2016. január 1-jétől jelentős változások következnek be a hazai számviteli szabályozásban. Egyrészt a számviteli törvény egyes paragrafusai is jelentősen módosulnak, másrészt a kormány az 1387/2015. számú kormányhatározatával lehetővé tette a Nemzetközi Pénzügyi és Beszámolási Standardok (röviden IFRS) szerint készült beszámolók egyedi beszámolási célokra történő magyarországi alkalmazását.
Eddig a nemzetközi háttérrel rendelkező és a tőzsdei társaságoknak jelentős többletterhet – és nem mellékesen többletköltséget is - okozott, hogy a beszámolójukat egyrészt a számviteli törvény előírásai alapján, valamint az anyavállalati és egyéb előírások alapján az IFRS-ek szerint is el kellett készíteniük. A most megjelent jogszabály azonban nem minden gazdálkodónak teszi lehetővé az IFRS-ek szerint készült beszámoló használatát. A jogszabály három fázisban szabályozza a Nemzetközi Pénzügyi és Beszámolási Standardok (IFRS-ek) hazai bevezetését. A BDO Magyarország segítségével bemutatjuk, kinek érheti meg bevezetni - és kinek kötelező az átállás.
2016. január 1-jétől az IFRS-ek alkalmazását választhatják a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által felügyelt intézmények kivételével
azon vállalkozások, melynek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség (továbbiakban: EGT) bármely tagállamának szabályozott piacán forgalmazzák,
anyavállalati döntés alapján azon vállalkozások, amelyek legfelsőbb anyavállalata a konszolidált beszámolóját az IFRS-ek alapján készíti el.
2017. január 1-jétől kötelező alkalmazni
azon vállalkozások számára, melyek értékpapírjait az EGT bármely tagállamának szabályozott piacán forgalmazzák,
a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások számára, a szövetkezeti hitelintézetek és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjában részt vevő egyéb hitelintézetek, valamint egyes kisebb méretű hitelintézetek kivételével.
a biztosítók számára, a Szolvencia II. szabályozás alá nem tartozó biztosító egyesületek kivételével,
az MNB felügyelete alá tartozó, az előzőekben nem említett intézmények számára, a pénztárak kivételével,
az előzőekben nem említett, könyvvizsgálati kötelezettség alá eső társaságok számára.
2018. január 1-jétől kötelező alkalmazni
a szövetkezeti hitelintézetek és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjában részt vevő egyéb hitelintézetek, valamint az egyes kisebb méretű hitelintézetek számára.
A fenti szabályozás tehát azt jelenti, hogy a jogosultaknál a számviteli törvény szerint készített beszámolót teljes egészében kiváltja az IFRS-ek alapján készített beszámoló. A 2016. év átmeneti időszaknak minősül abból a szempontból, hogy a jogszabály kötelező jelleggel még nem írja elő – az eddig is ilyen formában beszámoló társaságokon felül - az IFRS-ek alkalmazását. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az IFRS beszámolókban is fel kell tüntetni az előző időszak hasonló adatát, amelynek összehasonlíthatónak kell lennie a tárgyévvel, azaz azonos beszámolási elvek szerint kell, hogy elkészüljön. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Társaság dönt az IFRS-ek 2016. január 1-ji bevezetéséről, úgy a 2015. évi adataikat is át kell konvertálniuk az IFRS előírásai szerint.
Az IFRS-ek hazai bevezetése azonban nem csak a beszámolók formájának változásával jár. Számos adónem alapja a számviteli törvény szerinti beszámolók bizonyos sorai, eredménykategóriái (pl.: társasági adó: adózás előtti eredmény; innovációs járulék: iparűzési adó: értékesítés nettó árbevétele – ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás). Az IFRS-eket alkalmazó társaságokra speciális adómódosító tételek vonatkozhatnak, illetve az áttéréskor is speciális adó követelések és kötelezettségek keletkezhetnek (halasztott adó). Ezen kívül a statisztikai és informatikai rendszert is fel kell készíteni a beszámolási standardok változására, ezért a kormány határozat formájában szólította fel az érintett minisztereket, hogy – a megfelelő jogszabályok módosításával - biztosítsák az IFRS bevezetésének feltételeit.
