Miért csalnak a magyar cégek?

A magyar vállalkozások adóterhelése világviszonylatban is kimagasló, rég meghaladta azt a mértéket, melynek befizetése reális elvárás. Teljes szektorok süllyedtek az elméletileg megvetett és kockázatos, mégis elnézett és kényszerű adókerülésbe. Az erős piaci verseny és extrém magas béradók közti ellentmondás évtizedek óta bénítja a gazdaságot. A gépezet már ördögi körként működik, a vállalkozások egyedi kitörése reménytelen, szabadulni szinte csak az üzleti élettől való távolmaradással lehet. A próbálkozók több tíz százalékos öngyilkos felárral és azonnali piacvesztéssel szembesülnek. Az adófizetés jutalma lassú tönkremenés. A balsikerű kitörési kísérletet végignéző konkurensek először kíméletlenül megesznek, majd elfogyasztásod után levonják a realista tanulságot: "ne is gondolj fehéredésre, mert ugyanerre a sorsra jutsz". Nem kell sok áldozat, már egy-két tanmesébe illő bukás híre is ágazatokon átívelő országos tanulsággá érik. Védőoltássá, mely immunissá tesz a változásra.

Kürti Gábor, Hajtás Pajtás

Kép: Fenntarthatósági Nap

Ha a piaci szabályokat felállító állam alvilági behajtó lenne, azonnal védence védelmére sietne, mivel ha nem teszi, bevétele elapad, rémhírén csorba esik, tétlenségén felbátorodva holnap más érdekeltségeibe harapnak, végül maga is válságba kerülhet. Valójában nem jók és rosszak szembenállásáról van itt szó. A legtöbb cégvezető tisztességes üzletről álmodik, tehetsége, ötletei, befektetett tőkéje és energiája szerinti legális haszonnal. Nem egy vakmerőségi versenyről, amiben még a siker is a lebukás miatti állandó stresszel jár. Rengeteg kreativitást, időt és energiát pazarlunk vállalkozásaink árnyékmenedzsmentjére. Kis gondolkodás után mindenki rájöhet, milyen negatív hatással van mindez az ország teljesítményére, versenyképességére, vállalkozókedvére és hangulatára.

Kontraszelekció adóemeléssel

Tiszta versenyre vágyunk, de akkor hol romlik el minden? A szabályozásnál. A felületességnél, rövidlátásnál és egy másik ördögi körnél, az állam állandó és égető finanszírozási kényszerénél. Mit csinál az állam, ha bajban van? Emeli az adókat. Ettől aztán még nagyobb bajba kerül. A mai transzparens piacok - azonos tartalom mellett - maximum pár százaléknyi árkülönbséget tolerálnak, miközben a szürke alkalmazás 20-40 százalékkal is olcsóbbá tehet egy szolgáltatást. A kivetett adót valóban be is fizető vállalkozások versenyhátránya tovább nő, piaci helyüket a kevesebb adót fizetők foglalják el. Így az emelt adó a piac egyre kisebb szeletéből folyik be a költségvetésbe, az adóbevétel csökken, a kör bezárul. Például 2006-ban az állam betiltotta a "kényszervállalkozást", és kötelezővé tette a méltányos munkaviszonyt. A jogkövetők és ijedősek azonnal reagáltak, alkalmazásba vették addigi számlás "kényszer-alvállalkozóikat", majd döbbenten látták, hogy senkin sem kérik számon az új szabályt. Aki nem hullt el az első csapásban (plusz költség), azt a második (folyamatos versenyhátrány) vérezteti ki. 2007-ben a pénzügyminiszter büszkén jelentette, hogy érezhetően nőtt az adóbevétel. És ez a felületesség a hiba. Azt senki sem vizsgálja, hogy a piac végül miként bánt (el) az adózó úttörőkkel.
Az igazi vesztes az állam, hiszen maga szolgáltatja ki az őt eltartó adófizetőt. Szándékával ellentétesen, a feketepiacon vagy minimálbéres foglalkoztatásban tartja rengeteg állampolgárát, amiből később komoly problémái adódnak, jöhet az újabb adóemelés. Elég csak a minimálbéres tömegek nyugdíjba vonulására gondolni.

Tökéletes(nek látszó) verseny

De van ennél rosszabb is. Sajnos közeledik a harmadik csapás, a hatékony állam és piaci testvére, az internet nyújtotta tökéletes ártranszparencia. A hatékony állam hatékony közbeszerzésbe kezdve maga is kénytelen lesz a legolcsóbb, "adómentes" szolgáltatásokat vásárolni. Ha valaki találkozott a versenyszférában már bevett technikának számító, a visszaéléseket tökéletesen kizáró elektronikus tenderekkel, tudja, miről beszélek. A döntést egy szoftver hozza, webes liciten beküldött árak között. A megrendelő nem beszállítói névvel találkozik, csupán egy árral. Az utolsó forint dönt. Ha a piacod szürke, és legálisan alkalmazol, Magyarországon ilyet nem nyersz, az tuti. Törvényes működés mellett ilyen tenderen indulni időfecsérlés, ahogy bármilyen legális gazdasági tevékenységbe kezdeni, amelynek piaci ára könnyen összehasonlítható. Az elektronikus tenderek ma még csak a legnagyobb üzletektől zárnak el, de az internet a termékek és szolgáltatások árának tökéletes összehasonlíthatósága felé tolja a gazdaságot. Egyre több részpiacon, egyre kisebb ügyletekben dönt majd az utolsó forint, ezért a befizetett adó is hatékonyabban fojtja majd meg az adózó vállalkozásokat.

Mi a megoldás?

Egy magas adókat megtartó, cserébe erős gondoskodó állam? Esetleg egy alacsony adót szedő, pénzért szolgáltató liberális állam? Ez politikai ízlés dolga, de egy biztos, a magas adókat kivető, de keveset beszedő, önmagát megfojtó gyenge állam életképtelen modell. Hasznos az adókivetés, hasznos a szabályozás, és a transzparencia is, de ezeknek védeniük és segíteniük kell a társadalmat fenntartó vállalkozásokat. Jobb nem szabályozni, mint a lécet magasra téve hátat fordítani neki. Jobb kevesebb adót előírni, de azt könyörtelenül és egyenlően beszedni (ennek költségét sem szabad sajnálni). Már a pályázati kiírással ki kell pontozni a fekete beszállítókat és csak utána indítani az árhatékony beszerzést. Az állami megrendelő szempontjából egy 1000 és egy 1200 forintos látszólagos árnál jóval többet mond, hogy 7 százalékok vagy 70 százalék a pályázó eredménykimutatásának személyi kiadás sora. Hamar kiderül, hogy az államnak az olcsóbb ajánlat valójában jóval drágább. Ha nem adózó vállalkozás végzi el a munkát, a 200 forintos árelőnyt 400 forintos adóbevétel csökkenés árán kapja, de akár egy multi is járhat így, ágazati különadóval fizetve az olcsó fekete alvállalkozói helyett. A húsz éves mechanizmus felszámolásához olyan karizmatikus vállalatvezetőkre, hivatalnokokra és politikusokra van szükség, akik mindezt megértik, illetve megértetik velünk, sőt valamiféle szövetségkötést kezdeményeznek, és rendet is tesznek a piacon. Persze az ilyen ördögi köröket nem lehet pár százalékpontos változtatásokkal orvosolni. Új kezdetre, forradalmi változásra van szükség. Nem egy tizedik adóamnesztiára, vagy tízzel több adóellenőrre, hanem egy eddig példa nélküli gazdasági kiegyezésre az állam és a vállalkozások között.

Hamis felelősségvállalás

Látszólag új szelek fújnak az üzleti életben. Egyre többen és többet szónokolnak vállalati és társadalmi felelősségvállalásról, sőt, egyes PR igazgatók már egyenesen a Föld megmentéséről beszélnek. Pedig az a helyzet, hogy amíg a saját anyánk jövő havi nyugdíját, saját gyerekünk orvosi kezelésének árát sem fizetjük meg adóval, hogyan is törődhetnénk hitelesen ükunokáink és a jegesmedvék éghajlati problémáival? Előbb mentsük meg a fehér cégeket, akiknek adóiból majd bárki mást megmenthetünk! Az igazi vállalati felelősségvállalás a saját piacok kifehérítése. Ennek hiányában minden üzleti jótett csak hangzatos kommunikációs szemfényvesztés.

Egy gyakorlati példa

Végül engedjék meg, hogy elmeséljem saját történetünket. 2006-ban piacvezetőként egy egész szektort próbáltunk magunkkal csalogatni a közös útra, mikor a szürke bundát a színlelt szerződésekről szóló moratórium lejártával fehérre mostuk. Számlaképes kényszervállalkozóinkat alkalmazásba vettük. Előre rohantunk, és azonnal magunkra maradtunk. Vakmerőségünkkel 2007-ben még egy üzleti etikai díjat nyertünk, de tendert soha többé. Akkoriban 150 ember után havi 12 millió forint béradót és nyugdíjjárulékot utaltunk. Ez ma már csak havi 6 millió, 80 munkavállaló után. A bundánk már nem fehér, hanem véres. Se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk másoknál. Talán bátrabbak, de lehet, hogy épp gyávábbak, vagy egyszerűen lúzerek. Elkeseredett és csalódott adófizetők. Jegesmedvék egy dél felé sodródó jégtáblán.

Kürti Gábor
ügyvezető, Hajtás Pajtás Futárszolgálat

(az írás először a Fent és lent blogon jelent meg.)

Ez a cikk a nemrég indított Kkv-vélemény rovatunkban jelent meg, ahol olvasóink oszhatják meg névvel és igény esetén cégnévvel együtt, az aktuális hírekkel, változásokkal, a világ és a gazdaság állásával, menedzsmenttel vagy az üzleti világ bármely más területével kapcsolatos véleményüket olvasóinkkal, más kkv- vezetőkkel. Természetesen továbbra is él a lehetőség minden cikk alatt hozzászólásokat tenni, a Kkv-vélemény rovatban az ennél nagyobb terjedelmű, részletesebb, "önmagukban megálló" írásokat várjuk az info@piacesprofit.hu címre.