Kevin Costner a Waterworldben mutatta be, milyen darwini harc dúl a túlélésért egy olyan jövőbeli világban, ahol a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszint maga alá temette a földrészeket. A Holnapután pedig apokaliptikus természeti katasztrófákat idézett meg. Egy lakható bolygón elképzelni a globális felmelegedést azonban nehezebb feladat művészileg, írja Laurie Goering, a Reuters munkatársa. Egy olyan világban, ahol nemcsak a pusztítás drámáját élezhetik ki az alkotók, hanem ábrázolhatják az ökotudatos életvitel érvényesülését is. Ebben a világban a megújuló energiák használata alkotja a civilizáció gerincét és a megvilágosodott társadalom természetesen kevésbé szennyezi az ökoszisztémát.

"Az emberek ösztönösen vonzódnak a katasztrófatörténetekhez, mondta a Reutersnek James McKay, az észak-angliai University of Leeds mérnök-kutatója. Mert ha nincs feszültség, nem kell drukkolni a főhős fennmaradásáért. Lelankad a néző vagy olvasó érdeklődése.

McKay immár 20 éve űzi a képregényírást "másodállásban", hobbiként. Történetmesélőként egy élhetőbb és igazságosabb világ vízióit igyekszik formába foglalni. Szerinte azzal lehet rávenni a közönséget, hogy tegyenek valamit egy élhetőbb világ megvalósításáért, ha pozitív jövőszcenáriókat mutatunk nekik. Ha kizárólag a katasztrófát kínáljuk, az csak nihilizmust vált ki belőlük. Annak érzését, hogy felesleges bármit tenni, az összeomlás elkerülhetetlen.

McKay első "klímafikciója" a "Dreams of a Low Carbon Future" címet viseli (Egy alacsony karbontartalmú jövő álmai). A képregényt a University of Leeds mérnök doktoranduszaival és egy helyi általános iskola diákjaival együtt alkotta meg. (Mint kiderült, a gyerekek is az apokaliptikus narratívák iránt vonzódnak.) A történet természetesen egy melegebb éghajlatú Földön játszódik.

McKay és a tanítványai, akik ötleteltek nekil.
(fotók: Uni of Leeds)

A képregény egyik részében tengeri cigányok bukkannak fel, akik 2152-ben élnek. Egy másik epizódban az emberi élethez szükséges energiát billegő nádasokból(?) állítják elő. A vizet mindig tisztítják és újrahasznosítják. Az emberek pedig röhejesnek érzik azt a történelmi tényt, hogy a nők egykor csak azért vásároltak ruhákat, hogy mindössze egyszer viseljék őket egy rendezvényen. Ebben a jövőben már nincs pocsékolás. A grafikát profi képzőművészek szállították.

McKay két "illusztrált regénnyel" készült el, az első több mint 90 oldalas, élénk színekre épít és kifejezetten azoknak szól, akik önmaguktól nem vásárolnának meg semmilyen tudományos szakkönyvet, ami a klímaváltozásról szól, de a sci-fi műfaján keresztül megszólíthatók, megérinthetők.

A projekt a rangos Royal Academy of Engineering támogatásával készült. A brit akadémiának ugyanis létezik egy Ingenious (Találékony) nevű ösztöndíjprogramja, mely olyan mérnököket támogat, akik újszerű módon próbálnak kommunikálni a széles nagyközönség felé tudományos ideákat és/vagy igyekeznek javítani a mérnökök kommunikációs képességeit. McKay második klímatudatos képregénye a University of Leeds-től és a Research Councils UK-től részesült támogatásban.

Az úszó város a jövőben.

A képregényekben a ruhák komposztálhatók, a repülőgépek pedig szuperkönnyű karbonhabból készültek és a meghajtást hidrogéncellák végzik. McKay a gyerekekkel való együttműködés során azt figyelte meg, hogy nehezen lehet rávinni-rávenni őket arra, ne pompázatos, látványos technológiai megoldásokat találjanak ki a képzeletükben. Sokkal inkább nehezükre esik, hogy az életmód, az életvitel, a fogyasztói szokások megváltozását képzeljék el energiatudatosan, vagyis hogyan lehet mindezeket módosítani úgy, hogy kevesebb energiát fogyasszunk a jövőben, mint ahogy ma tesszük.

Az első képregény 6000 példányban jelent meg, s a tantermekben is szemléltető eszköz lett, ezzel serkentik klíma-, környezet- és jövőtudatos gondolkodásra a tanárok a gyerekeket. Vannak pedagógusok, akik diszlexiás nebulóknak adták a könyvet, mert így könnyebben meg tudják ismertetni őket fontos gondolatokkal a jövőről, a felelősségvállalásról és a technológia fejlesztéséről.

Ahogy arról már beszámoltunk, a filmekben is dívik a sci-fi új műszóval való helyettesítése: ez a cli-fi (magyarul kli-fi), vagyis a klímatudatos sci-fi. McKay is ebbe az irányzatba tartozónak látja művét, s a The Martint és a Mad Maxet említi, mint a mozis trend legújabb példáit. Talán abban reménykedik, hogy az ő művét is filmre viszik Hollywoodban...