”Karbonmegfogás”, avagy a gyárkémények zöldülése

2010. szeptember 30. csütörtök - 20:45 / klímablog
  •    

Léteznek már technikák az égési folyamat eredményeként levegőbe kerülő üvegházgázok megfogására (carbon capture), de többségük túlságosan energiaigényes és költséges.

A széntüzelésű erőművek propagálói a "tiszta szén" (clean coal) koncepcióját tartják fel maguk előtt pajzsként. Ma már léteznek technikák az égési folyamat eredményeként levegőbe kerülő üvegházgázok megfogására (carbon capture), ami nem más, mint a légköre káros emisszió begyűjtése és föld alatti üregekbe juttatása – ahol korábban földgáz volt.

De az athéni Nemzeti Technikai Egyetem elemzése szerint az EU-ban még a teszteléseken is alig jutottak túl e fejlesztések, mivel az öreg kontinensen egyre erősödik a megújuló energiák használatába való befektetés, így 2020-ra csökkenni fognak az igények a kibocsátási engedélyekre, ami visszaveti a befektetési kedvet a "karbonmegfogás" technológiáiba.

"Karbon-megfogás"

Az évtizedek óta ismert eljárás lényege, hogy a szenet elgázosítják, majd az abból kinyert gázokat elkülönítik. Állítólag a második világháborúban e módszerrel gyártottak üzemanyagot a német hadsereg járművei számára.

A Chevron a karbon-lefoglalás (carbon-sequestration) terén fejleszt: a világ legnagyobb ilyen projektjén munkálkodik Ausztráliában, ahol a megfelelő technológiákkal évi 3 millió tonnával csökkenthető a CO2-kibocsátás. Egy szakértő szerint ahhoz, hogy az amerikai széntüzelésű erőműveket ellássák ilyen technológiával, olyan nagy infrastruktúrára van szükség, mint a földgáz-infrastruktúra. Ám ehhez fogható beruházás kivitelezése túl sok időt, akár 100 évet is igénybe vehet. Túl sok az üzemi kémény.

Erőművenként egymilliárd euró

A görög egyetem komputer-szimulációt készített az EU energiabiztosának megbízásából arról, milyen tényezők játszanak szerepet az Unió 2008-as megújuló energia direktívájában, írta a Reuters. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a viszonylag alacsony szénhidrogénárak nem teszik lehetővé a "karbon-megfogás" széleskörű elterjedését. Az Eurelectric konkrét számot is kínál: csak a tonnánkénti 30 eurónál lenne kifizetődő a fejlesztés, állítja az iparági szervezet. Az iparági szervezet árcédulát is tűz a karbon-megfogásra: tanulmánya szerint a CO2 kiszűrése és föld alá juttatása tonnánként 6-25 euróba kerül. És erőművenként egymilliárd dolláros fejlesztést igényel.

Vagyis az ilyen létesítmények bezárása lesz a jövő, mivel felújításuk, korszerűsítésük nem gazdaságos. Az EU-nak mégis szándékában áll nyolc minta-projektet beindítani (arról nem szól a fáma, hogy füstölgő gyáraknál vagy erőműveknél), és a következő hetekben ezekre több milliárd eurós támogatást fog bejelenteni. A görög szakértők azonban nem látnak esélyt a jelentősebb előmozdulásra e téren 2030-ig, részben azért, mert a karbon-megfogó technológia "egyelőre kezdetleges".

Becslések szerint az energiaszektorban 2015-2020 között áramló új tőkének 80 százaléka a megújuló energiákra fog összpontosulni.

Szénhamu-tengerek
A szénhamu a szénégetés mellékterméke. Mérgező összetevői (mint az arzén, az ólom és más nehézfémek) károsak a talajvízre, a természetre és az emberi egészségre nézve. Az USA széntüzelésű erőművei évente 130 millió tonna szénhamut hagynak maguk után az energia-előállítás folyamatában. Ez elegendő arra, hogy egy Ausztráliától Washingtonig(!) tartó vonatszerelvényt megtöltsenek vele. A szénhamu egy részét újrahasznosítják, például betonba építik be.
2008 decemberében Tennesse államban hírhedt baleset történt, ami rámutatott a szénhamu elhelyezés problematikusságára. Kingston közelében egy szénhamu-tó elmozdult a helyéről, falai áttörtek és a mérgező anyagtömeg rázúdult a környező tájakra és folyókra. Több milliárd hordónyi szennyező anyag került így a természetbe.
A Környezetvédelmi Hatóság (EPA) ígéretet tett rá, hogy rövid úton szigorítja a szénhamu elhelyezésről szóló előírásokat, de jó ideig nem történt semmi. Egyesek azt hozzák fel a szénhamu védelmére, hogy káros anyaggá nyilvánítása korlátozza az újrahasznosítását. Az USA egyes államai ugyanis eltérően rendelkeznek e kérdésről és nem mindenhol ítélik veszélyes anyagnak. A környezetvédők szeretnék elérni, hogy mindenütt kötelező legyen a szénhamu zárt helységekben való tárolása a jelenlegi gyakorlat helyett: az amerikai szénhamu 60 százaléka ma a szabad ég alatt, bányató-szerű medencékben köt ki. Az amerikai környezetvédő csoportok tapasztalata szerint 39 ilyen tároló-medencéből szivárog a szénhamu a környezetbe.

 

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor