Diffúz gazdaságot kell mozaikokból felépíteni, és ezt hálózatba összekapcsolni. Ebbe az irányba tesz lépéseket a kormányzat, mutatott rá Ángyán József. A fenntartható fejlődés számtalan definíciója közül a szakember azt az ideát idézte, amely szerint a fenntartható fejlődés olyan fejlődést jelent, amely anélkül elégíti ki a jelenben jelentkező igényeket, hogy ezzel veszélyeztetné, hogy a jövőben is ugyanezek az igények kielégíthetőek legyenek. Az egyensúlyi gazdaság lényege, hogy a versenyképességet és a növekedést úgy biztosítja, hogy közben nem csorbul a fenntarthatóság eszmeisége sem.

A Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kiemelte Magyarország Alkotmányát, amely szokatlanul sok helyen és módon tesz utalást a fenntarthatóság kérdésére.

- Nemzeti hitvallásunk, hogy felelősséget viselünk a következő generációért, ezért védjük utódaink értékeit. Ez egy innovatív alaptörvény, kevés ország alkotmánya fogalmaz ilyen hangsúlyosan és világosan ebben a témában - mutatott rá Ángyán József.

Persze ahhoz, hogy eredmények szülessenek, az értékrend deklarálásán túl gyakorlatban megvalósítható programokra van szükség. Ennek kapcsán Ángyán kifejtette, hogy a világban modern kétpártiság alakult ki: a globális tőkeérdekek állnak szembe a helyi közösség és környezet érdekeivel. Cortent idézte a szakpolitikus, aki szerint az államnak kell átállnia a közösségek oldalára annak érdekében, hogy a fenntartható eszmék hangsúlyt kapjanak a programokban. Az egy ügyű ma piacvezető modell már recseg-ropog, ám önmagától a neoliberális gazdaságpolitika nem fog megbukni. Az államnak kell visszaszereznie a jogait, állította Ángyán.

Az előadás harmadik részében a változtatás keretiről beszélt a szakember. A világ tanul, mondta, így eljutunk a tiszta piacgazdasági modelltől az ökoszociális modellhez, amely valójában egy erős, beavatkozó államot jelent. A támogatás- és elvonás politikájában tudja egy kormány érvényre juttatni azt, hogy számára fontos a jövő. Vagyis az államnak be kell avatkoznia az árak és termékek viszonyába: azt kell támogatni, ami fenntartható és drágává tenni, ami nem az. Kérdés, hogy a váltásra milyen lehetőségek vannak. Ángyán szerint ez akkor fog sikerülni, ha a közösségek visszaszerzik az államot.

- Ez göröngyös út, de el kell rajta indulni. Ide sorolható a népegészségügyi termékadó, a környezetvédelmi termékdíj, vagy a regionális áfa bevezetésének lehetősége, amelyről folynak a vizsgálatok. Ez utóbbi lenne hivatott megakadályozni azt, hogy egy helyben is előállítható sárgarépát megérje több ezer kilométert utaztatni, mielőtt az asztalokra kerül.

Az előadás végén azokról az eszközökről hallhattak az érdeklődők, amelyet a célok elérésében követni kell. A közpénzeket például kizárólag olyan célra szabad folyósítani, amely a közjót szolgálja. A rendszerszemlélet szintén kulcs: az összhatékonyságot kell tekinteni, mert hiába van egy intézkedésnek gazdaságilag haszna, ha a fenntarthatóság oldalán súlyos károkat kell elszenvedni. A spekuláció helyett munkára van szükség, és a leszakadók számára is munkát kell biztosítani a segély helyett. Szintén fontos cél lenne a helyi közösségek erősítése. Ha ez felbomlik, szétesik a társadalom és a fenntarthatóság megvalósíthatatlanná válik.

Nem a világot kell az ideáinkhoz alakítani, hanem a világhoz az ideákat. A minden áron való átalakítás helyett az alkalmazkodás eredményez fenntartható világot. Ezt az alapelvet fogalmazza meg a készülő Vidékfejlesztési törvény.

Keretstratégia

Bartus Gábor a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára a készülő keretstratégiáról beszélt. Nem ez az első Magyarországon: 2007-ben az uniós kötelezettségünknek eleget téve elkészült egy stratégia, amelyet most újraírnak. A vitairat véleményezése folyamatban van, jövőre kerülhet az országgyűlés elé. (Bartus Gábor előadásának prezentációját ide kattintva töltheti le.)

Bartus előadásában a Mi?, Miért?, Mit? és a Hogyan? Kérdésekre igyekezett választ adni.

Mi?

A keretsratégia az Ángyán József által idézett Herman Daly féle definícióból indul ki, amely a természeti erőforrások szűkösségére koncentrál. Bartus azonban más erőforrások korlátosságát is megemlíti, amelyeket figyelembe kell venni. A természet mellett, a humán, a társadalmi és a gazdasági pillért is értékelni kell. Míg az utóbbi három gyarapítható, az első csak felélhető vagy megvédhető. A fenntarthatósággal kapcsolatban intézményi válaszra van szükség, mert olyan fejlődési pontra értünk, amikor új kihívásokra kell vállalkoznunk. Az egyik probléma, hogy élesen szétválik a döntéshozás időhorizontja és a hatása. A jelen jólét érdekében ma hozott intézkedések hatásai későbbre tolódnak.

- Az erőforrás-felélésnek új csatornái alakultak ki - mutatott rá Bartus. Magyarország szempontjából a demográfiai deficit is fontos, és nehéz megszabadulni az olyan divatos szlogenek hatásaitól is, mint például a versenyképesség. Igaz ez okosan is használható, vélte a szakember, aki szerint a fenntarthatóság nem figyelembe vétele a kiszolgáltatottság bebetonozását jelenti. A hazai stratégia kiindulópontja: az említett négy pillér mindegyike rogyadozik.

Miért?

A célok megfogalmazásakor Bartus leszögezte: a fenntarthatóság nem pusztán technológiai kérdés, sokkal inkább (vagy amellett) kulturális változásra is szükség van. Sajnos a hazai társadalom értékrendjében a felmérések tanúsága szerint a fenntarthatóság kérdése alacsonyabb súllyal szerepel. Néhány kiemelt területet is említett, ahol a fenntartható fejlődés jelentősebb lépések megtételét igényli. Ez a globális felelősség, a helyi sajátosságok figyelembe vétele, a tudásalapú társadalom ás a helyi gazdaságok megerősítése.

Mit?

A célok kapcsán a titkár leszögezte: „Münchhausen báró-szerűen magunkat kell kiemelnünk a mocsárból". Ez nehéz. Szerinte felülről azért nem lehet irányítani a folyamatokat, mert az elittel szemben nagyfokú a bizalmatlanság. Alulról azért nem megy, mert a társadalom nem elég érzékeny a fenntarthatóság problémájára. Egy út marad: középről. Vagyis meg kell találni azokat a szervezeteket, amelyek maguktól foglalkoznak a kérdéssel.

- Őket kell helyzetbe hozni és összefogni - hangsúlyozta Bartus.

Hogyan?

A mechanizmusokról szólva indikátorokról beszélt Bartus, valamint a társadalmi párbeszéd szükségességéről. Így lehet a középen álló - főképp civil- szervezeteket helyzetbe hozni. A keretstratégia ágazati prioritásokat fogalmaz meg.

Alapítsunk Túlélési Klubot!

Láng István Akadémikus a fenntartható fejlődés kérdőjeleiről beszélt. A professzor a túlélés érdekében szólította fel a társadalom minden tagját a cselekvésre és az összefogásra. Láng István hangsúlyozta: ha ma lenne ötven éves, ő szervezne műhelyt, amely a túlélést távlatokban tekinti és tesz ennek megfelelő lépéseket. Nincs még túl késő, de késő van, válaszolta a tudós egy hallgatói kérdésre, amely az sms falon érkezett. Szerinte nem kell engedélyre várni, vagy támogatásra, először a lépéseket kell megtenni. (Láng István előadásának prezentációját innen töltheti le.)

- Egyre többen dolgoznak ezen, tesznek lépéseket ilyen irányba. Akár Túlélési Klubnak is nevezhetjük - adott nevet a mozgalomnak Láng István, aki szerint a túlélésre való felkészülés azonnali szükséglet.
1825-ben egymilliárd ember élt a földön, 1931-ben már kétmilliárdan. 2011-ben túlléptük a hétmilliárdot és 2050-re előrejelzések szerint kilenc milliárdan leszünk. Vagyis a növekedés dinamikája lassul. Csakhogy a legutolsó kétmilliárdos növekedés nagyobb különbséget jelent, mint korábban, mivel a Föld készletei is fogynak. A levegő, víz és élelmiszerfogyasztásunk nem csökkenthető, de az energia, egészségügy és lakáshasználat igen. Láng professzor idézte a Brundtland definíciót, amely szerint még nem vagyunk fenntarthatóak. Nagy tömegek számára nincs biztosítva ugyanis az emberi szükséglet minimuma. Magyarországon például 12 százalék a szegénységi ráta, a gyerekszegénység arány pedig még magasabb. A Daly definíció szerint sem teljesült a fenntartható fejlődés kritériuma, mivel túlléptük a környezet eltartó képességét. 2011. szeptember 27-től már a tartalékait éli fel az emberiség. A politikus a napi problémák megoldására keres választ, nem a távlati jövőre koncentrál. Ezért kell a 30-40 éves távlatokra szóló jövőképet például a Túlélés Klubnak elkészíteni.

Mi lesz veled Magyarország? Tette fel előadásában a kérdést az akadémikus. 2050-ben kilenc milliárd lakos szorító gyűrűjében leszünk és a problémára ma még nincs megnyugtató válasz. Bár Magyarországon elegendő víz és élelmiszer áll rendelkezésre, nyugodtan nem ülhetünk. A külső problémák ugyanúgy befolyásolják a mi túlélésünket.

1972-ben a Római Klubban értelmiség megkezdte a hosszú távú jövő feltárását. Merészek, bölcsek és igazmondók voltak. Most Magyarországon is valami hasonló klubra lenne szükség, amely a nagy távlatokkal foglalkozik. Láng professzor üdvözölte, hogy a most készülő fenntarthatósági stratégiában nagyobb hangsúlyt kap a humán dimenzió, mint korábban valaha. A magyar lakosság hosszú távú túlélésének biztosítását hazai erőforrásokból kell megoldani.

- Ezért lenne nagyon fontos, hogy megszerveződjön egy műhely, ahol a túlélésért küzdők közösen dolgoznak - zárta mozgósító erejű beszédét Láng István.

A II. Magyar Fenntarthatósági Csúcs első napjának összes előadásának összefoglalóját itt olvashatja folyamatosan frissülő cikkünkben