Angolul toxikus munkahelynek is szokták hívni azt a céget, ahova nem szeretnek bejárni az alkalmazottak, és csak a pénz miatt nem mondanak fel. Mert fizetni kell a törlesztőrészletet a lakás és/vagy a kocsi után, eltartani a gyerekeket stb.
Megszoksz vagy megszöksz
Az elhelyezkedés egy új állásban nem más, mint kísérlet. Viszonylag egysíkú információk alapján úgy véljük, hogy szeretnénk annál a cégnél dolgozni, ahova felvettek. Lehet, hogy jól csengő neve van a vállalkozásnak, a renoméja is megfelelő, a munkakör is passzol a képességeidhez, de valójában gőzöd sincs, milyen oda bejárni nap mint nap, és együtt rontani a levegőt a kollégákkal. Pláne együttműködni velük. Általában akkor jövünk rá, hogy bejöttek-e a számításaink, ha már élesben gyakoroljuk a helyzetet: szerződtetve vagyunk, és végezzünk a munkánkat. Vagyis többnyire csak utólag derül ki, hogy rossz helyre jöttünk.
Ilyenkor vagy összeszorítod az ajkaid, és teszed a dolgod, arra gondolva, hogy a tapasztalat, amit szerzel ezen a munkahelyen, ugyan nem jó, de mindenképpen tanulságos és épületes élmény, sokat tanulhatsz belőle, s későbbi pályádon hasznát veheted. Vagyis ez is befektetés a jövődbe. Kábé olyan étosszal, ahogy egy rossz élménynél azt mondja magának a brit alattvaló: „Keep calm and think of England.” (Őrizd meg a nyugalmad, és gondolj Angliára.) Vagy felállsz, és felmondasz. Ha idáig jutottál, akkor biztos, hogy az alábbi 5 jelenség közül néhány jellemző a cégre:
Nagy a fluktuáció
Ez is mutatja, hogy egyetlen épeszű ember sem akar itt maradni. Hacsak nem mazochista. HR-esek azt szokták mondani, ha egy vállalatnál a munkavállalók átlagosan egy évig maradnak, majd távoznak, az egyértelműen mutatja, hogy a többség nem igazán akar ott dolgozni. Ha a szervezeti hierarchia alsóbb szintjein kevés a cégnél hosszabb ideje dolgozó munkatárs, az is beszédes jel.
Különbség van a főnöktől való egészséges félelem és a rapszodikus megnyilvánulásaitól, dühkitöréseitől való rettegés között. Ha a boss minden apróságra ugrik, s az alkalmazottakban valós a félelem, hogy apró vétkekért kipécézik, ledorongolják, sőt akár néhány ilyen eset után kirúgják őket, az azt mutatja, hogy rossz helyre jöttél dolgozni.
A munkaidő végén mindenki elhúz
Ha a többség a munkaidő végén dolgavégezetlenül feláll, és menekül az irodából, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már annyira rühellik a munkát, hogy nem érdekli őket, azzal, hogy másnap folytatják a feladataikat, rontják a cég működését és eredményességét. Nem izgatja őket, mert már magasról tojnak az egészre.
Még azokon a munkahelyeken is, ahol fizikai munkát végeznek az emberek, akik órabérben dolgoznak, beléptetőrendszerrel jönnek-mennek, pontosan nyilvántartva, hogy mennyit tartózkodnak az üzemben, ha délután négykor vagy ötkor sietős léptekkel menekülőre fogják, és nincs meg bennük a hajlandóság, hogy legalább egy kicsit többet legyenek ott, akár úgy, hogy másokkal beszélgetnek, az is arról tanúskodik, hogy nincs meg az elkötelezettség a cég iránt. Valószínűleg azért, mert a meló vagy lélekölő favágómunka vagy a főnökök elviselhetetlenné teszik az atmoszférát. Ha pedig olyan munkahelyen áll meg délután négykor vagy ötkor a munka, ahol havi fizetésért dolgozók vannak, vagyis nem időteljesítményre megy a díjazás, ott még inkább alacsony munkamorál és céges lojalitás uralkodik.
A boldog és kiegyensúlyozott emberek nem rettennek vissza attól, hogy időnként egy kicsit csevegjenek másokkal. Még ha a cég kultúrája nagyon bizniszorientált olyan tekintetben is, hogy mindenki bele van merülve a munkájába, azért a kávézás, teázás, ebédelés közben csak kialakul némi csevej. Ha nem, akkor baj van. Az olyan munkahely, ahol mindenki idegenként kezeli a másikat, nem boldog munkahely. Lehet, jó okuk van a munkatársaknak arra, hogy kerüljék egymást. Vannak ugyanis főnökök, akik elvárják, hogy mindenki árulkodjon a másikról, ezzel erősítve a paranoiát, a büntetési kultúrát és a versenyszellemet a csapaton belül.
Extra meló
Ha a főnök gyakran megkér, hogy maradj bent tovább elvégezni ezt vagy azt a feladatot, de véletlenül sem engedne el előbb, amikor valami fontos elintéznivalód van, akkor is érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e itt alkalmazásban lenni. És végül zárásként egy kis szkepticizmus. Érdemes az embernek eszében tartania, hogy csak azért, mert sok munkatársnak nem jött be ez a munkahely, nem biztos, hogy neki is szörnyű lesz az ott töltött időszak.
