Csalások után: becsődölt a világ legnagyobb napenergiacége
A kínai nagyváros, Vuhszi bírósága kimondta a Suntech csődjét, miután a vállalat nem tudta fizetni a kamatot 541 millió dollár értékű kötvényein. Emellett a vállalat kezese volt egy hamis garanciával megtámasztott, több száz millió dolláros hitelnek is. A csődvédelem alá került társaságnak lehetősége nyílik rá, hogy átszervezze adósságait.
„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei,
a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.
Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!
Telített a fotovoltaikus eszközök piaca, a túlkínálat pedig árcsökkenést okozott, ami gyakorlatilag eltüntette a napelemeket gyártó cégek profitját. Egy ideje már lehetett tudni, hogy a Suntechnél baj van: 2012 júliusában a vállalat egyik üzleti partnere 680 millió dollár értékű hamis vagyontárgyat mutatott fel papíron, hogy kölcsönt vehessen fel, amit a Suntech állt kezesként.
A Suntech maga is mintegy 1,14 milliárd dollárnyi hitelt vett fel 9 kereskedelmi banktól, jelentette a Xinhua kínai hírügynökség. A bankhitelek ugyan lehetővé tették, hogy a kínai márka piaci részesedést orozzon el a német és japán versenytársaktól, de az eladósodásnak ára van. Március elején az igazgatótanács kibillentette az elnöki székből Shi Zhengrongot, a vállalat alapítóját.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok eközben kereskedelmi-diplomáciai vitába keveredett Kínával, melyet azzal vádolnak, hogy olyan olcsó dömpingárut önt a piacaikra, melynek alacsony árszintjét Peking állami támogatása teszi lehetővé, ez pedig nem egyezik a szabad világkereskedelmet felügyelő WTO protekcionizmust tiltó szabályaival.
Az európai vádakat alátámasztjá, hogy csak 2010-ben Peking 30 milliárd jüant juttatott a kínai szoláreszköz-gyártóknak. Vuhszi (Wuxi) város kasszájából ugyancsak nagy összegű támogatás került a Suntechhez. Annak érdekében, hogy erre jogosult legyen a cég, termékeit külföldi leányvállalatainak adta el, s ezzel szebbnek tüntette fel éves eredményeit.
Az adatok kozmetikázására nagy szükség volt, mivel a kínai napenergia-eszközökre vonatkozó megrendelések 2012-ben 80%-kal csökkentek az előző évi volumenhez képest. Kínában a poliszilícium-alapú eszközök gyártóinak 90%-a ezért ideiglenesen leállította a termelést.
A Solyndra árnya
A nyugati féltekén a Solyndra 2011-ben bekövetkezett csődje tépázta meg a napenergia-ipar renoméját. Ugyan magáncégről volt szó, de 535 millió dolláros államilag garantált kölcsönt vett fel az Obama-adminisztráció „tiszta energiát” támogató, 90 milliárd dolláros (ebből 18 milliárdot bankhitel-garanciára fordító) programja jóvoltából (mely további 100 milliárdnyi magántőkét vonzott a szektorba). Így végül az adófizetők pénze bánta a Solyndra bukását, ami a zöld gazdaságot hagyományosan ellenző, az olajlobbival lepaktált republikánusok malmára hajtotta a vizet.
A republikánus többségű képviselőház albizottsága bő egy éven át tartott meghallgatásokat, és folytatott vizsgálatot az ügyben. Ugyan az FBI rohamozta meg a cég főhadiszállását, és szövetségi ügynökök cipelték el az irattartó dossziékat, a hitelgarancia elnyerése körül nem találtak korrupcióra utaló bizonyítékokat. De a napenergia nemes ügye sokak szemében „húzóssá” vált a csőd miatt.
Hiába írta meg az amerikai sajtó, hogy az eset nem botrány: a csökkenő árak nyiffantották ki a cég üzleti modelljét. Egyesek azonban visszásnak tartották a kormány engedékenységét, miszerint lehetővé tette a cash flow-problémákkal küzdő cég számára, hogy 67 millió dollárt vegyen fel magánbefektetőktől, melynek visszafizetése elsőbbséget élvezett az államilag garantált hitel előtt.
A kritikusok azt hányták a Solyndra menedzsmentjének a szemére, hogy rossz taktikát választott. A cég úgy próbált mást nyújtani, mint a konkurencia, hogy a hagyományos egyenes modulok helyett cső alakúakat gyártott, melyek állítólag hatékonyabban képesek felvenni napkelte és napnyugta idején a napsugarakat. Ezek az eszközök azonban többe kerültek, mint a versenytársak konvencionális termékei: a GTM Research szerint minden egyes wattonkénti kapacitás legyártása 2 dollárt kóstált, míg a kínai kristályos napelemek 1,1 dollárba kerültek – írta a Bloomberg News.
Az 1100 főt foglalkoztató vállalat 250 millió dollár értékben adta el termékeit.
