A Champagne régió borászai mintegy negyedszázada figyelik a klímaváltozás hatását termésükön, és az elmúlt évtizedben voltak olyan esztendők, amikor a szüret ideje két héttel előbbre jött, mesélték francia bortermelők az International Herald Tribune-nak. Pancho Campo spanyol borszakértő a Klímaváltozás és Bor Világkongresszus alapítója 28 bortermelő vidék adatait vizsgálva (1925-ig visszamenően) arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlatváltozás kedvező és kedvezőtlen hatásokkal egyaránt jár. Az említett champagne-i termelők úgy látják, a legmagasabb árakat diktáló évjáratú borok (1947, 1959, 1964, 1973, 1982, 1999) egytől egyig olyan esztendőkből kerültek ki, amelyeket meleg időjárás jellemzett.
Sokakat a 2003-as nyári hőség döbbentette rá arra, hogy valami végleg megváltozott. A francia borvidékeken az elvileg szeptember végén beérő szőlők már augusztus második hetében szüretre készek voltak (ez idő tájt 5 napon át a 40 Celsius-fokot is meghaladta a hőmérséklet), sőt sok helyütt túlértek a szőlőfürtök a forróságban. A 2003-as francia borok elvesztették helyi jellegüket – a Loire-völgyi borok olyan ízt kaptak, mint a Rhône menti fajták. Az ilyen esetek a jövőben egyre gyakoribbak lesznek.
Még abban a hónapban az ország 50 legmenőbb szakácsa és borásza írt levelet az akkori elnöknek, Nicholas Sarkozynek, hogy felhívja az államfő figyelmét a klímaváltozás bortermelésre gyakorolt hatására – az üvegházgáz-kibocsátás 40%-os csökkentését követelték 2020-ra
Franciaországban 2003 és 2009 között minden egyes nyár forróbb volt, mint az elmúlt 30 év átlaga (ez alól csak a 2007-es jelent kivételt). Egy forró nyár még jót tehet a szőlőnek, de az ilyesmi sorozatos ismétlődése már a legellenállóbb fajtát is tönkreteheti, hangoztatta Martin Beniston, az ENSZ Éghajlat-változási Bizottságának (IPCC) tagja a Financial Timesban. (A klímaváltozás egyébként az egész élelmiszeripart veszélybe sodorhatja.)
Átrajzolt bor-világtérkép
Ahogy melegedik klímánk – a következő 50 évben 1,5-2,5 Celsius fokkal –, egyes régiókban több szőlő termeszthető, kiterjedtebb földterületeken. Az itt életképes borok skálája is bővülni fog. Ám lesznek régiók, amelyeknél kihívást jelent majd a termelés jelenlegi módjának megőrzése. Megoldást jelenthet a napfény iránti kitettség csökkentése, vagy az eddiginél 100 méterrel magasabb övezetbe költözés.
Ez utóbbival már kísérleteznek Portugália nagy múltú Douro bortermelő vidékén, mert a megváltozott klíma kikezdte a talajt és a szőlőket. Másutt a talajvíz védelmére fordítanak figyelmet, és más szőlőfajtákra térnek át. Szakértők szerint a Bordeaux-i régió minden bizonnyal el fogja veszíteni kiváltságos helyét a borszakmában, mert ott akár 12,5 fokkal is növekedhet a hőmérséklet.
Ausztráliában például, ahol növekszik a talaj sótartalma, tudósok új, sótűrő fajták kikísérletezésén dolgoznak.
Van olyan megfigyelő, aki legyint: amikor az észak-kaliforniai Napa-völgy többé nem állítja elő a cabernet-termés 95%-át, vagy más világhírű bortermelő vidékek csillaga is leáldozik, akkor már nem a bor lesz az emberiség legfontosabb problémája, hanem az alapvető élelmezés, vízszolgáltatás és üzemanyag-ellátás...
A kérdés egyelőre az, vajon a hazai termelők is tapasztaltak-e hasonló változásokat.
