2012-ben jelentősen megváltozott a béren kívüli juttatások törvényi háttere Magyarországon. A korábbi rendszer egyes elemei teljesen megszűnnek (internet támogatás), vagy kivezetésre kerülnek (üdülési csekk), az átlag munkavállalót leginkább érintő hideg és meleg étkezési utalványok helyét a SZÉP Kártya vendéglátási alszámláján, és az Erzsébet-utalvány veszi át. (Felemás évet tudhat maga mögött a hazai turisztikai piac.)

A Pénzügykutató Zrt. a változásokkal kapcsolatban azt vizsgálta meg, hogy az új rendszer legkorszerűbb elemének tartott SZÉP Kártya bevezetése milyen hatásokkal járhat a magyar gazdaságra, és valóban hozhat-e olyan megtakarításokat, amely indokolja az állami beavatkozást a béren kívüli juttatások rendszerébe.

A gazdaságélénkítés eszköze

Az 1998-ban bevezetett Üdülési Csekk kibocsátásának eredeti célja a belföldi turizmus élénkítése és a szociálisan rászorulók kedvezményes üdülésének segítése volt, felhasználhatóságának körét azonban oly mértékben bővítették, hogy néhol még szépségápolási termékek megvásárlására is fel lehetett használni a támogatott csekket, ami egyáltalán nem szolgálta az eredeti célt. A SZÉP Kártya használatának kiterjesztésével emelkedik a turizmusra felhasználható összeg, így több jut a gazdaság élénkítését szolgáló belföldi turizmus támogatására.

A Széchényi Pihenő (SZÉP) Kártya a gyakorlatban 2011 júliusától indult útjára. 2011 októberétől az Üdülési Csekk már nem adható kedvezményesen (2012. december 31-ig használható fel), 2012 januárjától pedig a meleg étkezésre adható, valamint az eddig leginkább az egészségpénztárakon át igénybe vett rekreációs és sportszolgáltatások igénybevételére adható támogatások helyébe a SZÉP Kártyán át igénybe vehető kedvezmények lépnek (a kibocsátott csekkek még elfogadhatók azok lejárati idejéig). Egy munkavállaló esetében évente akár 450 ezer forintnyi összeg kerülhet a SZÉP Kártya révén e szolgáltatókhoz, mivel a szálláshely alszámlára 225 ezer forint, a vendéglátás alszámlára legfeljebb 150 ezer forint, a rekreációs alszámlára pedig 75 ezer forint támogatás utalható maximálisan

2011-ben három bank, az OTP, a K&H és az MKB leányszervezete bocsátott ki SZÉP Kártyát, bár néhány további bank is megfelel a rendeletben támasztott követelményeknek. A piacra lépés valódi korlátja a kormányrendeletben támasztott díjelőírás: a szolgáltató nem szedhet díjat, jutalékot a munkavállalótól vagy a munkáltatótól, az elfogadóhelyeknél alkalmazott jutalék sem lehet a forgalom 1,5 százalékánál nagyobb.

A munkáltatóknak és a kereskedelmi elfogadóknak egyaránt előnyös

A SZÉP Kártya használata a korábbi papíralapú utalványokkal szemben számos előnyt nyújt mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak, mind az elfogadóhelyeknek. A SZÉP Kártya minden fél számára fontos előnye, hogy lényegesen olcsóbb megoldást biztosít, mint a korábbi rendszerek. A kormányrendelet rögzíti, hogy a kártya kibocsátásával és használatával kapcsolatban a munkáltatónak (aki a támogatást nyújtja) és a munkavállalónak (aki a támogatást kapja) díjat, egyéb költséget semmilyen jogcímen nem lehet felszámítani, a kártyával kapcsolatban felmerült költségeket a kártyaelfogadási szerződésben foglaltak szerint a kártyát kibocsátó pénzintézet, illetve a szolgáltató viseli. Az elfogadóhelyek felé felszámított jutalék mértéke legfeljebb a fizetési forgalom 1,5 százaléka lehet, és a jutalékbevételt a kibocsátónak a SZÉP Kártya rendszer működtetésére és marketingjére kell fordítania. A 1,5 százalék közel áll a bankkártya-elfogadói jutalék átlagos értékéhez. (Folyik a SZÉP-kártyák gyártása, a munkavállalók azonban még bizonytalanok, hogy hol költhetik el az erre érkező pénzeket.)

A korábbi rendszerben az elfogadóhelynek az Üdülési Csekkért például 6 százalékos ügyleti jutalékot és évente 21.000 forint (előre fizetendő) partnerkapcsolati díjat kellett fizetni a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft-nek. A SZÉP Kártya részben az étkezési utalványok kiváltására is szolgál, amelyeket szintén jelentős mértékű (átlagosan 5%-os) szolgáltatási díjjal működtettek a korábbi szolgáltatók.

A másik oldalon az értékpapír minőségű és biztonságú, szigorúan sorszámozott nyomtatványok előállítása jelentett komoly költséget, amelyet a munkáltatók fizettek az étkezési jegyeket forgalmazóknak. A munkáltatók, az igénybevett utalványmennyiségtől függően, 1 – 7,5 százalék (+ áfa) kezelési költséget fizettek Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft-nek. Az étkezési csekkek esetében a munkáltatók szintén jelentős, az igénybevett utalvány mennyiségétől függően 4-8 százalék (+áfa) jutalékot fizettek a szolgáltatóknak.

A munkáltatók, a munkavállalók és a felhasználóhelyek számára egyaránt előnyt jelent, hogy a SZÉP Kártya perspektivikusan az összes béren kívüli juttatást integrálhatja, és úgy működhet, mint egy korlátozott körben felhasználható elektronikus pénztárca. A kártya használatából fakadó költségcsökkenés és a támogatott szolgáltatások kiterjesztése növeli a turisztikai-vendéglátói-rekreációs ágazatok forgalmát.

A fentiekben vázolt munkáltatói megtakarítások az Üdülési Csekkeknél az utalványforgalom 1,5-8 százaléka közé tehetők. 2010-ben 46 milliárd forint értékben bocsátottak ki csekket, erre vetítve a SZÉP Kártya révén elérhető megtakarítás 1-3 milliárd forintra rúghat. A teljes étkezési utalványforgalom megközelítette a 300 milliárd forintot, amelynek azonban feltehetően csak a kisebbik hányada kapcsolódott a melegétel-szolgáltatáshoz. Felmérések 70 és 130 milliárd forint közé becslik a melegétel-utalványok éves forgalmát, így nem tévedünk sokat, ha a melegétel-utalványok éves forgalmát 100 milliárd forintra tesszük, amelyen a 4-8 százalékos, munkáltatóktól kért jutalék átlagosnak tekinthető 5,5-6 százalékos értékével, továbbá az adminisztrációs és beragadási költséggel számolva is 5,5-6 milliárd forint lehet a munkáltatóknál jelentkező megtakarítás. Az Üdülési Csekk és a melegétel-utalvány kártyával történő kiváltása így együttesen 6,5-9 milliárd forintos megtakarítást eredményez a munkáltatóknál.

Az elfogadóhelyeken a 3,5-4,5 százalékkal alacsonyabb jutalék és a kieső adminisztráció miatt együttesen 4, illetve 5 százalékos megtakarítással számolhatunk. Az Üdülési Csekkek 2010. évi 46 milliárd forintos tényleges forgalmát és a melegétkezési utalványok 100 milliárd forintra becsült forgalmát alapul véve, legalább 6 milliárd forint körüli megtakarítás jelentkezik a SZÉP Kártya használatával az elfogadóhelyeken.
A SZÉP Kártya révén létrejövő közvetlen megtakarítás a munkáltatóknál, munkavállalóknál és elfogadóhelyeken együttesen tehát legalább 12-15 milliárd forintra becsülhető.

Várható makrogazdasági hatások

A munkáltatóknál, munkavállalóknál és szolgáltatóknál jelentkező közvetlen haszon mellett további, makrogazdasági szinten jelentkező kedvező hatásokkal is számolni lehet, még ha a számszerűsítésük csak elnagyoltan lehetséges is.

2009-ben mintegy 2 millió, 2010-ben 1,6 millió fő vett igénybe üdülési csekket, bár a kereteket messze nem kihasználó átlagos értékben. 2009-ben 48,1 milliárd forint értékű üdülési csekket értékesítettek (ebből 25,4 milliárd forintot a kereskedelmi szálláshelyeken, a többit a vendéglátóhelyeken váltották be) 2010-ben pedig 46,1 milliárd forint értékű Üdülési Csekket értékesítettek (ebből 29 milliárd forintot váltottak be a kereskedelmi szálláshelyeken). Ez azt jelenti, hogy egy főre évente csupán mintegy 24.000, illetve 28.000 forint beváltás jutott, ami nagyon messze van az elméletileg lehetséges plafontól. Várható azonban, hogy a SZÉP Kártya használata fokozatosan a szálláshelyektől független vendéglátóhelyeken is elterjed, és – az Erzsébet-utalvánnyal együtt – átveszi a korábbi étkezési utalványok szerepét.

A kártya-konstrukcióból fakadó közvetlen megtakarítás a szálláshelyeken, a vendéglátásban és rekreációs szolgáltatóknál – a 2010. évi forgalomra vetítve – mintegy 12-15 milliárd forint közvetlen megtakarítást hoz. Ráadásul a kibocsátóknak az ebből fakadó bevételt is a SZÉP Kártya marketingjére kell fordítaniuk, ami perspektivikusan növeli a forgalmat, és ezzel a rekreációt, egészségmegőrzést nyújtó szolgáltatóknál, illetve belföldi utazás-szervezőknél igénybe vett szolgáltatásoknál jelentkező megtakarítást is.

Feltehetően a szolgáltatók a költségmegtakarítás egy részét a kapacitás bővítésére, új munkahelyek teremtésére és/vagy az alkalmazottak jövedelmének növelésére használják fel, más részét marketingtevékenységre fordítják. Mivel a növekvő és ugyanakkor olcsóbbá váló támogatás a szolgáltatás igénybevételének növekedése irányába hat, várható, hogy újonnan belépő szolgáltatók mellett a már működők is bővíteni fogják kínálatukat, kapacitásukat. A beruházások és/vagy a személyes fogyasztás növekedése révén bővülhet a gazdasági tevékenység. Feltételezhető, hogy a munkáltatóknál maradó jövedelem egy része a rekreációs támogatásokra fordítható keretet növeli, ami szintén serkentően hat a turisztikai ágazat forgalmára.(Jelentősebb adóbevételi többlettel azonban egyik esetben sem számolhatunk, mivel nemzetgazdasági szinten valójában csak a nyereség átcsoportosításáról van szó, új jövedelem még az adminisztrációs költségek megtakarításával sem keletkezik, hiszen azzal máshonnan esik ki jövedelem.)

A költségmegtakarítás és támogatásnövelés nemzetgazdasági hatásai tehát valamekkora részben a szálláshelyi, vendéglátó és rekreációs szolgáltatásoknál megjelenő forgalomnövekedésben (pótlólagos költésben), bizonyos részben más ágazatokban jelentkező többletkeresletben öltenek testet. Bármilyen arányban oszlik is a gazdasági aktivitás növekedése, tovagyűrűzve további kedvező hatásokat (multiplikátorhatás) indukál a jövedelmekre, a munkahelyekre, az államháztartási bevételekre, valamint a beruházásokra és a vállalkozásokra. Amennyiben a 12-15 milliárd forintra becsült éves megtakarítás teljes egészében a turisztikai ágazatban jelenne meg pótlólagos költésként, a – turisztikai multiplikátor hatásokat figyelembe véve – az éves GDP-t 21-27 milliárd forinttal növelné meg.

A kártya révén megvalósuló költségcsökkenés a szolgáltató helyeken várhatóan bővíti a foglalkoztatást. Ennek is van tovagyűrűző, a gazdaság más ágaiban jelentkező munkahelyteremtő hatása. Becslésünk szerint a várható éves megtakarítás 1.000-1.500 fővel is növelheti az ágazatban foglalkoztatott létszámot, ami a gazdaság egészében – a multiplikátorhatást is figyelembe véve - ennél valamivel nagyobb, 1.500-2.000 munkahelyteremtést indukál évente.

Vannak kockázatok is

Számos előnye ellenére az elektronikus utalványok elterjesztése Magyarországon mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, mind az elfogadóhelyek számára okozhat működési és üzleti kockázatokat. Ezek elsősorban a bevezetéssel illetve a kártyarendszer megfelelő működtetésének költségigényével kapcsolatosak.

Bár a papíralapú rendszernél kétségkívül takarékosabb és hatékonyabb kártya-rendszer haszna társadalmi méretekben a felülmúlja a bevezetésének költségeit, a rövidtávon felmerülő ráfordítások az esetek egy részében csak hosszabb távon térülnek meg.

Kétségtelen tény, hogy a készpénzkímélő módszereknél a papíralapú utalvány- illetve csekkrendszereket előbb-utóbb mindenütt kiszorítják az elektronikus fizetési formák. Ugyanakkor a magyar munkavállalók jelentős része még idegenkedik a kártyahasználattól, az elfogadóhelyek jelentős hányadában jelenleg nincsen terminál – igaz, a telepítési kényszert enyhíti, hogy a SZÉP Kártyával történő fizetéshez nem feltétlenül szükséges, hogy az elfogadóhelynek POS-terminállal rendelkezzen.

Az átmenettel járó kockázatot jelenthet, hogy SZÉP Kártya kibocsátására bejelentkezett bankok rövid időn belül nem képesek teljes mértékben átvenni a korábbi utalványforgalmazók szerepét. Bár a rendelkezésükre álló POS-terminálok száma, illetve az internetes és telefonos fizetési rendszer erre technikai lehetőséget teremt, az új kapcsolatrendszer kiépítése időt vesz igénybe, különösen az étkezési utalványokban érintett nagyszámú beváltóhely esetében.