap! Mi legyen a sok értékes ötlettel, céllal és kezdeményezéssel, amelyek nem fértek rá az összezsugorított tányérunkra? Nos, táplálkozáskutatók szerint sokkal kevésbé szenvedtek a fogyókúra közben azok, akik nem örökre sanyargatják magukat olyanokkal, hogy "Soha többé nem eszem csokit", hanem inkább azt mondják: "majd holnap". Az örök fogadalmakat a legtöbben rövid időn belül megszegik. Nem kell lemondani az alacsonyabban rangsorolt prioritásainkról, csak hátrébb helyezni őket a naptárban. (Íme az a 3+1 mérőszám, amire mindenképpen érdemes odafigyelni a cégben.)
Kerülje el a "most már mindegy" helyzeteket! Előfordult már Önnel olyan helyzet fogyókúrája során, hogy úgy döntött, egy kocka csoki nem árthat, aztán "most már mindegy" felkiáltással kizabálta a hűtőt? A pszichológusok szerint ha csak kicsit is letérünk a kitűzött útról, sokkal könnyebb bedobni a törölközőt és feladni céljainkat, mintha szigorúan kitartunk mellettük.
A munkahelyen nagyon könnyű célt téveszteni. Néhány nem túl fontos, de érdekes részfeladat, némi segítség a kollégáknak, egy-két hirtelen beeső létfontosságú feladat és máris azon veszi észre magát: a legfontosabb feladatához még hozzá sem nyúlt, pedig mindjárt vége a napnak. Akárhogy is: ne hagyja magát eltéríteni a legfőbb prioritástól. Határozza meg minden nap, mikor foglalkozik majd a vele - akár csak negyed órát is. Olyankor ne olvasson e-mailt, ne vegye fel a telefonját, ne beszélgessen, ne kávézzon. Koncentráljon. Akármilyen keveset is áldoz rá a fontos munkaidejéből, még mindig jobban fog haladni vele hosszútávon, mintha állandóan elveszne a részfeladatokban.
Vezetőként a legfőbb dolog, amit tehet, hogy megmutatja a beosztottjainak, mennyi mindennel foglalkozhatna, ha nem a fő feladatára koncentrálna. Ha el akarja osztani a koncentrálást és a priorizálást övező tévhiteket, lepje meg őket néhány ötlettel, amelyekkel szívesebben foglalkozna - ám nem teszi, mert itt és most más feladatokkal kell megbirkóznia és nem hagyhatja, hogy egyéb apróságok eltereljék a figyelmét.
Ha a Harvard Business Schoolon oktató Michael Porter feltevése helytálló, akkor a "stratégia lényege, hogy kiválasszuk, mit ne tegyünk". A fenti "diétás" tanácsok elsajátítása ezek szerint kiváló stratégává teszi Önt. Ha mást nem, azt biztosan el fogja érni, hogy ne terhelje túl felesleges falatokkal a cége emésztését.
