Öt év múlva nem lesz, aki megjavítson valamit

Sokat hallani arról, hogy nincs kinek „átadni az ipart” az első generációs vállalkozók jelentős részének, ahogy az sem újdonság, hogy a kisvállalkozások számára jelentős nehézséget jelent megküzdeni a globális cégek nyomott áraival. Pető Lajos cipészmester szavai szerint viszont úgy tűnik, nem is olyan sok kéne ahhoz, hogy a legkisebbek túlélése biztosítva legyen.

2013. március 20.

Timár Gigi

Pető Lajos 1970-ben vette át felmenőitől a cipész üzletet, azóta folyamatosan dolgozik, most azonban egyre inkább kilátástalannak látja a jövőjét. Mint mondja, a szakma – ahogy több más kisipari terület is – rogyadozik, véleménye szerint elsősorban azért, mert a politika, gazdaságpolitika nem foglalkozik a terület problémáival és ipartestület sem támogatja a működést.

Népszerűsítésre szorul a vállalkozói lét

Folyamatos problémát jelent az alacsony vállalkozói hajlandóság is mind Magyarországon, mind az Unióban. A fiatalok sok esetben inkább az alacsonyabb, de biztosan érkező fizetést választják, akár pályaelhagyóként ahelyett, hogy tanult szakmájukban indítanának vállalkozást. A legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy a kkv-k továbbra is a gerincét képezik az európai gazdaságnak, 20.7 millió vállalkozás több mint 87 millió embert alkalmaz és több mint 99.8%-át adják az összes létező cégformának. Ugyanakkor az európaiak mindössze 37%-a szeretne vállalkozni a jövőben, szemben az USA 51%-os és a Kína 56%-os mutatóival. Európán belül egyébként a magyarok a leginkább borúlátóak egy saját vállalkozás indításával kapcsolatban. Honfitársaink szerint újabb vállalkozások addig nem is nagyon születnek, amíg a két nagy akadály, kezdőtőke hiánya és a kedvezőtlen gazdasági helyzet, el nem hárul a vállalkozni vágyók útjából. A magyar kkv szektor egyharmada 5-8 éven belül generációváltás elé néz, ám a hazai fiatalok vállalkozói hajlandósága európai viszonylatban is nagyon alacsony: mindössze 4 százalékuk indít vagy tervez indítani saját vállalkozást a jövőben.(Hogy miért félnek a magyarok vállalkozást indítani, arról itt olvashat bővebben.)

A legnagyobb problémák egyike mégis az utánpótlás hiánya. A szakmába nem jönnek a fiatalok, nincs megfelelő képzés, bár az oktatási és szakképzési törvény egyértelmű irányt szab a fiatalok iskoláztatására. Az állam azt szeretné, ha minél többen szakmát tanulnának, manuális képességeik hasznosításával jelennének meg az álláspiacon.

A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanakkor nem nagyon van kinek átadni a szaktudást, pedig a cipészmester szavai alapján a vásárlói tudatosság növekedésével lehetne újra igény az egyedi, minőségi termékekre. Mint mondja, a tömeggyártott, olcsó cipők sok esetben egészségügyi problémát okoznak viselőjüknek, ám, hogy emiatt érdemes lenne – vagy lett volna – szakembernél vásárolni, az a legtöbb emberben csak utólag tudatosul.

Talán az is mutathatja, hogy a vásárlói tudatosságnak is fontos szerepe lehetne a változásban, hogy Pető Lajos – mai áron – 18-20.000 forintos átlagáron kínál minőségi, kézi munkával készült, olcsó, de egészségtelen ólom tartalmú ragasztót nem tartalmazó lábbeliket. Ez az ár pedig versenyképesnek tűnik akár a plázák kínálatával is egy bizonyos vásárlóréteg számára.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy jelentősen csökkent a fizetőképes kereslet is, az emberek inkább rövid távon gondolkodva az olcsóbb, rosszabb minőségű darabokat választják. Ennek eredménye viszont az lesz, hogy a szakmák egy része eltűnik. Öt év múlva nem lesz, aki egy gombot felvarr. Vedd meg, dobd el, ez a jelszó –kesereg a mester.

A probléma más szakterületeken is szembeötlő, veszélyben van a szabó szakma, de a faipar is küzd – mondta egy korábbi nyilatkozatában Koronka Lajos az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola igazgatója. A piac szűkülése gyakorlatilag a kétezres évek eleje óta folyamatos Halmai Ferenc asztalosmester szerint. Az áruházak tetszetős, de rosszabb minőségű bútorai megfojtják a hazai ipart- véli a mester.

A faipar estében Koronka szerint ráadásul erősen érvényesül a külföldi elszívó hatás is. A kurrens munkaerő mobilis, és hatalmas a hiány Németországban a technikusi és szakmunkás pozíciókat betöltőkben. "Most már látszik, hogy a német gazdaság szűk keresztmetszetét a képzett szakmunkások hiánya okozza, ami nagyon rossz hatással van a magyar minőségi szakmunkaerő piacára" – állítja az igazgató.

A külföldre távozó fiatal munkavállalók tehát nem csak a felsőfokú képzést végzők körében jelentenek komoly kihívást a magyar gazdaságnak, de a szakmát tanuló, jó képességű fiatalok megtartásában is.