Uber, Airbnb: csak futnak a jogászok a fejlődés után

2017. október 04. szerda - 13:30 / piacesprofit.hu
  •    

A közösségi gazdaság fordulóponthoz érkezett: a cégek tevékenységének belátható időn belüli átlátható szabályozása sem Európában, sem Magyarországon nem halogatható tovább. Bár a hatályos uniós és hazai törvények erre az üzleti modellre is vonatkoznak, az újszerűség miatt adójogi, versenyjogi, fogyasztóvédelmi, munkajogi és egyéb kérdések merülnek fel. Ezeket nem csupán az állami hatóságok vagy a hagyományos piaci szereplők érdekei miatt, hanem a megosztáson alapuló gazdaság cégeinek biztonságos működése, sőt, fejlődése okán is rendezni kell. Máskülönben megismétlődik az Uber nemzetközi és hazai története.

Egy éve jelent meg az Európai Bizottság „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című közleménye, amely iránymutatást fogalmaz meg arról, hogyan kell alkalmazni a már meghozott uniós jogszabályokat a dinamikus és gyorsan fejlődő ágazat esetében. A közlemény szerint a bizottság jogi iránymutatással szolgál a hatóságok és a piaci szereplők számára, hogy elősegítse ezeknek az új üzleti modelleknek a kiegyensúlyozott, fenntartható ki- és továbbfejlesztését. Felkérik a tagállamokat, hogy ennek fényében vizsgálják felül saját szabályozásukat.

Az eltelt egy évben azonban nem sok minden történt, az egyes államok hatóságai jobbára tiltottak, figyelmeztettek, a hatóságok és a piacági versenytársak pedig egyre erősebben kritizálták a közösségi gazdaság üzleti modelljeinek szabályozatlanságát.

sharing economy

fotó: PP archív

Jogos állami igény az adóztatásra

Magyarországon (és nemzetközi kitekintésben is) az elmúlt hetekben alapítóját vesztett Uber a folyamatok illusztrálásának állatorvosi lova. A cég tavaly júliusban kivonult Magyarországról, ám máshol is gondok voltak vele, idén – a teljesség igénye nélkül – Olaszországból, Dániából távozott vagy tiltották ki. A konkrét ügy kapcsán a magyar adóhatóság többször leszögezte: a saját nevében és kockázatára, üzletszerűen személyszállítási szolgáltatást végző vállalkozás (legyen szó természetes vagy jogi személyről) tevékenysége adóköteles, amelyet csak adószámmal folytathat.

Sharing economy: megszoksz vagy megszöksz
Minél hamarabb száll be egy cég a megosztásos gazdaságba, annál több esélye van az érvényesülésre. Még van tér az új platformok számára, de a későn érkezők idővel azon kaphatják magukat, hogy ez a vonat már elment, véli Kőszegi Árpád, a PricewaterhouseCoopers Magyarország menedzsere.

Nehéz vitatni a sharing economy cégek forgalmának megadóztatására vonatkozó állami igény jogosságát, és országoktól függetlenül egyetértés mutatkozik abban is, hogy ellenőrizni szeretnék a hagyományostól eltérő kifizetési gyakorlatot. Láthatóan a hatóságok egyik nagy gondja, hogy a pénzek egy harmadik országban bejegyzett cég távoli bankszámláján landolnak. Magyarország ebben a körben azt az elvet követi, hogy az adott ágazat hagyományos szereplőire vonatkozó jogi szabályozás érvényes legyen a közösségi gazdaság szereplőire is. Más országokban az adófizető személyét próbálnák egyértelműsíteni (a szolgáltatás nyújtója vagy az online közvetítő, a munka lényegi szervezője fizessen?), és akadnak országok, ahol egyedi szerződéseket kötnének az egyes szolgáltatókkal.

Az Uber-ügy hazai és nemzetközi tanulságai az adófizetési fegyelem hiányát is megmutatják, érvényes ez a milliárdos cégre és a sofőrökre egyaránt. Természetesen óvakodni kell a közösségi gazdaság egészére vonatkozó sommás megállapításoktól, és az adóoptimalizálás kreatív intézményét nem most találták ki, a cégek egy része évtizedek óta gyakorolja. Nincs új a nap alatt. Ám az Airbnb működése kapcsán is láthatóak az adózási fegyelemmel kapcsolatos gondok. Az ír adóhatóság által a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak megküldött adatok szerint az Airbnb-hálózat magyar szállásadói adóbevallásaikban jóval kisebb összeget ismernek be, holott a jogkövető, mindenkire érvényes adózói magatartás nem csupán az államok és a hagyományos szereplők, hanem a közösségi gazdaság résztvevőinek is érdeke. Hosszú távon mindenképpen.

 

A megtestesült jövő? - Kép: Uber

A megtestesült jövő? – Kép: Uber

Versenyjogi és fogyasztóvédelmi kérdések

Ha valakire nem vonatkoznak az adott iparág nemegyszer szigorú előírásai, jogtalan piaci előnyhöz jut: nyilvánvalóan alacsonyabb a beruházási, működési, adminisztrációs költsége. De akár a versenykorlátozás, a tisztességtelen piaci verseny, a kartellezés veszélye is fennáll. Az Uber és az Airbnb viselkedése például egyre jobban hasonlít egy piacvezető multi cég viselkedésére.

Amikor az üzlet gyorsabb, mint a jogalkotó
Hiába igyekeznek világszerte egyre több helyen tűzzel-vassal irtani a piacok régebbi szereplői, a sharing economy, más néven a közösségi gazdaság ellenállhatatlanul terjeszkedik. Az innovativitás nem kérdés, a szabályszerű működés egyelőre igen. Ennek megoldásáért tenne a nemrégiben alapított magyar Sharing Economy Szövetség.

A nem egyenlő feltételeknek fogyasztóvédelmi, sőt, biztonsági kockázata is van. Az Uber példájánál maradva, úgy tűnik, maguk a jogászok sem tudják pontosan, mi a teendő abban az esetben – ki fizeti a kárt, az egészségügyi ellátást –, ha az uberes autó karambolozik, és megsérül az utas. Igaz ez más területekre, szolgáltatásokra is: ha a kiközvetített takarító kárt okoz az ingóságokban, ha gond volt a megrendelt étellel, vajon kihez fordulhat a fogyasztó? Bár egyes szolgáltatók már vállalnak bizonyos biztosítási szinteket az Egyesült Államokban, még ott is sok a kérdőjel. A minőségbiztosítási feltételek könnyen kikerülhetőek, esetlegesek, vagy jobbára nem is léteznek.

Az új típusú üzleti modell egyik alapproblémája, hogy szeretnénk élvezni a közösségi gazdaság előnyeit, ugyanakkor a biztonságról, a fogyasztói jogokról sem akarunk lemondani. Hatékonyan működő szolgáltatásokat akarunk igénybe venni, de a szolgáltató nem egy kialakult üzletszabályzattal, minőségbiztosítással, évtizedes gyakorlattal rendelkező cég, hanem az algoritmus alapján kiválasztott magánszemély. Itt érkezünk el egy újabb fontos kérdéskörhöz, ez pedig a munkajog területe.

Munkajogi kérdések

A legnagyobb vita a közösségi gazdaság munkajogi megítélése kapcsán bontakozott ki az elmúlt években. Van, aki amellett érvel, hogy az új munkavállalási forma az innováció, a hatékonyság, a független munkavállalás, a kötetlen munkaidő zászlóshajója, mások szerint a szakszervezeti mozgalmak által eddig kiharcolt munkavállalói jogok ellehetetlenítése, a korai kapitalizmus könyörtelen kizsákmányolását visszahozó régi-új kísérlet.

Verseny 2.0: az Uber-hatás
A közösségi gazdaság szexi és korszerű, ezért ma az a megközelítés dívik, hogy az ellene küzdőknek inkább haladniuk kellene a korral. A képlet azonban ennél bonyolultabb. A szabályokat egyelőre jó részben kikerülő, új platformon versenyző cégek színre lépésével egyesek szerint a kapitalizmus legvadabb időszaka tér vissza.

Úgy tűnik, bármilyen gond merül fel a szereplők működése kapcsán, a már legegyszerűbb dolgok megítélése is nehézségekbe ütközik. Nem tudni, hogy munkaviszony alapján, megbízási vagy vállalkozási szerződés keretében végezték-e a tevékenységet. A magyar jog jelenlegi kategóriái nem tudják teljes mértékben lefedni a közösségi gazdaság keretében végzett pénzkereső foglalatosságot, bizonytalan a munkaszerződés, a munkaviszony kérdése, az online közvetítői szolgáltatás, az applikációk munkajogi megítélése. A hagyományos munkaviszony mindehhez képest pofonegyszerűnek tűnik, a munkáltató utasít, az ő eszközeivel, a kockázatára történik a munkavégzés, míg itt a termelőeszköz sincs a tulajdonában. A felelősségi körök jobbára megállapíthatatlanoknak tűnnek.

Hab a tortán, hogy más jogászi vélemények szerint meg akár munkaviszonyról is beszélhetünk, hiszen létezik alá-fölérendeltség, munkáltatói utasítási jog, személyes munkavégzés. Ám azt senki sem tudja megmondani, hogy ez az érvelés jogvita esetén valóban megállná-e a helyét a bíróságon, lévén vonatkozó bírói gyakorlat nem létezik.

Az Európai Bizottság említett közleménye is csak annyit szögez le, elmosódnak a határok a klasszikus munkaadó-munkavállaló és a független szerződéses vagy egyéni vállalkozói viszonyok között. És akkor még nem is beszéltünk olyan jogi kérdésekről, hogy a magánszemély sofőr képes-e egy mozgáskorlátozott számára biztosítani az akadálymentes közlekedést? A szolgáltatók hogyan tudják betartani az adatvédelmi előírásokat? A sor végtelen. Az idén márciusban megalakult Sharing Economy Szövetség egyik célkitűzése a közösségi gazdaság szereplőinek jogszerűen és kiszámítható szabályok szerint történő működése. Az Európai Bizottság tavalyi közleménye is olyan szabályozási környezet létrejöttét ösztönözné, amely lehetővé teszi új üzleti modellek kifejlődését, egyúttal pedig védelmezi a fogyasztókat, tisztességes adózást garantál, és méltányos foglalkoztatási feltételeket biztosít.

A tagállamoknak pedig arra kell törekedniük, hogy egyfelől a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek a tisztességtelen kereskedelmi módszerekkel szemben, másfelől viszont ne háruljanak aránytalan kötelezettségek azokra a magánszemélyekre, akik csak alkalmi jelleggel nyújtanak szolgáltatásokat. A jogalkotónak tehát lesz dolga bőven, a közösségi gazdaság fordulóponthoz érkezett. A sharing economy-cégek tevékenységének belátható időn belüli átlátható szabályozása sem Európában, sem Magyarországon nem halogatható tovább.

Szerző:

Drávucz Péter

Bedöntheti a sharing economy az autógyártásfüggő magyar gazdaságot
Hangadó vállalkozók, mint például Elon Musk, azt szeretnék, ha a lakosság nem birtokolná, hanem megosztaná az önvezető autókat. Van olyan becslés is, hogy Budapest autóparkjának 90 százalékára nem lenne szükség egy ilyen helyzetben. Gondolatok Bőgel Györgytől, a CEU-professzorától.
Jogi kisokos
Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor