A gazdasági társaságoknál mára napi gyakorlat, hogy a behajtási költségátalányról lemondó nyilatkozatot kérnek (és kapnak) partnereiktől. Ennek birtokában pedig – a számviteli törvény előírásainak megfelelően – rendkívüli bevételként számolják el az elengedett követelést – áll a MAZARS tájékoztatójában.
Számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ezért kötelezettségként kell a fizetésre kötelezett könyveiben rögzíteni. És mivel a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelem tényével beáll, ez minden esetben szükséges, azaz nem csak akkor, ha a költségátalányra jogosult azt ténylegesen követeli.
„A hatályos szabályok szerint a behajtási költségátalánytól eltekinteni vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározni nem lehet, de a jogosult a költségátalány iránti igényéről minden további nélkül lemondhat, elengedheti azt” – mutat rá Gábor Gabriella, a MAZARS szenior auditmenedzsere.
Gábor Gabriella hozzátette: ha a jogosult nyilatkozatban lemond a behajtási költségátalány összegéről, akkor a kötelezett ennek összegét kivezetheti a kötelezettségek közül, és– ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik – rendkívüli bevételként mutatja ki.
„Az egészen október 7-éig hatályos hivatalos álláspont szerint ezen a ponton egy érdekes jogi anomáliával szembesültek a cégek. A gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedés ugyanis az illetéktörvény szerint nem illetékköteles, de a kötelezettet 30 napon belüli bejelentési kötelezettség terheli, ami ebben az esetben is fennállt. Az NGM-NAV október 7-én kiadott közös szakmai állásfoglalása azonban, mindenki megelégedésére, másképp gondolja ezt” – mutatott rá Gábor Gabriella.
Az adóhatóság és a minisztérium indoklása szerint a késedelemhez kapcsolódó jogkövetkezmények - azaz a késedelmi kamat és a behajtási költségátalány – megítélésekor nem lehet eltekinteni az alapügylet vizsgálatától, ezért az elengedés nem minősül a Ptk. 6:235.§ szerinti ajándékozásnak, hanem visszterhes üzlethez kötődő engedménynek, amiből az következik, hogy nem is vonatkozhat rá az Illetéktörvény.
A szakember elmondta: a most közzétett NAV álláspont azt is kimondja, hogy a jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány elengedésekor, hanem üzletpolitikai, szempontok alapján hozza meg ezt döntést. Ezért aztán az ebből következő vagyonszerzés nem tartozik az illetéktörvény hatálya alá, azaz bejelentési kötelezettség sem terheli az ügyletet. (A korábbi értelmezés szerint a követelés elengedés és a tartozásátvállalás az Itv. 17. § (1) bekezdés n pontja szerint ugyan mentes volt az ajándékozási illeték alól, de a 11. § (2) bekezdése alapján az ilyen vagyonszerzést – bizonyos ügyletek kivételével – 30 napon belül be kell jelenteni az adóhatósághoz.)
A MAZARS szerint ugyanakkor a NAV iránymutatása legfeljebb csak enyhíti a behajtási költségátalányhoz kapcsolódó adózói terheket. „A behajtási költségátalány önmagában is növeli a vállalkozások adminisztrációs terheit, pedig nem ez volt a jogalkotó szándéka” – állítja Gábor Gabriella. A szakember szerint jelenleg nincs más lehetőség, mint a jogszabályok maradéktalan betartása, hiszen ellenkező esetben súlyos következményeket kockáztatnak a gazdálkodók. Rosszul járhatnak például azok, akik azzal az indokkal nem vezetik be a könyveikbe ezt a kötelezettséget, hogy egy adóban érvényesíthető ráfordításról van szó, így nincs kockázata annak, ha nem kerül be a könyvekbe.
A szakértő hozzátette: már a MAZARS is találkozott olyan célzott NAV ellenőrzésekkel, amelyek során olyan támogatásban részesülő cégeket vizsgáltak, amelyeknél a támogatás feltétele a pozitív adózás előtti eredmény volt. Ez a feltétel pedig a behajtási költségátalány lekönyveltetése után nem teljesült, így előfordult, hogy egy vállalkozás emiatt veszítette el a támogatási jogosultságát.
