Energiahatékonyság: versenyre fel!

A nem háztartási és nem kormányzati szektorban jó irányban haladnak a folyamatok, a magántulajdonosok rendre elvégzik azokat a fejlesztéseket, amelyekkel az energiafelhasználást gazdaságosabbá lehet tenni. Ám a lakossági és a közületi felhasználás területén jelentősek a problémák. Részben azért, mert a szabályozás még mindig a korábbi nyomott árakra épül rá, részben a finanszírozás területén fellelhető gondok miatt: igen sok esetben még akkor sem ruháznak be a háztartások az energiahatékonyságba, amikor nyilvánvaló a megtérülés, mert nincsenek megtakarítások, s sokan nem mernek eladósodni. Pedig differenciáltan alkalmazott támogatásokkal az energiafogyasztás csökkenő mennyiségét - az ezt szolgáló beruházásokon keresztül pedig a munkahelyteremtést - preferálhatná az állam, visszaszorítva az eddigi ártámogatási gyakorlatát.

Az elmúlt évtizedben voltak példák arra, hogy központi intézkedésekkel - például árbefagyasztással - igyekezett az éppen aktuális kormányzat tompítani az energiakrízisek hatásait. Most megint előtérbe került ez a „védekezés", a rezsiköltségek korlátozását tűzték napirendre. Arról a tervről is lehet olvasni, hogy a hosszú távú magyar-orosz szerződésben szereplő tarifa helyett a momentán alacsony szinten álló azonnali piac árai alapján számolják ki a lakossági árat. Kaderják Péter emlékeztet rá: nemcsak az ezredfordulón, hanem például 2006-ban is elindult felfelé a gázár, s a kormány késve, 60 milliárd forintnyi kompenzációval igyekezett jóvátenni a nagykereskedőknek az elmaradt áremelést. A döntéshozók ekkor sem voltak hajlandók a tényleges beszerzési költségekhez igazítani a tényleges fogyasztói árakat.

A költségbefagyasztás - 2011-ben ez a terv - általában azt jelenti, hogy a valós költség alatt kapnak szolgáltatást például a háztartások. A részleteket még nem lehet tudni, a legtöbbet az egyetemes szolgáltatói gázárról, illetve a távfűtés áráról hallani.

Az ártámogatások helyett az energiafogyasztás csökkentését preferáltatná az egyetemi szakember, aki szerint ott, ahol nincs verseny, indokolt lehet a szigorú központi szabályozás, a versenynél jobb fogyasztóvédelem azonban nincs. Amikor 2009-2010-ben tényleges válság volt egyebek mellett a német piacon, a nagykereskedelmi árak nem befagytak, hanem, a versenynek hála, 40-50 százalékkal csökkentek. A kérdés tehát az: lehet-e olyan hatékony versenyt generálni Magyarországon is például a gázszektorban, amelynek eredményével a fogyasztók kedvezőbb költségek formájában találkozhatnának?

Gergely László-Kriston László