Egy Földünkről készült műholdas kép, mely érzékletesen mutatja az éjjel sötétbe borult régiókat, többet mond el a szegénységről, mint bármilyen száraz kormányzati vagy ENSZ-statisztika. A szegénység uyanis nemcsak az éhezést jelenti (bár elsősorban azt), hanem energiaszegénységet is. Ahol nincs áramszolgáltatás, ott csekély az esélye, hogy a szűkölködők ki tudják húzni magukat a szegénysorból. Ahol nincs áram, ott nem lehet tanulni, vállalkozni, termelni sem - és ez nem csak Afrika problémája!

A szegénység eltörléséért dolgozó nemzetközi szervezeteknek, de maguknak a kormányoknak is sokszor nehezére esik megtalálni a megoldást. Oly sok a kielégítetlen igény, oly nagy a megsegítésre érdemes néptömeg - hát akkor pontosan hova is telepítsék az új klinikát vagy orvosi rendelőt, hova az élelmiszersegély-elosztó támaszpontot, hova a vízvezetéket, hova a minierőművet? Melyik régióra koncentrálják az alapvető élelmiszerek állami támogatását? Az ilyen politikai döntések meghozatalához pontosan kell tudni, hol vannak a szegénységtől leginkább sújtott települések. Eddig a válasz ezekre a kérdésekre terepfelderítésből érkezett. A tisztviselők vidékre utaztak és felmérték a helyzetet. Mondani sem kell, ez költséges és időigényes módszer.

A megbízható adatok hiánya részben hozzájárult ahhoz, hogy a politikusok nem tudnak hathatós népességsegítő programokat elindítani. Ahol nincsenek megbízható adatok, ott sok esetben a szürke és fekete gazdaság érvényesül, melynek szereplői nem is akarják, hogy a hatóságok tisztán lássanak. Azonban ma már madárperspektívából is vizsgálhatják a döntéshozók a kérdést: elegendő a műholdas felvételre nézniük és pontosan látják, hol nem világítanak a fények este. Ott nincs sem modern infrastruktúra, sem pénz. Vagyis ha lakott területről van szó - szegénység honol ott. Ezeken a sötétség-fedte területeken a GDP-termelés is minimális.

A szegény néprétegeket felzárkóztatásán dolgozó szervezetek a műholdas képek mellett más új eszközöket is bevetnek a helyzetfelmérésbe. Algoritmusokkal rágják át magukat google keresésekből szedett adatokon, Twitter- és Facebook-posztokon. Vannak elemzők, akik vizuális algoritmusokat használnak -ezekkel működik a Facebook arcfelismerő szoftvere is-, és pixelről-pixelre átfésülik a (képi) valóságot. Így négyzetkilométerről-négyzetkilométerre kielemezhető, hogy melyik országban mekkora a szegénység. A műholdas képek alapján arról is meg lehet győződni, hol vetettek éppen élelmiszernövényeket, s ebből a terméshozam is kalkulálható, megjósolható.  A "metaadatokból" is következtetni lehet a helyi gazdaság állapotára. Joshua Blumenstock, a University of Washington közgazdásza a mobiltelefonhasználatot méri: hányan hívtak hány embert, mennyi ideig beszéltek, s ebből próbálja megbecsülni, milyen gazdagság van a régióban. Azok, akik hosszasan beszélgetnek, nyilvánvalóan gazdagabbak, mint azok, akiknek a telefonbeszélgetéseik rövidek.

A Flowminder nevű nonprofit szervezet a műholdas, mobiltelefonos és más eszközk adatait kombinálja, hogy adatokat nyerjen ki belőlük. A GiveDirectly nonprofit jótékonysági szervezet műholdas felvételeket használ ahhoz, hogy eldöntse, mely falvakban nyújt támogatást a lakosoknak. A mércéjük? Ahol elhanyagolt a tető, esetleg lyukas, ott nagy az abszolút nincstelenség az úr.