Nem ciki újrakezdeni!

2014. október 24. péntek - 07:30 / Timár Gigi
  •    

Negatív felhang kapcsolódik a magyar közgondolkodásban az újrakezdés fogalmához, mivel korábbi kudarcot feltételez. Pedig az elakadások felismerése a sikernek tulajdonképpen feltétele.

Kép:PP

Magyarországon különösen az üzleti körökre jellemző a macsó típusú hozzáállás: szégyen próbálkozni és kudarcot vallani – mondja Kiss Péter, a RESTART coaching alapítója.

– Mindenki elképesztő energiával azt mutatja, hogy mindig mindenben sikeres. Pedig hitelesebb és sok esetben rokonszenvesebb vállalni, hogy nagyon sok erőfeszítés és kudarc leküzdése vezetett a sikerhez. Az általános nézet szerint, ha falba ütközünk, akkor azt át kell ugrani. Aki erre nem képes, az kudarcot vall. Rengeteg ember a megfelelés vágyától hajtva próbál ugrani, és belehal az erőfeszítésbe. Pedig sok út létezik, akár ki is kerülhetjük az akadályt. Minden helyzetet érdemes több irányból megvizsgálni. Akkor működhetünk sikeresen, ha megtaláljuk azt az utat, amelyet hitelesen tudunk képviselni az adott szituációban. Aki erre képes, eleve kevesebb fallal találja szembe magát. A mondás szerint nem akarásnak nyögés a vége. Nos, sok esetben épp a nagy akarás végződik nyögéssel.

Néhány tipikus elakadás
Túl kényelmes szék: minden jól megy, látszólag gondtalan, de a kreatív energiák nem működnek megfelelően, nincsenek új ötletek, hiányzik a kockázatvállalás, ami szükséges lenne a sikeres üzlethez. Fel kell ébreszteni az alvó oroszlánt. Egy idő után sokan belekényelmesednek az üzleti szempontból sikeres működésbe is. Ez normális emberi reakció, de sok esetben ahhoz vezet, hogy az embernek – főleg a vállalkozó lelkületűnek – felkelni sincs kedve.
„Felfelé bukás”: hirtelen növekedés vagy magasabb pozíció elérése. Sokak számára jelent nehézséget, hogy megfeleljenek az új szerepkörnek. Megváltoznak az erőviszonyok, a kapcsolatok, a kommunikáció.
Karriertörés: ha valaki munkanélkülivé válik, képtelen meglátni a helyzetben a lehetőségeket, csak a deprimáló dolgokat veszi észre. Nem képes végiggondolni a tudását, kompetenciáit, hogy mire lehet ő alkalmas, csak éppen olyan állást keres, amilyen az előző volt. Nem tudja meghatározni saját valós munkaerő-piaci értékét.
Szervezeti szintű elakadás: nagy változás, például egy kényszerű létszámcsökkentés után a cégek többsége nem képes feldolgozni a krízist, hanem kevesebb evezőssel ugyanúgy akar húzni. A rossz helyzetértékelés miatt nem lehet újjáépíteni a működést, pedig a folyamatok átszervezése lehetne a megoldás. Ha egy futballcsapatból kiállítanak egy játékost, az edző átszervezi a stratégiát, így kéne lennie a cégek esetében is. Generációváltás: az első számú vezető sokszor nem képes valóban átadni a felelősséget és feladatokat, nem hiszi el, hogy más is képes jól elvégezni a munkát. Főleg családi vállalkozások esetében merül fel, ahol a családi kapcsolat sok esetben még inkább nehezíti a helyzetet.

Lassan népbetegség lesz a kiégés. Ezen is segíthet az újraindítás?

– Szörnyű látni, hogy a legjobb korban lévő emberek veszítik el a motivációjukat azért, mert egy előírt sémát erőltetnek, ami nem passzol hozzájuk. Az emberek nagy része valamilyen korábban – sokszor gyerekkorban – rögzült séma alapján működik, és ugyanazt a mintázatot ismétli meg életében újra és újra. Például, ha valakit elnyom a főnöke, sokszor kiderül, hogy így volt az előzővel is meg az azelőttivel is. A kérdés, hogy az elnyomott maga mit tesz azért, hogy így történjen. Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, azért teszi, mert ettől érzi magát biztonságban. Csak az a bökkenő, hogy rövid időre. Az érzések közben dolgoznak, és feszítik belülről. Valami nem oké. Ha valaki mindig csak racionálisan dönt, és elnyomja azt, ami neki belül igazán fontos – például, hogy elismerjék a munkahelyén –, akkor a részsikerek, mondjuk, az anyagi elismerés ellenére végső soron kudarcot vall. A sémák mélyen beágyazott okát kell felismerni és megérteni, hogy változtatni tudjunk rajtuk, valamint az azokból adódó helyzeteken. Ezt hívjuk újraindításnak.

Ez mindig drasztikus változás?

– Egyáltalán nem. A lényeg annak a megértése, miért érzem rosszul magam. Legbelsőbb igényeink felismerése sokat segít a helyzetek kezelésében. A problémák hátterében álló érzelmi gátat kell megtalálni. Az előző példánál maradva, nem biztos, hogy ott kell hagyni az elnyomó főnököt, lehet, hogy elég csak megtanulni kiállni magunkért, kifejezni az érzelmeinket ebben a kapcsolatban is. Ha az ember érzelmileg nem elkötelezett amellett, amit csinál, akkor nemcsak boldogtalanabb lesz, hanem sikertelenebb is. Nem kell senkire ráborítani az asztalt, elég érzésekről beszélni. „Úgy érzem, nem igazságos, ami történt.” Ez a legtöbb esetben működik. Ahol nem, hát, onnan tényleg minél előbb le kell lépni. Változtatni nem könnyű, a fejlődés hosszú folyamat. Nem fog minden elsőre menni, de nem is baj, a mélypontokat is meg kell élni. Félni oké, de megfélemlítve lenni nem normális állapot. Az újraindítás azon túl, hogy elérünk egy mélypontot, és elindulunk egy felfelé ívelő pályán, tudatos működést jelent. Azt, hogy rajtakapom magam, hogy megint be vagyok szarva. Hogy magam vagyok a gátja annak, hogy új terveket szőjek, továbblépjek. Az érzelmeink, akaratunk kinyilvánítása a siker alapja. Nekünk újraindítóknak az a feladatunk, hogy segítsük ezt az utat.

Tipp
A változtatást el lehet kezdeni kicsiben is! Változtassunk a kommunikáción egy kisebb ügyféllel, hogy lássuk, hogy működik. Adjunk át egy kisebb projektet teljes egészében a kiszemelt utódnak – és tényleg ne avatkozzunk bele. Ez persze egy kis „csalás”, valójában a munkát ott kéne kezdeni, ahol leginkább érezzük a problémát. Kockázatot vállalni szükséges és jó – főleg egy vállalkozónak, akinek amúgy is a vérében van.

Az akarat kinyilvánítását a társadalom sokszor erőszakosságnak bélyegzi…

– Na, épp ezek a hiedelmek, amelyek meghatároznak minket. A legjobb, amit tehetünk, az őszinte kommunikáció. Egy ügyfelem új pozíciójában óriási a stressz, mert a vezetőség irreális elvárásai minden szakember szerint tarthatatlanok, hatalmas a hibázás veszélye. Ugyanakkor fél erről beszélni a főnökeivel. Pedig véleményem szerint a fair magatartás az lenne, ha felhívná a figyelmet a kockázatokra, és megoldási javaslatot adna. Az őszinteségét meg kellene becsülni, ő pedig nyugodtan, hatékonyabban és jobban tudna dolgozni. A lényeg a belső igények kiterjesztése a körülöttünk lévő világra. Az őszinteség átalakítja a helyzetet, persze nem varázsütésre, de kimozdít a holtpontról. Nem az a kérdés, hogy mások milyenek, hanem hogy mi magunk mit tudunk tenni a változásért. A gátak többsége hiedelem, amelyekkel le lehet számolni őszinte, érzelmekre épülő kommunikációval. Egy vállalkozó esetében a cég megy rá, ha valami nem működik. Találkoztam valakivel, aki nehezen viseli nagy ügyfelei hosszadalmas és tartalmatlan megbeszéléseit, de ahelyett, hogy javaslatokat tenne a hatékonyabb együttműködésre, trükköket alkalmaz – a titkárnőjével hívatja fel magát telefonon, hogy szabaduljon, mert nem meri megsérteni a megrendelőit. Úgy érzi, nem tehet mást. Na, épp ott, ahol azt érezzük, „nem tudok mit tenni ellene”, van az, amit kezelnünk kell.

Cégvezetés & irányítás
Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor