11 000 éve nem volt ilyen nagy a felmelegedés

2018. március 28. szerda - 19:01 / Kriston László
  •    

A klímatudomány egyik legizgalmasabb és korunk számára is tanulságokat tartogató ága a paleoklimatológia, mely annak nyomait kutatja, hogyan változott a földi klíma és az ember hogyan volt hatással rá. Ennek tükrében ítélhetjük meg, mennyire drámai a korunkban végbemenő globális felmelegedés.

Ahhoz, hogy megértsük napjaink klímaváltozását, ismernünk kell, hogyan változtak a hőmérsékletek a régmúltban. Mennyire vészes és ritka az a globális felmelegedés, ami ma folyik? És mennyire befolyásolta az ember viselkedése, cselekedetei a klímát a múltban?

A paleoklimatológusok üledékeket, fatörzsek rétegeit, jégtakarók mélyrétegeit és a természeti környezet sok más elemét vizsgálják -mondhatni faggatják-, hogy nyomokra bukkanjanak, amik megválaszolják a fenti kérdéseket.

Ezúttal a virágporok szolgáltak beszédes jelekkel. A rangos Nature tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt kutatták, merre fordultak elő bizonyos növények (hol hagytak pollent maguk után), vagyis hol voltak őshonosak, s miként változott az elterjedtségük az idők során. Ha változott, akkor abban a klímatológiai módosulások is ludasak lehettek.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

Természetesen a trópikus növények más éghajlatot igényelnek, mint mondjuk a tundra növényei, emiatt aztán teljesen más égövben növekednek. Ezért a pollen, vagyis a “virágpor hőmérséklet rögzítőként működik, mert a különféle növények eltérő hőmérsékleti skálát képesek elviselni”, mondta a The Guardian napilapnak Dr. Bryan Shuman, a University of Wyoming professzora.

Ha egy bizonyos növény virágpora megtalálható egy adott tájon, a növény hőmérsékletigényeit elemezve be lehet lőni, körülbelül milyen klíma uralkodhatott ott a Föld történetének korábbi szakaszában.

A virágpor jobb jelzőeszköz a múltbéli klímát illetően, mint a fosszilis rétegek, mert a virágport szinte mindig belefújja a szél a tavakba, ahol lerakódik a tó fenekén, s ott viszonylagos épségben őrződik meg, akár évmilliók során át. Az üledékből később könnyű kinyerni őket. (A könnyű persze relatív fogalom, az ősi üledékeket is bizonyos savas anyagokkal kell kezelniük a tudósoknak, hogy kioldódjanak belőle az ásványok, s megmaradjon önmagában a virágpor.)

A kutatócsoport tagjai 642 észak-amerikai és európai lelőhelyről vettek mintákat, s ezek vizsgálata után a következő következtetésekre jutottak:

  • A Holocén-kor (kb. az elmúlt 11 000 év) során a Föld csak kicsit melegedett.
  • Kizárólag az elmúlt 2000 évben volt hosszan tartó lehűlés tapasztalható, ami valószínűleg folytatódott volna, hacsak az emberek el nem kezdenek légszennyezéssel -a fosszilis energiahordozók, kőolaj, kőszén, földgáz stb. elégetésével- energiát termelni és gépeket működtetni, ami üvegházhatást okoz a légkörben, megfordítva a természetes lehűlés folyamatát.
  • A 642 lelőhelyről vett minták megerősítik a tudományos fősodor számítógépszimulációs klímamodelljeit: 2016 például melegebb volt, mint a Holocén-kor időtartamának 99,41 %-a. Vagyis a mostani hőmérsékletek melegebbek, mint az elmúlt 11 000 évben tapasztalt klíma.
  • Ez azt jelenti, hogy az emberi tevékenység (a légszennyezésünkből következő üvegházhatás) képes volt egy természetesen végbemenő lehűlési folyamatot befékezni és azt az ellenkezőjére fordítani.

De most jön az igazán lényeges, drámai jelentőségű reveláció:

  • A jelenlegi melegedés lényegesen nagyobb, mint amit a természeti viszonyok önmaguktól produkálnának.
  • Az elmúlt 10 év meleg klímájára -magas átlaghőmérsékletére- nem igazán van példa az elmúlt 11 000 évben. Illetve csak 70 év mutatható fel olyan időszakként, ami hasonlóan(!) magas hőmérsékletet produkálhatott. De még ez is annak tényét húzza alá: a mostani felmelegedés eléggé természetellenes.
  • A földi klíma hosszútávú trendjei természetes módon ingadoznak, s ezek lehűléshez vezettek volna, ha nem lép közbe az emberi tevékenység.

Ez az utóbbi miatt is sületlenség a klímaszkeptikusok érvelése, miszerint a klíma egyébként is fluktuál, változik, ingadozik hosszú távon. Mert a virágpor egyértelműen mutatja, hogy bár állításuk igaz (a fluktuáció valós jelenség), az ebből eredő következtetésük nem áll meg a lábán: a globális felmelegedést igenis emberi tevékenység okozza.

Olyan éghajlati skálába, tartományba nyomtuk a bioszférát, amire eddig nem volt példa. Ennek pedig megvan a következménye. A tengerszint emelkedésével, a sivatagosodással, az aszályok súlyosbodásával, az éghajlat melegedésével és az óceánok savasodásával fizetünk mindezért.

(The Guardian, trib.com)

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor