A Kúria egy évvel ezelőtt állította fel a tíz bíróból és öt külső szakértőből álló joggyakorlat-elemző csoportját az áfa levonhatóságával összefüggő perek gyakorlatának átfogó elemzésére. A joggyakorlat-elemző csoport nyolc év bírósági joggyakorlatát tekintette át, és 279 egyedi ügyben hozott döntést vizsgált meg részletesen. A Kúria a joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét a honlapján tette közzé. (Az összefoglaló anyag itt érhető el.)
Az összefoglaló véleményből kiderül, hogy a megvizsgált adóperek 60 százalékát a NAV nyerte, míg 40 százalékukban a bíróságok részben vagy egészben helyt adtak az adózók jogorvoslati kérelmének. Kiderül továbbá az is, hogy a legtöbb esetben a NAV azért büntette meg az adózókat, mert az ellenőrzés során nem álltak rendelkezésre az áfalevonást megfelelően alátámasztó dokumentumok. Gyakoriságban ezt követték azok az esetek, amikor a NAV a számlakibocsátónál végzett ellenőrzés alapján tagadta meg a számlabefogadó adózó áfájának levonását, tipikusan azért, mert a számlakibocsátó nem rendelkezett bejelentett alkalmazottakkal vagy a számlázott ügylet teljesítéséhez szükséges eszközökkel – összegezte dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes szakértője a dokumentum legfontosabb elemeit.
(Ezek a legfontosabb aduk a cégek kezében az adóhivatallal szemben!)
A jóhiszemű számlabefogadó is büntethető
A Kúria elemzéséből kiderül, hogy a bíróságok szerint nem kell a NAV-nak bizonyítania az adózók gondatlanságát vagy rosszhiszeműségét azokban az esetekben, amikor a számlázott ügylet nem valós. Így például nem lehet a kellő körültekintés hiányára hivatkozni olyan esetben, amikor a számlabefogadó a számlán szereplő terméket vagy szolgáltatást valójában nem is vásárolta meg. Ellenben azokban az esetekben, amikor a számlázott ügylet valós, és az ügyletet igazolhatóan a számlát kiállító fél teljesítette, az áfalevonás csak akkor tagadható meg, ha a NAV bizonyítja, hogy a számlát befogadó adózó adókijátszásban vett részt, vagy ilyenre rálátása lehetett.
E két, egymástól jól elhatárolható esetkörrel szemben a bíróságok számára nehézséget jelent azoknak az ügyeknek az elbírálása, amikor a számlázott ügylet teljesült ugyan, de nem igazolható, hogy azt a számlát kiállító adóalany teljesítette. Ilyen eset állhat fenn például, ha a számlabefogadó által megrendelt munka elkészült, de nem az számlázza ki, aki a munkát elvégezte, vagy a termék vásárlásáról a számlát nem a valós eladó állítja ki. A bíróságok elé vitt ügyek több mint fele ilyen esetről szól. A többségi bírósági álláspont szerint ilyen helyzetben a NAV-nak nem szükséges bizonyítania, hogy a szabálytalanságról a számlabefogadó tudott, vagy tudnia kellett volna, azaz ilyen esetekben a jóhiszemű számlabefogadó is megbüntethető.
Sok bíró azonban másképpen látja, és nem tekinti jogszerűnek a jóhiszemű adózók megbüntetését. A Kúria összefoglaló véleményéből kiderül, hogy ezekben az esetekben azonban rugalmas a bíróságok álláspontja, így elképzelhető és kívánatos, hogy az ítélkezés a jövőben az adózók javára mozduljon el.
„A Kúria honlapján közzétett összefoglaló vélemény az első olyan dokumentum, amiből részletesen megismerhetők azok az objektív körülmények, amelyek alapján a bíróságok jogszerűnek vagy jogszerűtlennek minősítik az áfalevonási jog megtagadását. Az összefoglaló vélemény ezért a jövőben eligazodási alapot adhat az adózóknak az adókockázataik csökkentéséhez, különös tekintettel arra a már törvénybe foglalt követelményre, hogy az adózók maguk kötelesek kiszűrni az adókijátszó üzleti partnereiket, e célból az adózóknak saját belső ellenőrzési eljárásokat kell bevezetniük” – mutatott rá dr. Harcos Mihály.
