Menekültválság, történelmi szárazság, viharok, gyilkos hőhullámok, csak néhány azok közül a katasztrófák közül, amelyekkel nap mint nap szembe kell majd néznünk az előttünk álló évszázadban, és amiből kaptunk némi ízelítőt az elmúlt években.
2015 azonban több szempontból is jelentős mérföldkövet jelent: két olyan pontot is átléptünk, amelyek után már nincs visszaút. Egyrészt tartósan 400 ppm fölé emelkedett a légköri szén-dioxid aránya az északi féltekén. Ez az az érték, amely az ENSZ Klímavédelmi Tanácsa (IPCC) szerint a maximumot jelöli, hogy még kezelhetőek legyenek a klímaváltozás hatásai. Ehhez ugyanis az szükséges, hogy a Föld globális átlaghőmérsékletének emelkedése ne haladja meg a 2 Celsius fokot az évszázad végéig. Ennél nagyobb felmelegedés már komoly károkat okozna mind az emberi közösségeknek, mind az élővilágnak. Csakhogy idén már ebből teljesítettünk egy fokot: az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest immár 1 Celsius fokkal emelkedett a Föld hője az emberi tevékenység következtében. Márpedig még egy fok melegedés ilyen mennyiségű üvegházgáz kibocsátás mellett már csak idő kérdése.
Ahhoz, hogy ezen a szinten lefékezzük a globális felmelegedést azonnali és drasztikus lépések kellenek – ezek elhatározásához pedig Párizs az utolsó lehetőség. Halvány az esély: az eddig benyújtott vállalásokból úgy tűnik, hogy ez kivitelezhetetlen. Mint azt korábban megírtuk ugyanis, a tagországok által megjelölt kibocsátás-csökkentési szintek még együttesen is kevésnek tűnnek ahhoz, hogy megálljt parancsolhassunk a globális felmelegedésnek.
Mire számítsunk az elkövetkező évtizedekben?
Ha nem sikerül a célkitűzés és a világ a jelenlegi irányban halad tovább, éppen a biztonságosnak tartott 2 Celsius fokos felmelegedés duplájával, azaz 4 Celsius fokkal fog nőni a globális átlaghőmérséklet az évszázad végéig. Ennek beláthatatlan következményei lesznek: az ENSZ Élelmezési Világszervezete a FAO legfrissebb tanulmánya szerint már az elmúlt tíz évben is a duplájára nőttek a klímaváltozás miatt kiváltott természeti katasztrófák, mint a szélsőségesen erős viharok, pusztító szárazságok, gyilkos hőhullámok. Nem kell messzire mennünk, hogy ezeket a saját bőrünkön tapasztaljuk: az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint amíg tizenöt évvel ezelőtt még csak elvétve kellett hőségriadót elrendelni Magyarországon, addig idén már öt alkalommal került kihirdetésre ez a biztonsági óvintézkedés. A csapadék is másképpen érkezik, mint megszokhattuk: az idén többször is eddig példa nélküli pusztítást végeztek a Magyarországot sújtó viharok. A jövőben az OMSZ korábban általunk is idézett tanulmánya szerint akár hatvanra is nőhet éves szinten a hőhullámos napok száma, a csapadék eloszlás pedig mindinkább egyenlőtlenebbé válik, a klímánk mindinkább a mediterrán országok időjárására emlékeztet majd.
Nem csak minket sújt az időjárás: globálisan óriási károkat okoz már most is a klímaváltozás. Ennek következtében egy tanulmány szerint az elkövetkező évtizedekben még az olyan iparilag fejlett országok, mint Nagy-Britannia, vagy Kína is destabilizálódhatnak, a fejlődő világban pedig eddig példa nélküli menekülthullámot indíthat el az élelmiszertermelés összeomlása, vagy az olyan gyilkos hőhullámok, mint például a jelenlegi klímamodellek szerint a Közel-keletet várhatóan sújtó 55-60 fokos forróság.
A Párizsban november 30. és december 11-e között rendezett klímacsúcson ezekkel a problémákkal kell szembenéznie a politikusoknak. A nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásnak, ambiciózusnak és igazságosnak kell lennie, ami a tudomány eredményeit figyelembe vevő, közös döntésen alapuló vállalásokat tartalmaz. Az országoknak olyan megállapodást kell kötniük, aminek eredményeként még 2020 előtt tetőzik a globális kibocsátás, elérhető lesz az éghajlatvédelem finanszírozására ígért 100 milliárd dollárnyi éves keret, és ami megteremti a szükséges feltételeket a kormányok, városok, vállalatok és az egyének szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére.
A tárgyalásoknak lehetőséget kell teremtenie az éghajlatváltozásra különösen sérülékeny közösségek és élőhelyek védelmére is. Ennek érekében konkrét célra van szükség, ami tisztázza az éghajlatváltozás negatív hatásaira való felkészülés kereteit és támogatja a sérülékeny közösségek alkalmazkodását is. Ugyanakkor van okunk a reménykedésre is: az elmúlt hetekben sorozatban láttak napvilágot olyan hírek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a világ vezetői is felfogták, mekkora felelősség nehezedik most a vállukra.
