A fenntarthatósági kérdéseket gazdasági szempontból vizsgáló dán agytröszt (think tank) igazgatója hozzátette: az éghajlatváltozás elleni küzdelem "nyeli el" a világon segélyekre fordított összeg 25 százalékát. Véleménye szerint ez nem hatékony felhasználása a pénzeknek, egyebek mellett azért, mert 2030-ig nem lesz érezhető a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése, valamint olyan, sokkal sürgetőbb problémákon, mint az extrém szegénységben, egészségügyi ellátás nélkül élők helyzete, nem segít rövid távon. A fenntarthatóság nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is - szögezte le.
Az utóbbi 200 évben hatalmasat fejlődött az emberiség, gyakorlatilag megkétszereződött a várható élettartam, töredékére csökkent az extrém szegénységben élők száma, és a legégetőbb környezetvédelmi probléma, a levegőszennyezettség is jelentősen csökkent - sorolta. Jó irányba haladnak a dolgok, de folyamatosan el kell dönteni, mi a leghatékonyabb módja a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának a fenntarthatósági célok elérésében - hangsúlyozta.
A klímadiskurzus egyik legellentmondásosabb alakjáról itt részletesebben olvashat.
Jacqueline McGlade, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának főkutatója előadásában kiemelte a városok szerepét a fenntarthatósági célok elérésében. Mint rámutatott, a Föld népességének mintegy fele él városokban, amelyek a világ energiafelhasználásának 60-80 százalékát, valamint a szén-dioxid-kibocsátás 75 százaléka is innen származik. Véleménye szerint ezért a városokban lehet a leglátványosabb eredményeket elérni a fenntartható fejlődési célok megvalósításában. (Már most döbbenetes megoldásokkal készülnek a városok az éghajlatváltozásra.) Kitért arra, hogy ezek a célok nem a "kormányzat tulajdonai", az elérésükhöz széles tömegek részvétele szükséges.
A világgazdaságban a gazdagok és szegények közötti jövedelmi szakadékra utalva elmondta: a 85 leggazdagabb ember vagyona megegyezik a 3,5 milliárd legszegényebb emberével. Egyenlőbb társadalmat kell létrehozni, amelyben sokat segíthet az, ha új, innovatívabb módon alakítják ki az üzleti folyamatokat a vállalatok - vélekedett.
Konfliktust és együttműködést is hozhat a vízhiány
Az ENSZ vízgazdálkodási programjának tanácsadó testületét vezető Uri Shamir előadásában arról beszélt, hogy a világ vízszükséglete 2050-re 60 százalékkal fog nőni 2000-hez képest. Kiemelte: a víz nemcsak konfliktusok forrása lehet, hanem az államok közötti együttműködésé is. Beszámolt arról, hogy rendkívül sikeres volt a figyelemfelhívás és az erőforrások elosztása az ENSZ vízzel, közegészségüggyel és higiéniával kapcsolatos millenniumi fejlesztési céljai (MDG) elérése érdekében. A jobb minőségű ivóvíz biztosítását szolgáló célt 116 ország elérte, 31-nél folyamatban van a megvalósítás, 45 ország esetében nem történt előremozdulás - mondta.
A folyamatokat és lehetséges megoldásokat globális szinten kell tanulmányozni, azonban cselekedni az adott helyi, társadalmi, gazdasági, politikai realitások között kell - vélekedett Uri Shamir, aki kiemelte a szakértők és a politikai döntéshozók közti "híd" építésének fontosságát is.
