A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium október közepén bocsátotta közigazgatási és társadalmi egyeztetésre a második Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS-2) tervezetét. Az új irányok kijelölését a megváltozott gazdasági környezet, a gyorsuló természeti változások és egy törvényi előírás indokolta.
Milyen célok, fejlesztési irányok szerepelnek az új stratégiában?
– A klímastratégia három pilléren nyugszik. A klímaváltozás mérséklésében, az ahhoz való alkalmazkodásban és a klímaváltozással kapcsolatos szemléletformálásban mutat irányt. Alapvető nemzetstratégiai érdekünk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a versenyképesség és a technológiaváltás szempontjainak figyelembevételével érjük el. A klímapolitikai sikerekért nem szabad olyan árat fizetnünk, mint a rendszerváltozást követően, amikor ugyan drasztikusan csökkent hazánkban az üvegházhatású gázok kibocsátása, ennek ára azonban a hazai gazdasági teljesítmény nagymértékű visszaesése, közel egymillió munkahely elveszítése volt. A stratégia része a Hazai Dekarbonizációs Útiterv, amely azokat a kereteket vázolja fel, amelyek között a versenyképesség csorbulása nélkül valósítható meg a dekarbonizáció. Az új stratégia a hatályos verziónál sokkal fajsúlyosabban foglalkozik a klímaalkalmazkodással is. A részét képező Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia fogja ismertetni az éghajlatváltozás várható hatásainak, természeti, társadalmi és gazdasági következményeinek, az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelését. Az alkalmazkodás és felkészülés szükségesnek ítélt keretei érintik a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az egészségügy, az energetika, a turizmus és más ágazatok éghajlatváltozással kapcsolatos helyzetét, kockázatait, a várható folyamatokra való felkészülés lehetséges cselekvési irányait. A hazai dekarbonizáció és az éghajlati alkalmazkodás teendőit éghajlati szemléletformálási program egészíti ki.
A megújulóenergia-hasznosításunk nem éri el a tíz százalékot, míg Németországban már 2012-ben huszonhárom százalék volt a zöldenergia aránya, és Csehországban is tizenhárom százalékra nőtt az áramtermelésben a megújulók részaránya. Mi az oka az alacsony hazai adatoknak?
– A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal előzetes adatközlése szerint a megújulók energiafogyasztáson belüli részaránya tavaly elérte a 9,3 százalékot. A korábbi terveket tehát jelentősen felülteljesítjük, hiszen ennek az értéknek az elérését Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve csak 2016-ra irányozta elő. Az elmúlt három év növekedésének dinamikáját jelzi, hogy a megújuló energiaforrásokból történő hőenergia-előállítás 2011-ről 2012-re közel húsz százalékkal növekedett. Az Európai Parlament és a Tanács megújuló irányelve előírja, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának a bruttó energiafogyasztásban 2020-ra húsz százaléknak kell lennie. A kötelezettséget a tagállamoknak együttesen kell teljesíteniük, figyelembe véve az egyes tagállamok gazdasági és egyéb lehetőségeit. A ránk jutó részarány 13 százalék, amelyet a kormány önkéntes vállalással 14,65 százalékra emelt. Magyarország az EU-átlagtól eltérő értékkel fogja tudni teljesíteni a rá vonatkozó kötelezettséget. Erre még van hét évünk. A 2012-es részaránycélból kiindulva összesen 5,4 százalékkal kell még növelni a megújuló alapú energiatermelést, amely éves szintre vetítve 0,8 százalékos növekedési igény.
A fosszilis energiahordozók használatát a fenntarthatósági szempontok befolyásolják, míg a zöldenergia drága, és nem is mindenhol hatékony. Az európai országokban egyre óvatosabban kezelik a kérdést a kormányok. Félő, hogy a zöld luxus lesz, ráadásul az árat a fogyasztók is megérzik a rezsiköltségekben. Magyarországon is késik az új energiatámogatási rendszer, a METÁR. A korábbi tervek szerint 2013. január 1-jén váltotta volna a jelenlegi kötelező áramátvételi támogatást. Mikorra várható a bevezetése, és milyen formában?
– A megújuló energiaforrásból való villamosenergia-termelés – ötven kilovoltamper feletti teljesítmény esetén – ösztönzési rendszere a KÁT, a kötelező átvétel a piacinál magasabb áron. A rendszer működése stabil, kiszámítható környezetet teremt a beruházók számára anélkül, hogy iparági buborékok kialakulásához vezetne. A belépést a megújuló alapon villamos energiát előállító termelők továbbra is kezdeményezhetik, illetve a KÁT rendszerben értékesítők a megtermelt villamos energiát továbbra is támogatott átvételi áron értékesítik. Az átvételi árak kiszámíthatóan, a meghirdetett árképletnek megfelelően évről évre az infláció mértékével növekednek. A piaci szereplőkkel, szakmai szervezetekkel közösen áttekintettük a KÁT rendszer jövőjét, arra koncentrálva, hogy hosszabb távon a jelenlegi rendszerben milyen módosítások lehetnek indokoltak. Ennek eredménye a METÁR szabályozási koncepciója, amely az új, a jövőben építendő erőművek fenntartható és a nemzetgazdasági szempontokkal összhangban álló támogatását biztosíthatja. Mivel állami támogatást tartalmaz, jóvá kell hagyatni az Európai Bizottsággal.
Ön milyen, hosszú távon fenntartható zöld támogatási rendszert tud elképzelni?
– Ahogy már hangsúlyoztam, nagyon fontos, hogy stabil, kiszámítható és mindenféle túltámogatástól mentes zöldáram-támogatási rendszert működtessünk. Magyarországon a KÁT rendszerben és a tervezett METÁR rendszerben is mérlegelhető az energiafogyasztók teherviselő helyzete. Így pedig megakadályozható az, hogy a zöldáram-termelés olyan árnövekedést okozzon, amely meghaladja a fogyasztók teherbíró képességét. Ilyen szabályozó mechanizmus például a kvótarendszer. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a zöldenergia-termelés még csak most van felfutóban, az új technológiák mindig drágák, de idővel csökkennek a beruházási költségek, és ezáltal növekedni fog a zöldenergia versenyképessége is. Hatalmas potenciál van a zöldenergiában, hiszen a beruházások megtérülését követően a megújuló erőművek bizonyos típusai – szélerőművek, naperőművek – gyakorlatilag ingyen termelnek. Olyan támogatási rendszert kell kidolgozni tehát, amely segíti a zöldenergia-termelő technológiák fejlesztését a növekvő elterjedés révén, de figyelembe veszi a fogyasztók teherbíró képességét is. Úgy gondolom, hogy Magyarországon a jelenlegi és jövőbeli támogatási konstrukciók is megfelelnek ezeknek a kritériumoknak.
Lehet-e számítani a megújuló energiatermelés bővülésére? Várhatóak-e ezt ösztönző pályázatok?
– A 2010-ben kiadott Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv jelenleg kötelező felülvizsgálat alatt áll. A vállalt 14,65 százalékos megújuló részarányban nem várható módosítás, a cél elérésében azonban igen, a megújuló energiafajták részesedésének finomhangolása révén. Magyarország természeti adottságait, illetve villamosenergia-rendszerének terhelhetőségét figyelembe véve a kormányzat a megújuló energiák támogatásánál elsősorban a helyi hőenergia-előállítást, illetve a decentralizált szerkezetű villamosenergia-előállítást ösztönzi. A támogatások allokációjában az – elsősorban hő hasznosítására irányuló – geotermia-, illetve biomasszaberuházások, illetve a napenergia decentralizált, fotovoltaikus hasznosítása jelentenek kiemelt prioritási területet. De a külföldi példákból okulva szeretnénk elkerülni, hogy egy túltámogatott megújuló ipar jöjjön létre, amely hosszú ideig jelentős többletterhet jelentene az ipari és a lakossági szektornak. Idén még kétmilliárd forint nyílik meg az EGT Finaszírozási Mechanizmus (Norvég Alap) Megújuló Energia Programterületén belül a geotermikus energia hasznosítására irányuló beruházások támogatására. A zöld finanszírozás egyik fontos forrását a továbbiakban várható szén-dioxid-kvótakereskedelemből származó bevétel adja. Az EU 2013-ban indult új kvótakereskedelmi rendszeréből származó bevételek ötven százalékát kötelező a Zöldgazdaság Finanszírozási Rendszer (ZFR) keretében zöldgazdaság-fejlesztési célra fordítani. A rendszer hamarosan indul, előirányzata ötmilliárd forint. A keretösszeget elsősorban lakossági épületenergetikai beavatkozások támogatására szeretnénk használni.
