Az egyik legnagyobb kihívás

2012. február 04. szombat - 11:05 / Kriston László
  •    

Még ebben az évszázadban olyan drága erőforrássá válhat a víz, mint amilyen ma az olaj. Ennek veszélyeiről és a klímaváltozás várható hatásairól beszélgettünk Torontóban a téma nemzetközi tekintélyű szakértőjével, Peter Gleickkel.

Civilizációnk vízfogyasztása gyorsabban növekszik, mint a népességszaporulat, derül ki a washingtoni World Resources Institute legújabb elemzéséből. Az előrejelzések szerint 2007 és 2025 között a fejlődő országok vízfogyasztása 50, a fejletteké 18 százalékkal fog nőni. Peter Gleick, a kaliforniai Pacific Institute elnöke szerint kevesebb vízzel is termeszhetünk több élelmiszernövényt, a termelői folyamatok és a háztartások is működhetnek alacsonyabb vízfogyasztással. (Könnyebb és olcsóbb lesz a szennyezett vizek vizsgálata.)

Tehát nem törvényszerű, hogy nem lesz elegendő ivóvizünk a közeljövőben?

– Nem. Régen például harminc gallon víz kellett 6,45 négyzetcentiméternyi félvezető előállításához, ma öt-hat gallonból is megoldják. Ugyanennyi vízzel egy gallon tejet is elő tudnak állítani, holott régen húsz gallon is elment e célra. Az Egyesült Államok teljes, tehát ipari és lakossági vízigénye nem nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt, pedig időközben jócskán megnőtt a gazdaságunk és a lakosságunk. Az egy főre jutó vízfogyasztás nagyot esett. Takarékosabban használjuk a vizet, és kevesebb vízigényes növényt – például rizst, lucernát, gyapotot – termesztünk. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy ott építsünk városokat, ahol csak kedvünk tartja, és ellássuk őket vízzel, akár a sivatagi klímában is. Amerikában a Colorado-folyó mentén, Ausztráliában és a Közel-Keleten is ez történt. Ennek a kornak vége. Meg kell tanulnunk felelősen és racionálisan, más szóval fenntarthatóan gazdálkodni a vízkészleteinkkel.

Bolygónk kétharmadát víz borítja, de ennek csak két és fél százaléka iható édesvíz, ennek is kétharmada jég. Mit gondol a tengervíz-sótalanítás létjogosultságáról? Vannak, akik túlságosan energiaigényes eljárásnak tartják.

– Több ezer ilyen üzemegység működik világszerte, de energia- és tőkeintenzív technológia, ezért nem lehet az egyetlen megoldás. Véleményem szerint csak mint utolsó lehetőség jöhet szóba. Az egyes országoknak mindent meg kell tenniük a csatornákban lévő vizek újrafelhasználása, az esővíz begyűjtése, a klímához illő kertészeti megoldások alkalmazása és a tájrendezés terén, mielőtt a tengervíz sótalanításához folyamodnak.

Az ivóvíz hetven százalékát az agrárium, huszonkét százalékát az ipar használja el, a háztartások csupán nyolc százalékát.

– Nem hiszek ebben a megkülönböztetésben. Mindannyian fogyasztók vagyunk, kivétel nélkül. A jó hír az, hogy sok innovatív alkalmazás van mindenfelé, csak nem elegendő számban. Az elöntéses módszert sok helyütt felváltották csepp- és vízpermetöntözéssel, például Izraelben, Ausztráliában, Jordániában. A talajpárát is mérik, hogy kihasználják a növénytermesztésben a helyi adottságokat. (Vízexportőrré válik a sivatagos Izrael?)

A biológusok új vetőmagokat, szárazságtűrő növényfajtákat próbálnak kikísérletezni.

– Eddig nem sok sikerrel, de a munkának folytatódnia kell. Ez is egy elem a nagy kirakós játékban.

Jönnek a vízháborúk?
Peter Gleick nem ért egyet azokkal a kollégáival, akik szerint a vízgazdálkodás miatt kipattanó viták mindig békésen oldódnak meg, és ezt írja: „A diplomáciai eszközök az országok közötti disputák megoldására jók. De sok a közösségek közötti vízkonfliktus.” Az elmúlt ötezer év ilyen válságait számba véve listát állított össze – Water Conflict Chronology címmel hozzáférhető az interneten –, amely az 1994 utáni időszakban 90 vízkonfliktust tart számon, míg 1940 és 1994 között csak 70-et, ami jól jelzi, hogy súlyosbodnak a problémák. Kaliforniában majdnem tettlegességig fajult a városok és a vidéki termelők közötti vita, Kínában, Szudánban összecsapások voltak. Gleick így látja: „A legvészesebb konfliktusok nem nemzetek, hanem egy országon belül lakó közösségek között alakulnak ki. E kríziseket ráadásul faji és osztálykülönbségek is hevítik.”

A gazdaságban profitvesztést és áremelést hoznak az aszályok és árvizek által okozott terményárfolyam-növekedések.

– És ezek a hatások a jövőben még inkább megmutatkoznak majd. Az USA délnyugati részének súlyos aszályokkal kell szembenéznie. Ausztráliára továbbra is szélsőséges időjárás vár. Kína gazdasági fejlődésére erősen fékező hatással lehet, ha nem oldják meg a vízkérdést. Náluk nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi problémáról van szó: a gyáraikkal elszennyezték a folyókat.

Európában milyen problémákat lát? Mi lesz a folyóinkat tápláló gleccserekkel?

– Vízhiánytól inkább Spanyolországban és Portugáliában kell tartani, valamint Törökországban és a Közel-Keleten. Európa vizekben gazdag, de ezek minőségével bajok lehetnek. A folyók több – például a Duna tizennyolc – országon haladnak keresztül, és a folyószabályozás gyakran nemzetközi vita tárgya. A felmelegedés miatt átalakul a vízkörforgás. Az Alpok veszíteni fog a hótakarójából. Márpedig ha a gleccserek rövidülnek, és a téli csapadék is esőként hull le, nem pedig hó formájában, akkor a víz gyorsabban kerül a folyókba, azok medrében is gyorsabban folyik, mint jeges-havas víztömegként. Ezek növelik az áradások esélyét már télen is, nem csak tavasszal, ahogy azt önök Magyarországon „megszokhatták". Ha nem változik a csapadék mennyisége, a folyók megváltozott dinamikája miatt akkor is gyakoribbak lesznek az árvizek. Ezzel számolniuk kell a vízgazdálkodási hivataloknak. Az Andok, a Himalája és a Sziklás-hegység hegycsúcsai is fokozatosan vesztik el a hótakarójukat. (A magyar lakosság 85 százaléka fogyaszt csapvizet, és a felnőttek több mint háromnegyede elégedett is a víz minőségével.)

Milyen tengerszint-emelkedést várhatunk?

– Ha egy méterrel nő, az erős viharok súlyos csapásokat jelentenek a part menti városoknak. Velence és Florida bajban van.

Milyen szcenáriók vannak arra nézve, miként fog végbemenni az éghajlatváltozás?

– Borzasztóan széles a lehetőségek tárháza, hiszen bolygónk legkomplexebb geofizikai rendszeréről beszélünk. Azért is sokesélyes az éghajlatváltozás, mert függ az emberi inputtól is, attól, hogyan mérsékeljük az üvegházgáz-kibocsátásunkat. Nem vagyok túlzottan optimista: a legrosszabb eset szcenáriója gyorsabb és radikálisabb klímaváltozást jelent, mint amivel a tudósok többsége számolt. Ez annyit tesz, hogy gyorsabban emelkedik majd a hőmérséklet, és sűrűbben fordulnak elő szélsőséges időjárási események, tornádók és ázsiai ciklonok, mint ahogyan vártuk. Már a következő öt-tíz évben egyre több aszályra és árvízre kell felkészülni. De optimista vagyok a tekintetben, hogy ha akarjuk, meg tudjuk oldani a vízproblémáinkat. Csak azt nem tudom, meg fogjuk-e…

Mekkora lesz a klímamenekültek száma?

– Nem tudjuk. Ahol nem lesznek képesek alkalmazkodni a változó csapadékviszonyokhoz, ott biztosan elvándorlás lesz a vége. Van már néhány elemzés, de a becslések eltérőek: néhány millió főtől a több tízmilliós létszámig terjednek.

Amerikaiként lát-e esélyt arra, hogy Washingtonban klímatörvény szülessen, ami példát mutat a világnak?

– Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb törvényhozási szinten kezeljük a kérdést. A politikai klíma nem kedvez az ügynek. Nem Obamával van a gond. Az elnök egymaga nem alkothat jogszabályokat. Az akadályt a kongresszusban ülő republikánusok jelentik, akik nagyon tudományellenesek, és ugye minden nemzeti tudományos akadémia állást foglalt a klímaváltozás ténye mellett. Nemzetközileg sem biztatóbb a helyzet. Ahogy a késlekedésünk miatt súlyosbodik az éghajlatváltozás, úgy fog nőni a közvélemény nyomása. Ezen múlik, hogy a következő elnöki ciklusban lesz-e valami a klímatörvényből.

Mit tehet az egyén?

Mosakodás. Váltsunk kádfürdőzésről zuhanyozásra! Még egy hosszabb tusolás alatt is csak a harmadát használjuk fel a kádfürdőhöz szükséges víz mennyiségének.

Mosogatás. A kézi mosogatás négyszer-ötször több vizet igényel, mint ha mosogatógép dolgozik helyettünk. Egy átlagos magyar háztartásban közel hetven fürdőkádnyi vízzel használnának kevesebbet a családok, ha a mosogatógépre bíznák a munkát. Ha viszont kézzel mosogatunk, ne folyóvízzel tegyük ezt!

Mosás. Magyarországon több mint 2 milliárd liter vizet lehetne évente megtakarítani az idősebb mosógépek cseréjével. Jó tudni azt is, hogy bár a rövid programok időt takarítanak meg, általában több vizet használnak, mert a gyorsabb öblítés több vizet igényel a jó eredmény eléréséhez.

Vécéöblítés. Egy hagyományos vécétartály egy öblítéshez kilenc liter vizet használ el. Korszerű, víztakarékos falba rejtett öblítőtartállyal közel 10 ezer literrel is csökkenhet az éves vízfelhasználás.

Csapok használata. Nem kevéssel csökkenthető a vízfelhasználás, ha nem folyatjuk a csapot sem a fürdőben, sem a konyhában olyankor, amikor éppen nincs semmi a vízsugár alatt, és arra is figyeljünk, hogy milyen erős sugárban eresztjük a vizet a csapból. Vannak csaptelepek, amelyekbe vízféket építettek, átfolyás-szabályozókkal pedig beállítható a percenkénti vízhasználat. A csöpögő csapot azonnal javíttassuk meg, mert a csöpögéssel hetente akár 90 liter víz is elfolyhat. Egy korszerű csappal egy hét alatt ennyit használunk el.

k –

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor