Mégsem kell lemondanunk az olcsó bioetanolról?

A környezetvédők régóta hangoztatják, hogy a bioetanol-alapanyagok termesztése nagy nyomást ró az agráriumra, növeli a termőföldek terjedését az őshonos erdőségek és a -termelés szándékával- kiszárított lápok rovására, kiirtásukkal pedig bolygónk "tüdejét" károsítja, s végső soron az üvegházgázok elnyelését, vagyis a klímaharcot gyengíti.

A bioetanolt eredetileg azzal a koncepcióval tették meg öko-tudatos üzemanyaggá, hogy a járművek kipufogóiból kibocsátva annyi üvegházgázt jelent a légkörnek, amennyit meg is köt a gyártásához szükséges növény. Vagyis nem jár nettó emisszióval.  A fosszilis üzemanyagokhoz képest pedig "karbon-megtakarítást" eredményez. Jellemző adat, hogy a BP új, építés alatt lévő angliai bioetanol-telepe 60 százalékos karbon-megtakarítást ígér.

A termőföldek és az erdőségek versenye -mely gyakran az előbbi javára dől el- azonban pont az ÜHG-egyensúlynak ezt a kalkulációt látszik feldönteni. Az erdőirtás révén több ÜHG-kibocsátással jár az etanol-termelés, mint ahogy korábban gondolták. Ezt hívják a közvetett földhasználat megváltozatásának (ILUC: indirect land use change).

Humanitárius szempontok is előtérbe kerültek a vitában, mondván a bioetanol-növények (gabonafajták, cukornád, zöldségek) üzemanyag-célú termesztése elveszi az ételt a harmadik világban éhezők elől. Vagyis valahányszor bioüzemanyaggal töltjük fel a tankot a kutaknál, az bizonyos számú ember éhezését vonja maga után a világ másik táján.

Kompromisszum lesz belőle?

Júliusban bennfentesek több jelentést is megszellőztettek, melyek a bioetanol-szektor hasznossága mellett kardoskodtak, jelentette a Reuters. A tanulmányok az ázsiai pálmaolaj, a dél-amerikai szójabab és az uniós repce termelését jelölték ki a legfontosabb környezetkárosító tevékenységekként, míg a többi etanol-növény környezeti hatását bagatellizálták, potenciális jogalapot nyújtva arra, hogy a biodízel-szektor érintetlenül vészelje át az őt sújtó vádakból eredő bizalmi és politikai válságot.

Az EU 2003-ban tett meg üzemanyag- és ökológiai politikájába központi elemévé a bioetanolt. A környezeti hatásával kapcsolatos vita immár két éve tart, ami -pontosabban a jogkörnyezet bizonytalansága- megbénította a tőke áramlását az ágazatba.

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban is mindkét jelölt, McCain és Obama fontos igérvénye volt a bioetanol-ipar támogatása, holott ekkor már kezdtek nyilvánosságra jönni hatástanulmányok arról, az etanol-gyárak ipari szennyvize oxigénmentes "halálzónákat" hoz létre a Mississippi folyó torkolatánál, a Mexikói-öbölben.

Az Európai Tanács vezetői módosítani készülnek az Unió etanol-politikáját és hatályos rendelkezéseit, ám a szektor kedvezményezettségének megszüntetésére aligha számíthatunk. A politikusok arra hivatkoznak, hogy a környezeti károkat (vagyis az ILUC-t) övező kutatások és számadatok még mindig kezdetlegesek, tudományosan nem megalapozottak, ami elég ok nekik arra, hogy elvessék az ökológiai jellegű aggályokat.

A német környeztvédelmi miniszter nyíltan ellenezte a bioetanol-szektor növekedését, kormánya ugyanakkor idén 5-ről 10 százalékra emelte a megengedett bioetanol-arányt. Felmerült az a szempont is, hogy az új E10-keverék hosszú távon károsítja az autók motorját.

Az Európai Bizottság szabályozási opciói a következők:

• A biodízel-szektor bírságolása vagy megadóztatása közvetett földhasználat miatt, ezt állítólag elvetették az illetékesek, állítja a Reuters.
• A karbon-megtakarítási érték emelése, ami mindegyik bioetanol-fajtára egységesen ró anyagi terheket, vagyis nemcsak az Unióban favorizált biodízelre. Ezt azonban többen ellenzik, mivel a jogszabályok így nem tennének különbséget a "jó" és a "rossz", vagyis ökológiai kevésbé ártalmas és erősen káros bioetanol-növények között.
• A bioüzemanyagokra jelenleg érvényben lévő "karbon-megtakarítási" követelmény 35 százalék a fosszilis üzemanyagok kibocsátáshoz képest. 2017-re ez az érték 50 százalékra nő, vagyis kötelezően fele annyi ÜHG-emisszióval kell járnia az etanol-előállításnak és -használatnak, mint a hagyományos üzemanyagokénak.
• A repce állítólag még a 2017-es szigorúbb rátának is képes megfelelni, tehát hiába kiáltják ki a legkárosabb növényeknek e vitában, piaci pozíciója nem gyengülne.
• Az uniós termelők és gyárak iideiglenes felmentése a szigorítás alól minden bizonnyal gazdaságdiplomáciai csatározásokhoz vezetne, a cukornádtermelő Brazília, s a pálmaolajban utazó Malajzia megtámadnák a döntést. Kérdéses, hogy a szabadkereskedelmi elvek felett örködő WTO milyen döntést hozna az ügyben, mivel hivatalosan is elismerte a bioetanol-gyártás káros humanitárius hatását a világ éhezőire nézve (lásd a keretes anyagot alant).

A közvetett (indirekt) földhasználattal (ILUC) kapcsolatos vita szükségszerűen a második generációs bioüzemanyagok felé tereli az ágazatot és a K+F-t, hogy termőföldet nem igénylő forrásokból (pl. háztartási hulladék, algából) állítsanak elő etanolt. Ám ezek energiahatékonysága -a befektetett és kinyert energia aránya- egyelőre nem kecsegtetnek kedvező eredményekkel.