Hétről hétre, napról napra csak arról lehet hallani, hogy milyen történelmi csúcsot döntött meg a bitcoin árfolyama. Most éppen nagyot zuhant, de aztán újra emelkedni kezdett. Ha valaki jó időben fektetett be, és nagyobbat kockáztatott, a mai napra a vagyona nagyot gyarapodhatott, legalábbis virtuálisan. A nagy árfolyam-ingadozásokat látva sokak fejében felvetődhetett, hogy nem kockáztat tovább, eladja kriptovalutáját, és realizálja a nyereséget. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogy vajon adóznia kell-e utána? A válasz nem meglepő, a nyereség után bizony keletkezhet adófizetési kötelezettségünk.

Elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy jogi személyként vagy magánszemélyként jártunk-e el, ezután el lehet dönteni, hogy azon belül melyik kategóriába tartozunk adófizetési szempontból. A dolgunkat továbbá megnehezíti az a tény is, hogy a kriptovalutáknak nincs kiforrott hazai jogi szabályozása: a meglévő hazai szabályokba kell beleerőltetni ezeket az ügyleteket. Így egyértelműen nem lehet meghatározni azok besorolását, ami alapján az adófizetési kötelezettségnek teljes bizonyossággal eleget lehetne tenni. Nem marad más választás, mint hogy a praktikákra, a NAV (részben elavult) állásfoglalásaira és a nemzetközi bírósági ítéletekre támaszkodjunk.

A NAV álláspontja szerint a bitcoin nem tekinthető fizetőeszköznek, sem értékpapírnak, sem birtokba vehető dolognak. Olyan fizetési ígéretet testesít meg, amelyet követelésként kell kimutatni. Ez egy olyan különleges követelés, amelynek nincs lejárata, de ha pénzre váltjuk, akkor lesz hozama, ami lehet nyereség és veszteség is.

Kép: Pixabay

Cégek esetében egyértelmű a besorolása és kezelése. Egyéb követelésként kell kimutatni, és ennek megfelelően értékelni. Mivel van olyan árfolyama, amin megvásárolható, mérlegforduló napján értékelni kell, eladása esetén pedig az eladási ár és könyv szerinti érték különbözetét a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai között kell kimutatni. Jogi személyek esetében tulajdonképpen irreleváns, hogy milyen formában szereztük kriptovalutánkat, bányászat, vásárlás vagy vevői fizetés jogcímeként, adózásán ez nem fog változtatni. Az elért nyereségből 9% társasági adót kell levonni, amit további 15 százalék szja + 14 százalék eho (max. 450 E Ft/év) terhel, amennyiben osztalék kifizetéséről rendelkezünk. Érdekesség, hogy korábban még az áfa kérdése is felmerült ezen tranzakciók esetében, de 2015-ben hozott EU-bírósági ítélet óta ez a téma megoldottnak látszik, áfáról itt nem beszélhetünk.

Magánszemélyek esetében, ha a NAV állásfoglalásából indulunk ki, akkor a kriptovalutákon elért jövedelmet egyéb jövedelemnek kell tekinteni, amit 15 százalék mértékű szja és 19,5 százalékos eho terhel (ennek az adóterhelése a beszámításokkal együtt kb. 29 százalék, felső határ nélkül). Létezik olyan álláspont, amely szerint, ha ez nem üzletszerűen történik, akkor hasonlóan a pénzváltásból származó nyereséghez, ez után nem kell adózni a magánszemélynek. (Ez az álláspont azért magyarázható nehezen, mert hivatalosan nem minősül ez a fizetőeszköz sem valutának, sem devizának.)

Ha befektetésünk után jövedelmünk keletkezik, alapvetően két dolgot tehetünk: a nyereség után biztosan befizetjük a 15 százalék személyi jövedelemadót és a hozzá tartozó 19,5 százalék egészségügyi hozzájárulást ,és nyugodtan alszunk, vagy kevesebbet fizetünk, de egyben egy jó szakmabeli ügyvéd névjegykártyát eltesszük egy biztos helyre, ha kopogtatna a NAV.

Fontos megemlíteni, hogy ugyanez az adófizetési kötelezettségünk nem csak akkor keletkezik, amikor beváltjuk kriptovalutánkat, és bankszámlánkra kerül az ellenérték. Az adókötelezettség ténye bizony fizetésnél is fennáll. Az adóhatóság nem csak a banktól értesülhet a megszerzett jövedelmünkről, könnyen felkerülhetünk a radarra abban az esetben is, ha közvetlenül bitcoinból veszünk házat vagy drága luxusautót. A kérdés egyértelmű lesz: honnan volt ennyi pénze, ha az szja-bevallása alapján nem tehetné meg?

A magánszemély bányászok esetében ugyanakkor vitán felül áll, hogy üzletszerűen járnak el, és önálló tevékenységből származó jövedelmük keletkezik. Ezen nyereségük után ugyancsak a kb. 29 százalékos adóterhelésre számíthatnak annyi előnnyel, hogy a tevékenységükkel összefüggésben lehetőségük nyílik az igazolt költségek elszámolására (vagy 10 százalékos vélelmezett költséghányadot érvényesíteni).

Összességében azt mondhatjuk, hogy magyar adóilletőségű személyeknek, legyen az cég vagy magánszemély, Magyarországon kell megfizetniük az adót a keletkezett nyereségük után. Ne feledkezzünk meg azonban a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekről, ugyanis ha külföldről származik a jövedelem, és Magyarország kötött ilyen adóegyezményt az érintett országgal, akkor előfordulhat az is, hogy Magyarország ezt a jövedelmet mentesíti az adózás alól, vagy kedvezőbb elbírásában részesíti.

Emiatt a profi magánszemély befektetők kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a jövedelmük milyen országból származzon, hiszen a kibertérben ezt könnyen lehet alakítani.  Mindemellett a befektetők és a bányászok gyakran kedvezőbb adózású és alacsony adminisztrációt igénylő helyszíneken hoznak létre céges konstrukciókat annak érdekében, hogy legálisan optimalizálják a nyereségük után fizetendő adókat. Ily módon gondos tervezéssel és az adóegyezmények segítségével az adóterhek jelentős mértékben, bizonyos esetekben a minimálisra csökkenthetőek.

Szerző:

Dr. Magyar Csaba

managing director

Schumann Szergej 

nemzetközi adómenedzser

Crystal Worldwide Kft.