Dacára annak, hogy továbbra is a mezőgazdasági tevékenység miatt vágják ki a legtöbb fát világszerte, meg kell erősíteni a kapcsolatot a két terület között, ezzel is támogatva a fenntartható gazdálkodási rendszerek kialakítását és az élelmezési problémák megoldását. Az erdők ugyanis kiemelt szerepet játszanak a fenntartható mezőgazdaságban: hozzájárulnak az egészséges vízkörforgáshoz, talajmegőrzéshez, megkötik a légköri szén-dioxidot, hatással vannak a helyi klímára és élőhelyet biztosítanak számos állatnak és beporzónak.
„A fenntartható fejlődés 2030-ig szóló keretrendszere, továbbá a párizsi klímamegállapodás szellemében nem kezelhetjük többé az élelmezés és fenntarthatóság kérdéseit egymástól elválasztva,” - mondta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója, José Graziano da Silva.
Továbbra is a mezőgazdaság tehető felelőssé az erdőirtás oroszlánrészéért. Ezen belül is a trópusi és szubtrópusi nagyüzemi (40 %) és a helyi és önellátó mezőgazdasági termelés (33 %) vezeti a listát, a maradék 27 % a városok növekedésének, az infrastruktúra és bányászati beruházások számlájára írható a jelentés szerint – derült ki az ENSZ FAO éves jelentéséből. „Ahhoz hogy mindenkit el tudjunk látni élelemmel, elég lenne a termelés fokozása és más, pl. szociális intézkedések, nem szükséges a mezőgazdasági termőterület további növelése,” - hangsúlyozta Eva Müller, a FAO erdészeti egységének igazgatója. „Ehhez azonban figyelmet kell fordítani a jobb szektorközi koordinációra a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az élelmezés és a földhasználat esetében, emellett a hatékony szabályozásra és a helyi közösségek bevonására. Az ott lakók számára stabil keretek kellenek és nem csupán a földbirtoklásban, hanem az erdőbérletben is. A gazdák tudják, hogyan lehet a legtöbbet kihozni az erőforrásaikból, ehhez viszont sokszor hiányoznak a jogi eszközeik.”
A megfelelően kezelt erdők komoly kapacitással rendelkeznek az élelmezésben, jövedelmet biztosíthatnak a közelben élők számára. Közel 2,4 milliárd ember használ fát főzéshez és az ivóvíz sterilizálására, illetve az erdei termények a helyiek táplálkozását tehetik kiegyensúlyozottabbá. A jelentés szerint 1990 óta több mint 20 országban sikerült egyszerre javítani az élelmezés helyzetén és közben nem növelni, sőt, akár csökkenteni az erdőirtást. Tucatnyi országban (többek között Marokkó, Tunézia, Törökország, Chile, Kína) 10 % fölött nőtt ez idő alatt az erdőterület aránya.
Találunk közös pontokat a megközelítésükben: hatékony jogi keretrendszer, stabil földbirtoklási keretek, állami ösztönzők a fenntarthatóság érdekében, megfelelő pénzügyi háttér és a felelősségi körök egyértelmű meghatározása az állami szereplők és helyi gazdák között.
Hét ország (Chile, Costa Rica, Gambia, Georgia, Ghána, Tunézia és Vietnám) példáján keresztül a kiadvány bemutatja, hogyan hozható közös nevezőre az élelmezés és az erdőirtás megállítása. Egy kivételével az összes esetében egyszerre sikerült javítani két élelmezési mutatón (az alultápláltság csökkentése százalékos és abszolút értékben) és az erdővel borított területek kiterjedésén 1990 és 2015 között.
Vietnámban sikeres földreformot hajtottak végre, ami kiszámítható kereteket garantálva pártolja a hosszú távú befektetéseket. Az 1980-as években tetőzött Costa Ricában az erdőirtás: hatalmas területeket taroltak le, hogy legelőket nyerjenek. A problémát felismerve törvény hoztak az erdők ilyen célú felhasználásának tiltására és pénzügyi ösztönző rendszert alakítottak ki új fák ültetésének támogatására. Tunéziában a nemzeti fejlesztési terv kitér az erdők jelentőségére az elsivatagodás megállításában. Ez nem jelentett gátat a mezőgazdaság kibocsátásának növelésében, amit az öntözés, a növényvédelem, a vetőmagok és gazdasági technológiák javításával illetve gépesítéssel értek el.
