Főszabály szerint a szabadságot esedékességének évében kötelezően ki kell adniuk, mert a tárgyévet követő időszakban történő kiadásra csak szűk körben van lehetőségük. (Itt olvashat részletesen arról, hogy miben dönthet a munkáltató a szabadság kiadásával kapcsolatban.)

Nehézséget okozhat számukra, ha a dolgozójuk mostanáig tartalékolta szabadságait (és nem is tervezte azt év végéig kivenni), mert ha a törvényi előírásokat be akarják tartani, kénytelenek szabadságra küldeni a dolgozót. Ezzel ellentétben az is problémát okozhat, ha a munkavállaló már most igénybe vette a teljes éves keretét, és visszatérve szabadságáról felmond, mert akkor több időt töltött szabadságon, mint ami őt megillette. Ezek a problémák elkerülhetőek a szabadságok folyamatos tervezésével.

Az Mt. alapján a munkavállalókat 20 munkanap alapszabadság és esetleges pótszabadságok illetik meg. A pótszabadságok fajtái és mértékei:

• az életkor alapján járó, maximum 10 munkanap
• tizenhat évesnél fiatalabb gyermekek után járó, a gyermekek számától függő 2, 4 illetve 7 munkanap; ha a munkavállaló fogyatékkal élő gyermeket nevel, akkor ezen gyermek után további plusz két napra jogosult
• az apákat gyermekük születése esetén megillető, 5, illetve ikergyermekek esetén 7 munkanap
• a fiatal munkavállalókat megillető 5 munkanap
• a munkavégzés jellegére tekintettel járó 5 munkanap
• a legalább 50%-os mértékű egészségkárosodott munkavállalónak, a fogyatékossági támogatásra, illetve a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak 5 munkanap.

Kép:Pixabay

Milyen esetben nem jár a munkavállaló részére a megállapított teljes keret?

• évközi ki-, illetve belépés esetén;
• ha például fizetés nélküli szabadságra megy, mivel a szabadság csak a munkában töltött időre illeti meg. Például a fizetés nélküli szabadságnak is csak meghatározott része (a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja) számít munkában töltött időnek;
• ha a munkavállaló az év során harminc napot meghaladóan van keresőképtelen állományban, a 31. és minden azt követő nap, amikor a munkavállaló keresőképtelen, már nem jogosítja őt szabadságra.

• ha az év végi szabadság igénybevétele még az idei évben megkezdődik, és a jövő évre áthúzódó rész nem haladja meg az öt munkanapot;
• ha a munkavállaló munkaviszonya október 1-jén, vagy azt követően kezdődik, akkor szabadságát a munkáltatója az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki;
• ha a munkavállaló oldalán felmerülő ok miatt nem lehet azt kiadni, akkor az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell azt kiadni részére;
• a felek megállapodása alapján legfeljebb a tárgyévet követő év december 31-ig adható ki a munkavállalót életkora alapján megillető pótszabadsága (kortól függően 1-10 nap), erről évente kell megállapodniuk a feleknek.
• amennyiben kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legfeljebb a következő év március 31-ig adhatja ki, de ehhez szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok.

A szabadságot a munkáltatónak úgy kell kiadnia, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ettől a munkáltató akkor térhet el, ha azt a dolgozója kéri. A munkáltató legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal köteles közölni a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval.

Szintén 15 napos határidő vonatkozik a munkavállalóra is, ha szabadságra kíván menni, ugyanis a szabadság kezdete előtt ennyi idővel kell bejelentenie a munkáltató felé.

A munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni évente hét munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben-, de a munkavállalónak ezen igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

Amennyiben a munkaadó elmulasztja a szabadság tárgyévi kiadását, az részéről akkor is automatikus jogszabálysértést jelent, ha a munkavállaló sem akart szabadságra menni, vagy nem időben kérte azt.

Egy esetleges munkaügyi ellenőrzés kiterjedhet a szabadságok kiadásának és azok nyilvántartásának vizsgálatára is. A szabálysértőket a munkaügyi felügyelet akár tízmillió forintos bírsággal is sújthatja, ezért javasoljuk, fordítsanak kellő figyelmet a fent leírtakra.

Erős Andrea Megbízott bérszámfejtési csoportvezető BDO Magyarország