Postázott optimizmus

2012. június 08. péntek - 12:04 / Gergely László-5
  •    

A válság sújtotta gazdaságban tevékenykedő vállalkozásoknak szolgáltatva érték el javuló eredményeiket a hazai csomaglogisztikai cégek, amelyeknek fejlődése jótékonyan hat vissza partnereikre is. Az üzemanyagárak folyamatos növekedése viszont azzal a következménnyel járhat, hogy az ügyfelek egyre kevésbé fogadják el a megdrágult szállítási költségeket a portékák árában, s erre a logisztikai cégeknek nehéz lesz igazán jó választ találni.

A hazai gyorsposta – amit a szakma futár-expressz-csomagnak, rövidítve CEP-nek nevez – 2010-ben 69 milliárd forint értékű szolgáltatást teljesített. Erre a piacra egy-két évtizeddel ezelőtt még viszonylag könnyen be lehetett lépni, ma már azonban roppant komoly verseny vár minden futárcégre: 2006-2007-ben telítődött a piac. Akkor is, azóta is az élbolyt a világszerte ismert nagyok – a TNT, a GLS, a DHL – alkotják. Az utóbbi időben már abban versenyeznek e szolgáltatók, hogy melyikük milyen minőségű küldemény-nyomonkövetést képes kínálni a megrendelőnek. Legalább ennyire fontossá vált a vevőkapcsolat, a kézbesítés kultúrája.

Növekedés tartalékokkal

A szektor egyik viszonylag fiatal cége éppen a válság kellős közepén tudta felgyorsítani fejlődését, bővíteni piaci szerepvállalását, s nem feltétlenül a konkurensei ellenében. A csomaglogisztikai vállalkozás, a Trans-o-Flex Hungary Kft. mind az alkalmi gyorspostai szolgáltatásoknak, mind a rendszeres, ütemes szállításoknak az infrastruktúráját, eszközeit bővítette az utóbbi egy-két évben, összesen mintegy 90 millió forintot befektetve. A napi 12 ezer csomagot célba juttató cég arra is képes, hogy egyre több ügyfelének szolgáltasson vállalatirányítási, számlázási rendszeréből kapott adatok alapján.

A vállalkozás ügyvezető igazgatója, Pesztericz Péter a 2008-2009-es válságnyitány időszakát jellemezve leszögezte: kénytelenek voltak visszaesést elkönyvelni, a garantált, 24 órás szállítások üzletágában 6 százalékos csökkenés következett be. De már 2010-ben megindult a fejlődés, csaknem 15 százalékos bevételbővülést mértek. Azok a nagyobb vállalkozások, amelyek a csomaglogisztikai megbízások zömét adták a kft.-nek, már fokozatosan alkalmazkodtak a válsághoz, egyebek mellett központosították, konszolidálták a raktári folyamataikat. A következő évben, 2011-ben további – 19 százalékos – bevételnövekedést könyvelhetett el a cég, eközben a szállítási címek, küldemények száma is gyarapodott csaknem 25 százaléknyival. (Egy elemzés szerint 2012-ben elvileg az export húzhatja majd a magyar gazdaságot, ami pozitívan hathat az áruszállításra is.)

Hozzáédesített érték
„Praktikusan kényelmi szolgáltatás az, hogy házhoz szállítjuk a cukrászatban készülő tortát” – jelentette ki a „torta.hu”-t vezető Maloschik Miklós, jól tudva, hogy hovatovább a tortatervező feleség, Raj Ráchel édességből készült művészi alkotásai sem múlják felül azt a pénzben kifejezhető értéket, amelyet az ízletes küldemények megrendelőhöz juttatása jelent. A belvárosi süteménybolt internetes áruházzá lényegül át, ahol a logisztika elengedhetetlen kellék. A hetenként emelkedő üzemanyagár azonban komolyan megkeseríti az édesipari vállalkozás életét is, hiszen közhely a kérdés: meddig lehetséges áthárítani a vevőkre az újabb költségeket? A válasz: „Rákényszerülünk a finomhangolásra. Bár azon, hogy házhoz szállítjuk a tortákat, eddig sem kerestünk…”

Ez utóbbi adat hátterében elsősorban az internetes vásárlások gyarapodása áll, s itt még mindig van „tartalék". A kft. adatai alapján is arra lehet következtetni, hogy a futárszolgálatok valóban képesek fejlődni akkor is, amikor a gazdaság szinte egészét a depresszió jellemzi. A gyorsposta cégek is érzékelik mindezt, hiszen igen sok partnerük is nehéz helyzetbe kerül, nem kevés közülük fizetési gondokkal küzd, bedől, megszűnik. Talán ezért is fontos jel, hogy nem csupán a megrendelések váratlan elvesztéséhez kell alkalmazkodni, hanem a fordítottjához is: a kft. tartalékkapacitásokat is igénybe vett, mert jócskán megnőtt az ország bizonyos térségeibe éjjelente elszállított, illetve a helyi címzettekhez nappalonként kézbesítendő csomagok mennyisége.

 

Kép:sxc
Kép:sxc

Megszabadulás a kézbesítéstől?

„Ha egy picit elindul a növekedés a magyar gazdaságban, akkor a Waberer’s – saját üzleti környezetében mindenképpen – meglovagolhatja a jelenlegi előnyöket, azt, hogy a nyugat-európai versenytársaknál sokkal kisebb mértékben érzi meg a válság negatívumait" – fejtegette már vagy két éve a Piac & Profitnak Wáberer György, az egyik legnagyobb fuvarozó vállalkozás tulajdonosa. Vajon a csomaglogisztikai piac szereplőinek üzleti adatait hivatalból ismerő társaságnál, a Logisztika Rendszertechnika Kft.-nél is úgy látják, hogy a légiflottával, hatalmas gépjárműparkkal, raktárrendszerekkel, komissiózó részlegekkel rendelkező világcégek mellett a belföldi, helyi küldemények célba juttatására méretezett kisebb cégek, sőt a virágcsokrokat, pizzákat, interneten megrendelt portékákat kézbesítő vállalkozások is életképesek maradhatnak? A cég fő projektjének, a Lorának (Logistic Research and Analysis) a megvalósítói sok éve gyűjtik, elemzik, értékelik a gyorspostáktól származó üzleti adatokat. Déri András ügyvezető igazgató tényként könyveli el, hogy szektoruk pozíciójának javulásához nagymértékben járul hozzá az, hogy a termelő, értékesítő cégek jelentős része meg akar szabadulni annak terhétől, hogy saját maga juttassa el a címzetthez a saját termékeit. Az utóbbi időben pedig az online kereskedelem töretlen fejlődésével is számolni lehetett.

A gyorsaság és a megbízhatóság szintén fontos „adaléka" a gyors fejlődésnek, de e tényezők nem tekinthetők versenyelőnynek, mivel teljesítésüket minden futárszolgálattól megkövetelik a megrendelők. Szakmai közhely, hogy a B2B-rendszerben a vállalkozások technológiai szempontjainak megfelelő ütemezésben, minőségben, jól programozottan teljesülnek a szállítások. Egyre nagyobb a piaci igény a magán- vagy végfelhasználói forgalomban úgymond szórt címekre történő áruszállítás iránt is.

Az igazi veszély

Az a gyakorlat, hogy a cégek, intézmények kiszervezik magukból a szállítási, kézbesítési teendőket, s teszik ezt úgy, hogy CEP-cégekkel szerződnek e feladatok ellátására, éppen úgy racionális döntésnek számít, mint az ellenkezője: a gazdasági kényszer arra sarkallhat egyes vállalkozásokat, hogy visszaszervezzék a termékek, küldemények célba juttatását. Déri András szerint mindkét folyamat „életképes".

A manapság jellemző üzemanyagár-növekedés ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy a vevők, felhasználók egyre kevésbé fogadják el a megdrágult szállítási költségeket a portékák árában

Az igazi veszélyt manapság máshol látni: szakmai megfogalmazás szerint a cégek logisztikai rádiuszai le fognak szűkülni. Leginkább a kkv-k nem fogják bírni a költségeket. Képletesen szólva legfeljebb a szomszédnak fogják eladni portékáikat, akár olyan áron is, hogy visszafejlesztik a tevékenységüket. A manapság jellemző üzemanyagár-növekedés ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy a vevők, felhasználók egyre kevésbé fogadják el a megdrágult szállítási költségeket a portékák árában, s erre a logisztikai cégeknek sem lesz jó válaszuk.

Ugyanakkor a legkisebb kkv-knál rendre megbuknak a szövetkezésre tett ajánlások: a helyi vállalkozókat nem lehet rávenni a helyi fuvarozókkal együttesen kialakítandó logisztikai klaszterek létrehozására. A Logisztika Rendszertechnika Kft. általános tapasztalata az, hogy a vállalkozók egymás – és a szállító – előtt is titkolják termékeiket, piacaikat. Sőt, sokkal inkább a számla nélküli szállíttatásban és az adóelkerülésben érdekeltek. Így egy füst alatt lemondanak a professzionális logisztikáról és sok esetben arról is, hogy fokról fokra bővítsék piacaikat.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor