A hatásbefektetés nem önálló szektor, nem is pénzügyi eszköztípus – hiszen a közösségi, média és oktatási projektektől az energiahatékonysági beruházásokon át a globális egészségügy-fejlesztésig és a fenntartható termelésig sok mindent finanszíroz –, hanem a befektetés egy módja és filozófiája.

A fenntartható és társadalmilag felelős befektetés (socially responsible investment – SRI) korszerűbb, divatosabb nevű változata az impact investing. Azokat a befektetéseket nevezik így, ahol az invesztor nem egyszerűen pénzt akar nyerni a tranzakción, hanem a közösség javát szolgáló pozitív változást kíván előmozdítani. Vagyis nem kizárólag pénzügyi, hanem ökológiai és társadalmi értéket kíván teremteni.

Innen ered a kifejezés: „kevert érték” (blended value), amit az amerikai Jed Emerson, a heidelbergi Center for Social Investment munkatársa talált ki. Az impact investing kifejezés egyébként 2007 körül jelent meg, a Forbes egyik szerzője azonban akkor fanyalgóan mindössze a jótékonysági alapok új marketingszlogenjének aposztrofálta.

Fotó: flickr/picturesofmoney

A hatásbefektetés nem azonos az adakozással. Az impact investorok hozamra számítanak, és befektetésük világmegváltoztató hatását is számokkal mérik: a ROI új formája az SROI, vagyis a társadalmi megtérülés a befektetésen. A nagy vagyonokon ülő mogulok úgy okoskodnak, hogy butaság lenne kizárni vagyona szétosztásának folyamatából a pénz fialtatásának lehetőségét.

Az impact investment vagy más néven programorientált befektetés (program-related investment – PRI) különbözik attól, ami alatt eddig társadalmilag felelős befektetést értettek. Az ugyanis javarészt azt jelentette, hogy a tőke került bizonyos iparágakat, amelyek nem voltak elég felelősnek tekinthetők, vagy épp kifejezetten káros környezeti vagy társadalmi hatás kapcsolódik hozzájuk. Ebből nőtt ki a tőkekivonási, azaz divestment mozgalom.

A hatásbefektetés egyik szépsége, hogy mind a formája, mind a célpontja sokféle lehet. A sok esetben örökségekből felhalmozott vagyonokból befektető nagy alapítványok egyre inkább nyitottak többféle módszerre, hogy elérjék a céljaikat. Ha egy alapítvány az egészséges táplálkozási szokásokat akarja terjeszteni, régebben kiválasztott egy nonprofit programot, amit támogathat. Ma viszont egy társadalomtudatos bolthálózatba is fektethet.

• Befektetés céges részesedés vásárlásával (részvény)
• Startup pénzelése kockázati tőkével
• Kötvénykibocsátás (social impact bond, green bond stb.)
• Hitelgarancia vállalása
• Általában lazább, elnézőbb feltételek, a befektetésért cserébe elvárt kompenzációnál, mint amit a piaci körülményeket figyelembe vevő befektetők megkövetelnének. Vagyis a társadalomjobbító cég tőkéhez jut úgy, ahogy másnál/mástól nem lenne képes.

A hatásbefektetés lényege, hogy a befektető kifejezetten olyan célpontokba áramoltatja tőkéjét, melyeket azért hoztak létre, hogy jót tegyenek, és profitot is termeljenek (ilyenek a társadalmi vállalkozások vagy a sokak szerint a jövő üzleti modelljét jelentő B-Corp-ok.). A hatásbefektetések elsősorban Afrikában és Délkelet-Ázsiában mutatnak növekvő trendet – nyilván kevéssé meglepő módon.

A tőke úgy áramlik egy-egy cégbe, projektbe, hogy nincs kitűzve a kilépés dátuma vagy módja (részvénykibocsátás vagy cégeladás). Az is előfordul, hogy az alap adományokat gyűjt, majd saját kontójára kezeli azt befektetésként, a profitot pedig visszaforgatja más társadalomjavító vállalkozásokba. Számos hatásbefektető „türelmes tőkének” nevezi a pénzt, amit mozgat.

Bill Gates alapítványa is hatásbefektetésben nyomul - 
Fotó: flickr/claudio toledo

A hatásbefektetők főleg olyan technológiai megoldásokat kívánnak találni, melyek a szegényebb, elmaradottabb, a nem eléggé hatékony szabadpiacokról kiszorult rétegek problémáira találnak megoldást. Ilyen például a népegészségügy felkarolása a Bill and Melinda Gates alapítványnál, vakcinák fejlesztése, hordozható, instant vértesztek terjesztése stb.

Ahogy Julie Sunderland, a Bill and Melinda Gates Foundation hatásbefektetési igazgatója a Stanford Social Innovation Review-nak kifejtette: „Az elvárásunk az, hogy idővel ezek a piacok működi fognak a szegények számára is. Mi alacsony költségű, megengedhető árú megoldásokat hozunk létre, amikhez hozzájuthatnak a szegények. Ez a teória. Az elsődleges ok sosem anyagi” – tette hozzá Sunderland, utalva rá, hogy az alapítványt sokan kritizálták (méltánytalanul) azzal, hogy a szegényeken próbál nyerészkedni.

Sikersztori vagy nem?

A világ 50 legnagyobb befektetési menedzserének csak egyharmada aktivizálta magát hatásbefektetésben – állítja a Stanford Social Innovation Review. A Fledge cégakcelerátor eddig 39 befektetést tett, és vezetője, Michael Libes elmondása szerint 35 százalékos hozamot realizált. Ez úgy lehetséges, hogy a befektetésért cserébe a cégek forgalmának egy előre megszabott százalékát lecsippenti magának. Vagyis nem vár arra, míg a vállalkozások profitot termelnek! Hasznos trükk.

De a siker nem mindig egyértelmű. Az amerikai Microplace például 2014-ben beszüntette a mikrohitelek kiosztását afrikai jelentkezőknek, mert elmaradt a remélt társadalmi hatás. Sunderland azt mondta, Gates-ék hatásbefektetési hozama „jóval alacsonyabb”, mint a hasonló PRI-programoké, hiszen minden befektetett dollárból 90 centet kapnak vissza – tehát egyelőre veszteségesek. A társadalmi hatások mérése még várat magára.

A hatásbefektetésről részletesebben a Piac & Profit magazin 2016/november–decemberi számában olvashat.