2012. szeptember 19. 18:30 | Timár Gigi

László Ervin előadás

Változunk, de vajon elég gyorsan?

Elérkeztünk a kritikus ponthoz, az emberek gondolkodásának tömegesen és gyorsan kellene megváltoznia ahhoz, hogy elkerüljük a visszafordíthatatlan változásokat. László Ervin professzor szerint a holisztikus gondolkodásnak az üzleti életbe és a személyes identitásba való beépülése lenne a megoldás. A világhírű professzor a Piac&Profit által szervezett beszélgetésen a hallgatók kérdéseire is válaszolt.

László Ervin Kép:PP/FényesGábor

 

Meg tudjuk változtatni a világunkat! – címmel tartott előadást és indított beszélgetést László Ervin professzor a Piac&Profit, a Budapest Klub és a BKIK közös rendezvényén. Nem csak tudjuk, de meg is kell tennünk– kezdte felvezetőjében Demcsák Mária, a Piac&Profit alapító főszerkesztője. Mint mondta, mind érezzük, hogy valami nincs rendben az életünkben és a tudatunkban. Azt kell tudatosítani, hogy mi magunk vagyunk a változás. A világ amúgy is folyamatos átalakulásban van, de irányítanunk kell, hogy ezek olyan irányba menjenek, amerre szeretnénk. Dakó Andrea az esemény főtámogatója, a Magnet nevében kifejtette, azért érezték fontosnak, hogy jelen legyenek itt, mert bankjuk épp a 2008-ban kezdődő pénzügyi és bizalmi válság kapcsán jött létre. A kis magyar bank tulajdonosai elgondolkodtak, hogy tudnak hozzájárulni a saját tevékenységükben ahhoz a jövőhöz, amilyet szeretnének. A cél, a bizalom és partnerség, ügyfelek jobb bevonása, átlátható működés. A tulajdonosok és az alkalmazottak együtt alakították ki a stratégiát, ahogy a kereskedelmi bank közösségi bankká alakult. A mai nap is inspiráció a gondolatiságnak, ennek a rezgésnek a fenntartásához.

Ami úgy tűnt, jövő, kezd jelen lenni – kezdte előadását László Ervin professzor.  A változások elkezdődtek, már a jelenünk része. Bár mindannyian tudjuk, hogy egy bolygón élünk, nem vesszük figyelembe. Úgy viselkedünk, mintha végtelen erőforrás állna rendelkezésre, pedig egy bolygón minden mindenre hat. Amit teszünk a környezettel, vagy akár egy másik társadalommal, az ránk is hat.

Mit tehetünk mi magunk?
Nem jó kifogás, hogy azért nem teszek semmit, mert mások sem tesznek. Ez egy ragályos folyamat, ha én elkezdem, az másokból rezonanciát vált ki. Aki maga a változás, az tud valamit hatékonyan tenni, és úgy élni, hogy azt mondhassa, én megtettem a magamét. Hatalmas fejlődés van, egyre többen tesznek valamit saját lehetőségeik között. Már csak az kéne, hogy a világ kicsit megvárjon minket. De tény, hogy az emberiség már reagál.Az a lényeg, hogy kezdjük magunkat úgy érezni, hogy nem vagyunk károsak a világnak. Ez egy etikai hozzáállás, amely valamennyi cselekvésben megnyilvánulhat. Aktivistának kell lenni, olyan eszközökkel, amelyek a rendelkezésünkre állnak.
Egy hallgató kérdése felveti a modellek problémáját. Vagyis azt, hogy a többség inkább csak középszerű, nem újító, aki maga töri az utat, de képes és hajlandó lenne követni a modelleket, ha lennének. A professzor szerint egyelőre inkább nyitottnak kell lennie az új impulzusokra, mert az előre kidolgozott sémák nagyon veszélyesek egy ennyire változó világban. A „hopeful monster” ha túl korán jön, akkor kiközösítik. De ott kell lennie, hogy amikor eljön az ideje, akcióba tudjon lépni. Csak az irányt kell tudni, gondolkodni és beszélgetni. Elégedetlennek lenni és megtudni, hogy mások is azok. Együtt jobb. A fiatalok már jobban be vannak kapcsolódva az összekapcsolt világba, nem tudnak annyira a régi paradigma szerint működni. Fogékonyabb lesz a globalizáció problémáinak felismerésére.

A „zavaró tényező”

Az egész bioszféra elképzelhető egy komplex rendszerként, melyben a fajok kölcsönhatásban vannak. A fa él a föld energiájából, halála után azt gazdagítja. Az elmúlt 4 milliárd évben ez a körforgás hulladék nélkül működött. Mindaddig, amíg meg nem jelent az emberiség, az új tényező, amely kiválasztotta magát ebből a rendszerből.

Az ember nem csak a genetikai kódja, ösztönei alapján működik, mint a többi élőlény, hanem az egyének és az egyének összekapcsolódása által keletkezett, kulturális információt teremtett emellett.  Az értékek, elképzelések, tudat most már éppen annyira meghatározza a cselekvést. Ez a rendszer sokkal összetettebb, sokkal kényesebb. Az emberiségnek megvan a fantasztikus szabadsága, hogy túlmenjen a genetikailag előre programozott viselkedésen. Ha ezzel jót tud tenni, fejleszteni tudja a rendszert, egyre magasabb szinteket, komplexebb rendszert létrehozni. De ha téved, rövid távon cselekszik, megvan a veszélye, hogy az egész rendszer meghal, mert az egyensúly felbomlik. Ha a genetika tévútra téved, akkor az adott faj kihal. Ezzel szemben az emberiség a kulturális információval úgy is tévedhet, hogy nem ismeri fel saját érdekeit, tudását a környezet ellenében használja fel. Mindez a rendszerben zavaró tényezőként jelenik meg. Elég nagy zavaró tényezőként, mivel az emberek sokan vannak, használják a technikát, így az egész rendszert veszélyeztetik. Saját magunk alatt ássuk a gödröt, megváltoztatjuk a körülményeket és nem ismerjük a következményeit. Úgy tűnt, a szemetünket vég nélkül a levegőbe és a vizekbe önthetjük, és az eltűnik. Azonban helyi szinten már számtalanszor látszott a környezet túlhasználásából adódó pusztulás. Most ugyanez történik globálisan. Átlépjük azokat a határokat, amelyekben ez a természeti rendszer még működni tud. A Római Klub jelentésében már a hetvenes években ezekről a határokról beszéltünk, amelyeket most elértünk. Máris túl vagyunk a víz és olaj kihasználás csúcspontján. Még sok van belőlük, de a „business as usual” nem mehet tovább.

A társadalom lehetősége

A társadalomnak nem kell kipusztulnia, mert szemben a genetikával, ennek a kódjait meg tudjuk változtatni. Az egyén halandó, de a társadalom nem, mert lévén kulturálisan kódolt, csak az akaratán múlik, hogy megváltoztassa magát. Miért akarná? Mert felismeri, hogy szüksége van rá. Az emberiség előnye az a tudatosság, hogy elvileg képesek vagyunk előre látni a következményeit annak, amit most teszünk. Az ember tudata hatalmas felelősség is.

Az emberiség történelmi kritikus helyzetben van. Sok más faj is volt ilyenben, azok vagy megváltoztak, vagy meghaltak. Az emberiség esetében eddig ilyesmi csak helyi közösségekkel történt meg, akik vagy túléltek, vagy nem, most viszont ez a globális krízispont a világ összes emberét érinti. A következő években ki fog derülni, hogy mennyire vagyunk képesek fenntartani 7 milliárd embert a Földön. Ha nem vagyunk rá képesek, az mindenki számára érezhető következményekkel jár majd, mivel annyira össze vagyunk kapcsolódva, hogy egyes csoportok esetleges kipusztulása mindenki számára jelentős hatást okozna.

Öngerjesztő folyamat
Azt mondják, 8-10 éven belül elérjük azt a 2 fokos globális felmelegedést, ami a tudósok szerint a még kezelhető legmagasabb érték. A változás ráadásul egy idő után visszafordíthatatlanná válik, nem lineáris folyamat. Ugyanis egy ponton túl a negatív visszacsatolások helyett pozitív visszacsatolások lesznek (pl. ha elolvad a permafrost, és az ott felszabaduló növényekből metán szabadul fel. Erről itt olvashat bővebben.) ettől még gyorsabban melegszik majd a levegő, szemben a jég mostani hűtő hatásával.
A klímaváltozás nem csak annyit jelent, hogy többet fog sütni a nap, hanem a mezőgazdaság teljes megváltozását, a tengerszint drasztikus emelkedését és sok más jelenséget hoz magával. Az idei aszályokkal már Magyarországon is mindenki a saját bőrén érezheti ezt. Mégsem ezzel foglalkozik a G20, hanem a bankok és az euro stabilitásával. Pedig ezek csak szimptómák nem ezzel kéne foglalkozni, hanem azzal, hogy tudjuk fenntartani magunkat, hogy jut egy ember élelemhez és tiszta vízhez. Ha egy rendszer eléri saját kritikus határát, egészen kis inputtal hatalmas változások történhetnek. Ez a pillangó hatásnak is nevezett jelenség a rendszer kaotikus állapotában jelenik meg. A káosz egy olyan instabil állapot, olyan szuperfinom, összetett rend, ahol kis beavatkozás nagy hatást válthat ki.
Egy ilyen rendszer kilengések és visszahúzások sokaságából áll. A kérdés az, hogy meddig tud egy rendszer még visszacsatolni, fenntartani a homeosztatikus működést? Ha átlépünk a határon, a rendszernek két választás van: vagy még időben áttranszformálja az alap szervezetét, vagy összeomlik. Ez a „point of no return”. Az a pont, ahol a rendszernek változnia kell ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát.

A holisztikus gondolkodás

Korábban a tudósok úgy tartották, hogy egymással minden ok-okozati összefüggésben van, mint a biliárdgolyók: az egyik meglöki a másikat. Az új világnézet szerint a hatások állandóak, a fejlődés közös, nincs evolúció, csak koevolúció, közös változás, közös hatás. Az új gondolkodás, a „holos” épít a korábbi technikákra, a „logos”-ra is, a korábbi tudásokat és a teljesség szemléletet összefogja egy összetett képpé – vagyis a következő lépés egy holisztikus kultúra kialakulása lenne, ami tudatosítja az összefüggéseket.

Szükség lenne egy új identitás kialakulására is. Mindenkinek van személyes identitása, de aki csak ezzel dolgozik, az aszociális. A közösséghez kötődés is az identitásunk része. Emellett egy teljes faji identitásra és egy bioszferikus, „Gaia” identitásra lenne szükség. Hogy tudatosítsuk, hogy földi emberként is egy közösség tagjai vagyunk. Egyelőre kevés embernek van ilyen, de elég erősen nő a számuk. Azt még nem tudjuk, hogy elég gyorsan-e. Az új tudat, hogy az emberiség része vagyok, ennek a fenntartásához, túléléséhez kell hozzájárulnom. Az új etika, hogy a saját és kis közösségem érdekei mellett az emberiségért is felelős vagyok.

Új gondolat a menedzsmentben

Mindemellett új menedzsment filozófiára is szükség van. Az üzleti világnak hatalmas felelőssége van, lényeges tényezője az emberiség fenntartásának. Ha a berögződött úton megy tovább az üzlet, ez nehéz lesz. Milton Friedman – sajnos még mindig nem teljesen elavult gondolata szerint az üzlet egyetlen felelőssége a saját és a részvényesek profitjának fenntartása. Ez mára megdőlt. A mai stakeholder elmélet szerint a világ minden embere stakeholder (vagyis érintett, akire a cég tevékenysége hatással van), akikért felelős az üzlet. Az effajta gondolkodásra való áttérés elsődleges motivációja a profit lehet. Ha egy cég ezzel a filozófiával több profitot tud termelni, akkor váltani fog. A következő lépés: ha az új gondolkodásnak nem csak instrumentális értéke van, hanem önmagában való is. Ha elfogadottá válik, hogy egy vállalkozásnak szerepe az értékteremtés, ez alapvető kötelezettséggé és céllá válik. Vagyis nem csak ezzel akar profitot termelni, hanem a profitot akarja felhasználni arra, hogy megfeleljen ennek a célnak. Ez bár kicsi különbségnek tűnik, de nagyon fontos. A végeredmény pedig, hogy lehet jót tenni és jól működni egyszerre.

A vállalkozás is nyitott rendszer, ami energiát és információt használ, feldolgozza a további működéséhez. Ha több vállalkozás van egy területen, a fennmaradáshoz többet kell tenni az önfenntartásnál. A működés alapja a cross katalitikus ciklus, amelyben a vállalkozás munkásságának eredménye egyúttal input valaki más számára (ez szemben van az önnfenntartó ciklussal), vagyis az egyik szereplő katalizálja a másikat. Ez végül visszacsatolódik a kiindulóponthoz, de másokon át ad lehetőséget önmagad fenntartására.

Most a világ egy nemzedéken belül meg fog változni. A mai generáció kezében van a döntés, hogy milyen lesz a változás. Ez izgalmas is, nagyszerű és irigylésre méltó is. Nyissuk ki a szemünket és ezt is lássuk meg.  A lényeg a gondolkodásmód megváltozása, hogy tudjuk, mi magunk mit tudunk tenni az emberiség ügyéért. Szombaton előad az ENSZ-ben 450 fiatal filantrópnak – valamennyien milliárdosok – akiket azért hoztak össze, hogy együtt gondolkodjanak, hogy mit tesznek a pénzükkel. Őket megszólítani azért is nagyon fontos, mert ez az első generáció a történelemben, amely eldöntheti, hogy ő lesz-e az utolsó – hangsúlyozta László Ervin.

 

 
Cikk nyomtatása
Megosztás:


A kártyás fizetés szolgáltatója:A kártyás fizetés szolgáltatója: