Egyre fenntarthatatlanabb a haltenyésztés

A fokozodó piaci kereslet a fejlődő országokban vagyonosabbá váló és létszámban is növekedő középosztálynak köszönhető, mely rákapott a kulináris élvezetekre és olyan ételeket engedhet meg magának, melyek korábban meghaladták pénztárcája hatóköré.

Kínában tengeri fajok tenyésztésével igyekeznek kielégíteni az igényeket: ez már most 62 százalékát fedi le a halfarmok globális outputjának.

A leggyorsabban növekvő álattenyésztési ágazat

Az úgynevezett akvakultúrás termelés (aquaculture), vagyis a gépesített haltenyésztés készségesen kiszolgálta a fokozódó keresletet: az iparosított módszerek révén 1970 és 2008 között produkált évi 6,6 százalékos növekedés azonban nem fenntartható, állítja az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentése.

Már mutatkoznak jelei az erőforrások -elsősorban az édesvíz és a haleledel- kimerülésnek: az utóbbi években egyre kisebb mértékben bővül a szektor. Vagyis a növekedés lassul, figyelmeztet a FAO. Az ipari szisztémájú haltenyésztés ökológiai lábnyoma (energiahasználata, károsanyag kibocsátása) sem elhanyagolható tényező.

A FAO szerint a haltenyésztés elérte a csúcsot, ami 90 millió tonnányi éves halhús-mennyiséget jelent. A halipart sok kritika érte azért, hogy egy kiló halhús előállítására súlyban több eledelhal jut. A világ halállományának 32 százalékát "túlhalászták", vagyis egyes populációkat fajpusztulás és kihalás fenyeget. A kereslet azonban nem lanyhul, mert a gasztronómiai szaksajtó olcsó fehérjeforrásként javasolja a halban gazdag étrendet. (A halászhajókkal befogott halmennyiség 80 százaléka kerül kereskedelmi forgalomba és emberi fogyasztásra, a maradék haleledelként végzi az iparágon belül.)

Az International Herald Tribune cikke azt állítja, a halipar szándéka az volt, hogy évi 7 százalékos bűvülést produkáljon az akvakultúrás termelés, ez azonban alighanem lehetetlen. Szakértők azonban bizakodnak abban, hogy a szója-eledelek fejlesztése és más állati melléktermékek haleledelként való használata megoldja majd a problémát.

A kormányok világszerte 27 milliárd dollárt fordítanak a halászat dotálására. E szubvenciók azonban gyakran ökológiailag káros, fenntarthatatlan halászati metódusok fennmaradásához járulnak hozzá.