Ott a pénz, de nincs kinek adni

2015. február 06. péntek - 07:30 / kfarkas
  •    

Idén, méghozzá az első félévben érdemes lépnie azoknak a cégeknek, amelyek kockázati tőkével fejlesztenék tovább vállalkozásukat – figyelmeztettek a szakértők a Piac&Profit által szervezett konferencián. Jelentős forrás érhető el még ugyanis az idén a Jeremie és a Magvető alapokból.

Igazi tőkekínálati forradalom bontakozott ki Magyarországon az elmúlt években, ami a startup-környezet kifejlődését hozta magával. 50 milliárd forintnyi tőke jelent meg a piacon és az elmúlt öt évben mintegy 73 milliárd forintnyi tőkekihelyezés történt, emellett 45 milliárd forintnyi magántőke is érkezett a szektorba. „Ez teljesen új dimenziókat nyitott a kkv-szektorban Magyarországon, hiszen addig éves szinten legfeljebb 1-10 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magyar kkv-khoz” – mondta Bruckner Zoltán, a Primus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. ügyvezető partnere a Piac & Profit által szervezett Befektető- és Startupkereső című konferencián. 2013-ban 43 milliárd forintnyi összes tőkekihelyezés történt, míg 2008-ban ez az összeg a kkv-k körében nem érte el a 10 milliárd forintot.

A változás jelentős részben a kockázati tőke megjelenésének köszönhető, első körben a Jeremie-program elindulásával (Jeremie 1.) Az első Jeremie alap sikerét elsősorban az hozta, hogy jelentős előnyöket biztosított a magánbefektetőknek. „Amellett, hogy lényegesen magasabb hozamot lehetett elérni az alapban, mint más befektetési formákban, a tőke egy részét az állam is garantálta, így csökkentve a kockázatokat. Az akkor indult első befektetések most vannak kifutóban és nagyon jók a tapasztalatok” – vélte a szakember.

Kép:Fotolia

Mi kelti fel a befektetők érdeklődését?

„Csak az idei évben 40-50 milliárd forintnyi kihelyezendő tőke van az alapkezelőknél, amelyek megfelelő befektetési célpontokra vadásznak, így minél előbb érdemes lépnie azoknak a cégeknek, amelyek befektetőt keresnek” – figyelmeztetett Horgos Lénárd az M27 Absolvo partnere a Piac & Profit által szervezett konferencián. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy bármelyik ötlet, cég és termék kaphat pénzt. A szakember szerint 2015-ben elsősorban az ICT, a biotechnológiai és gyógyászati technológiai cégeket keresik a befektetők. Fontos elemként kiemelte, hogy mindenképpen az innovatív, piaci előnyt jelentő megoldásokat keresik. „Viszont ha nem ismerjük a tőkepiac játékszabályait, ha nem tudjuk, hogy melyik befektetőtől mennyit kérjünk, akkor nincs is értelme befektetőt keresnünk” – mondta Horgos Lénárd.

Ezért az egyik első feladat a befektető keresésben, hogy felmérjük, hol tartunk. Alapvetően három fázist érdemes elkülöníteni:

  • Magvető fázis: (még nincs termék) néhány 10 ezer eurós befektetésre számíthatunk
  • Startup fázis (már van termék, sőt bevételünk is van) legfeljebb 1 millió euró körüli befektetés.
  • Növekedési fázis (piaci terjeszkedés, export, stb.) több millió eurós beruházásban gondolkodhatunk.

A Jeremie alap folytatása (Jeremie 2., 3., és 4.) viszont véleménye szerint már kevésbé hatékony. „Mivel az itt kihelyezhető 131 milliárd forint jelentős részét vidéken kell(ene) kihelyezni méghozzá ez év végéig, ráadásul 28 alapkezelő között van elosztva ezért kétséges, hogy ezek az új generációs programok is olyan hatékonyak lesznek, mint a Jeremie 1. volt” – vélekedett Bruckner Zoltán. Hasonló a gond a 2013-ban indult Magvető alapokkal: 2015 végéig ki kell helyezni a pénzeket, de a szó szoros értelmében túl kevés a célpont: nincs elegendő befektetésre alkalmas cég, és még aki első pillantásra vonzónak is tűnik, sokszor ott is kérdés a saját tőke és a kellő szaktudás megléte.

Mivel mindkét programban jelentős összegek állnak rendelkezésre és ezeket hamar ki kell helyeznie az alapoknak, így a kockázati, mind magvető tőkéből óriási mennyiségű tőke áll rendelkezésre a vállalatok számára. „Gyakorlatilag minden cég találhat neki megfelelő befektetőt az idén és várhatóan a következő években is” – hangsúlyozta Bruckner Zoltán.

(És nem csak startupokat keres a kockázati tőke!)

Elakadnak a programok

A szakember kiemelte ugyanakkor, hogy sokszor elakadnak a nagy garral beharangozott programok. Példaként említette a már 2013-ban bejelentett Gazella és Budapest HUB programokat, amelyeket nagyon sokáig várt a piac – viszont évekre elvesztek a kormányzat útvesztőiben. „Viszont, mivel benne vannak a köztudatban, sokan nem léptek, várva a megfelelő támogatásokat” – mondta a Primus Capital alapító tagja, aki szerint ezenfelül hiányzik az összehangoltság a már működő különféle tőkekínálati programok, mint a Széchenyi-program, az Exim EHP, az NHP között. „Ez pedig visszafogja a magánbefektetők érdeklődését is” – mondta Bruckner Zoltán.

A szakember által képviselt Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) szerint néhány lépéssel újabb lendületet lehetne adni a kockázati tőkebefektetési szektornak. „Csökkenteni kell a földrajzi megkötéseket, hiszen sokszor azért akadnak el a beruházások, mert csak vidéken kihelyezhető a pénz, ahol viszont nincs megfelelő befektetési célpont. Ezenkívül az állam a jelenlegi garanciavállalását megemelhetné, különösen a „first loss” befektetéseknél, hiszen ezeknél a legmagasabb a kockázat. A HVCA javasolja egy befektetői adókedvezmény létrehozását is, amely a befektetett összeg egy bizonyos százalékát leírhatóvá tenné a társasági adóból.

Milyen befektetőkkel találkozhatunk?

Üzleti angyal: olyan magánszemély, amely befektethető tőkével rendelkezik, 10-30 millió forint közötti befektetések, igen korai fázisban. Fontos: az angyal nincs kényszer alatt a pénz kihelyezésében, így mindig fennáll az a kockázat, hogy a befektető a tárgyalás bármely szakaszában visszaléphet.

Kockázati tőkealapok: intézményi befektetők, akik bizonyos összegeket helyeznek ki amelyért magasabb hozamot várnak el. Jellemzően egymillió euróig fektetnek be. Jól kialakított üzleti folyamat, 3-6 hónapos tárgyalási szakasz a befektetésig, 3-7 éven belül exitre törekszik. A kockázati befektetők teljes átvilágításra törekszenek, részletes üzleti tervet kérnek, így mindenképpen alapos felkészülés szükséges.

Private equity alapok: jellemzően piacvezető cégeket vásárolnak fel, 5-10 millió eurótól a csillagos égig.

Szakmai befektetők: nem intézményi befektető, aki a növekedéséhez keres célpontot, így elsősorban nem az exit motiválja. Külpiaci terjeszkedésben gondolkodik, vagy kedvező beszerzési forrást, új technológiát keres. Egy, vagy több lépésben 100 százalékos tulajdonrész megszerzésére törekszik, így a befektetett összegnek nincs konkrét határa, a folyamat viszont éveken át is elhúzódhat. (A versenytárs nem szakmai befektető! Óvatosan tárgyaljunk  vele.)

Crowfounding: nem tipikusan tőkejellegű finanszírozás, viszont bizonyos technológiák esetén érdemes ebben a formában gondolkodni. itt óriási pénzek képesek megmozdulni, a becslések szerint 2014-ben összesen 12 milliárd dollár értékű befektetés áramlott keresztül a közösségi finanszírozási oldalakon. Jellemzően ezer-és százezer euró közötti forrást nyerhetünk ebben a formában, de fontos, hogy itt is tisztában legyünk azzal, mit várnak tőlünk a befektetőink.

Hogy kinek melyik típus való és mit várnak el a befektetők, arról itt olvashat bővebben.

Pénzszerzés
Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor